Folytatódik az oroszországi németek kálváriája

A nehézségek már átlépték a regionális határokat, és szövetségi méreteket öltöttek. Az egykor az Orosz Birodalomba került, majd a sztálini érában kitelepített, így a Szovjetunió több utódállamából visszatelepült németek egyre növekvő rétege már nemcsak egyes városnegyedek, hanem egész települések biztonságát veszélyezteti. A bűntettek száma és az őslakosság félelme arra késztette Baden-Württemberg tartomány belügyminiszterét, hogy ötvennyolc főnyi biztonsági alakulatot irányítson át egy olyan városkába, amely mindeddig idillikus hangulatával vonzotta a látogatókat.

Az Offenburgtól délre fekvő Lahr önkormányzata határozatban fordult a tartományi kormányhoz, hogy rendőrökkel gondoskodjon a lakosság biztonságának garantálásáról és a megfelelő megelőző intézkedésekről. A kisvárosban a félelem uralkodik, amióta az itt letelepített hazatelepülők száma majdnem kilencezerre emelkedett. A 43 ezres település egykor kanadai katonai egységnek adott otthont, és a NATO-alakulat elvonulásával felszabadult lakóházakban kaptak helyet a visszatelepültek, akik ma az összlakosság több mint húsz százalékát teszik ki. A tizennyolc évnél fiatalabbak között minden negyedik kizárólag oroszul beszél, de származása folytán jogosult a német állampolgárságra. Még akkor is, ha személy szerint e kapcsolatokat soha nem ápolta, és sok esetben csak szüleitől kényszerítve hagyta el szülőföldjét és települt át Kazahsztánból vagy Ukrajnából.
Legtöbbjük nem beszél németül, azt megtanulni sem hajlandó, ezzel kizárja az integráció lehetőségét, munka nélkül szociális segélyre szorul, hasonló sorsú társaival kiszorított kisebbséget alkot, táptalaja a deviáns magatartásnak, a bűnözésnek, amely erőszakos cselekményekben, kábítószer-fogyasztásban és -kereskedelemben, valamint alkoholizmusban jut kifejezésre. „Megfigyeléseink arra utalnak, hogy ezek a fiatalok előbb vagy utóbb feltűnést keltenek” – hangzik Jochen Weltnek, a hazatelepülők ügyeivel foglalkozó megbízott rendkívül visszafogott megállapítása. A feltűnés fogalma ugyanis a legtöbbször agressziót, izoláltságot és kirekesztést takar.
Közben egyre kilátástalanabb Berlin alapvetően jóindulatú fáradozása a régmúltba visszanyúló történelmi folyamat rendezésére. Annak idején Rettegett Iván német nyelvű szakembereket, iparosokat, építőmestereket, orvosokat, katonatiszteket, közigazgatási szakértőket hozott Oroszországba. Azt követően, hogy a cári hatalom a törökök és a krími tatárok elűzésével óriási, de lakatlan területekhez jutott, II. Katalin manifesztumban szólította fel a külföldieket arra, hogy telepedjenek át ezekre a vidékekre. A rendkívül előnyös feltételek, az adómentesség, a szabad vallásgyakorlás, a felmentés a katonai szolgálat alól és nem utolsósorban az ország bármikori elhagyásának joga csábított számtalan németet – elsősorban a sokat szenvedett Dél-Németországból a cári birodalomba. A szovjet korszak azonban már nem ilyen szép emlékként él az egykor az orosz birodalomba vetődött németekben. A Wehrmacht támadása után ugyanis brutális üldöztetés várt a német származású polgárokra.
A világháború után talpra állt NSZK, majd az ismét egyesített Németország a sok szenvedésen átesettek előtt igyekezett megnyitni kapuit. A visszatelepülés feltételeinek meghatározásakor azonban – mint mára kiderült – súlyos hibát követtek el a hatóságok. A nyelvtudás ugyanis semmilyen szerepet sem játszott a benyújtott kérvények elbírálásánál, holott már ekkor nyilvánvaló volt, hogy az új polgárok fiatal rétegének túlnyomó többsége még alapfokon sem beszél németül.
A szocialista tömb összeomlása óta csaknem két és fél millió oroszországi német érkezett elődei hazájába. A kilencvenes évek közepén érkezetteknek már csak húsz százaléka tudta magát megértetni a szokatlan viszonyok között. A legkritikusabb csoportot a tizenkét–tizenhárom évesek alkotják. Egyetlen szót sem beszélnek németül, baráti körükből – akaratuk ellenére – kiszakították őket, szüleik nyomására elvesztették gyökereiket. „Háromszorosan is szótlanok: nem értik és beszélik a nyelvet, az oly fontos kommunikáció a hasonló korúakkal nem jön létre, ráadásul a szokatlan társadalmi rend is a torkukra fojtja a szót” – hangoztatja Jochen Welt.
A szövetségi állam fokozatosan növelte az áttelepülők beilleszkedésének előmozdítására fordított öszszeget, amely évi harmincmillió márkáról harmincmillió euróra emelkedett, tehát lényegében megkétszereződött. Összesen ezerötszáz különböző programot finanszíroznak a drogveszély feltartóztatására, az erőszakhajlam kifejlődésének megakadályozására, a szociális támogatásra és a sportolási lehetőségek biztosítására. E jelentős anyagi támogatás és sokrétű segítségnyújtás ellenére a nehézségek nem csökkentek, sőt gyarapodtak. A hatóságok szélmalomharcot vívnak. Oroszországban és a Szovjetunió utódállamaiban a kivándorlást kérvényező családok számára ingyenes nyelvtanfolyamokat szerveztek, biztató eredmény azonban ezen a területen sem született annak ellenére, hogy a kurzusra jelentkező családoknak megígérték, a szokásosnál gyorsabban intézik ügyüket, és így rövid idő elteltével útra kelhetnek. „Az önkéntes nyelvtanulás iránti érdeklődés gyakorlatilag egyenlő a nullával” – vonta le a következtetést az állami megbízott, aki most azt követeli, hogy az áttelepülésért folyamodóknak tegyék kötelezővé a nyelvvizsgát. A rendelkezés szorgalmazása eddig szerényen titkolt, de most már kereken kimondott reménnyel párosul: „A kötelező teszt minden bizonnyal sokakat elrettent majd attól, hogy Németországba igyekezzenek” – mondta Jochen Welt.
A beilleszkedés megkönnyítését célzó erőfeszítések kevés vigaszt nyújtanak a pillanatnyi helyzetben magukat áldozatnak tartó polgároknak, akik Lahrban már az utcára is alig mernek kimenni. A fiatal oroszországi németek ellen megindított bírósági eljárások kábítószer-kereskedés, szexuális erőszak, testi sértés vagy gyilkosság vádjára épültek. A vádlottak nagy része minden szociális kapcsolatot nélkülöz, holott több esztendeje él itt. Wolfgang Müller, a város főpolgármestere elmondta, eddig tizenhárommillió eurót költöttek az iskolákba átlépő óvodások előkészítésére, két nyelven végzett szociális munkára, nyaraltatásra. Komoly megterhelés, ha tekintetbe vesszük a német települések katasztrofális anyagi helyzetét. „Azokat, akik maguk sem akarnak beilleszkedni a számukra valóban idegen és ismeretlen társadalomba, nem is lehet integrálni!” – hangzik az SPD-főpolgármester optimistának nem mondható meglátása. A tartományi kormányhoz intézett kérés a végső segélykiáltás volt. Ha átmenetileg is, de az ötvennyolc rendőr bevetése biztosan csökkenti a helyi polgárok mindennapi félelmét, alapvetően azonban nem fogja megoldani a számtalan hasonló helyzetbe került város problémáját.