Ha egyszer kinyílik a börtönkapu

Mi lesz a börtönből kikerülőkkel? Keresnek, s vajon találnak-e visszautat a társadalomba, vagy a visszaesők népes táborát gyarapítják? Július 1-jétől az európai uniós normák alapján létrejött a pártfogói felügyelőszolgálat, országos és megyei hivatalokkal, amitől azt remélik a szakemberek, hogy a jelenleginél több pártfogó foglalkozik majd a bűnözőkkel.

Az ország legszigorúbb büntetés-végrehajtási intézetének, a Szegedi Fegyház és Börtönnek a főbejárata a Tisza-parti város legnagyobb piacára néz, ahol naponta több ezren is megfordulnak. Így aztán a legszélesebb nyilvánosság is láthatja az örömködő szabadulókat. Sokszor előfordul, hogy zenekarral jön a rokonság. Szólnak a trombiták, amikor az elítélt kilép az ajtón. Ám a többség csendesen, felhajtás nélkül érkezik a szabad világba, senki sem várja. Épp egy olyan személlyel sikerült összefutnom, aki rablásért nyolc évet ült, de nem volt beszédes hangulatban. Durván elküldött, amikor bemutatkoztam.
– Hagyjon békén! – mondta erélyesen, majd szelídebben hozzátette: – Sietek a gyorsvonathoz, még ma Győrbe akarok érni, ott él a nővérem. Megígérte, hogy befogad, de nem vagyok egészen biztos benne, mert a férje nem kedvel.
A fegyház parancsnokhelyettesének, Stein Zoltánnak a szavaiból azt veszem ki, hogy bár valamennyi elítélt örül annak, amikor befejeződnek a börtönévek, mégsem felhőtlen a szabadulás pillanata. Hogy miért nem, kiderül a Legfőbb Ügyészség tanulmányából is. Magyarországon a fogvatartottak száma meghaladja a tizennyolcezret, s a börtönben lévők hatvan százaléka bűnismétlő. A visszaesők közül legtöbben (69 százalék) a szabadulás utáni első hónapban ütköznek ismét a törvénnyel, mert rossz társaságba kerülnek, nem találnak munkát, alkoholizálnak. A pártfogói felügyelet alatt lévők köréből csak tíz százalék a visszaeső. Stein Zoltán ezért is örül annak, hogy július 1-jétől az európai uniós normák alapján megváltozik az intézményrendszer, megalakult a pártfogói felügyelőszolgálat országos és megyei hivatalokkal, aminek az egyik következménye, hogy a jelenleginél sokkal több pártfogó foglalkozik majd a bűnözőkkel.
– Igyekszünk felkészíteni az elítélteket a társadalomba való visszailleszkedésre, de ami a legfontosabb, szakmát adunk a kezükbe. Jelenleg szobafestő- és kőműves- szakmát, meghonosítottuk az általános és középiskolát, nyelvtanfolyamokat tartunk, de ez csupán az egyik lehetőség, hogy megkönnyítsük a fogvatartottak első lépéseit a szabad világban.
A szegedi fegyház speciális intézmény. Saját helyzetét a rabok többsége így jellemzi: legalább három olimpiát a Csillag falai között néznek, mert olyan hosszú a kiszabott büntetés. Itt őrzik azt a csaknem kétszáz életfogytiglanost is, aki embert ölt, nagy részük 20–25 évet kapott. Más súlyos bűncselekmények elkövetői is itt húznak le 8–10 évet. A szabadulás előtti hónapokban a rabokat megtanítják azokra az érintkezési szabályokra, amelyek nélkül nem jutnak el a Csillagtól a vasútállomásig. Felhívják arra a figyelmüket, hogy a villamoson már nem kalauz adja a menetjegyet és az ezer- forintosnál már nagyobb címletek is léteznek, amelyeket a börtönben nem ismerhettek meg. A technikai kérdések azonban eltörpülnek az élet nagy dolgai mellett, melyekre Stein Zoltán hívja fel a figyelmemet.
– A legtöbb fogvatartottat, amíg a börtönben ül, elhagyja a felesége, élettársa. Ha azonban korábban családja valamelyik tagjával szemben követett el erőszakot, akkor a bűnöző fiúktól még az apák is elfordulnak. Rendszerint csak az anyák tartanak ki a gyermekük mellett, akármilyen súlyos cselekményt követett is el. Ám többnyire ezt az egyetlen támaszt is elveszítik, mire szabadulnak, hiszen a hosszú börtönévek alatt a szülők nagy többsége meghal. Munkahelyet pedig az is nehezen tud szerezni, akinek tiszta az előélete. Bezáródnak a kapuk a börtönviselt emberek előtt.
– Honnan tudják a cégvezetők, hogy priuszos a jelentkező?
– Biztosan nem tőlünk, mert nem is kérnek információt. De kicsi ez az ország, gyorsan terjednek a hírek. A bűncselekmény jellegétől függően azonnal, vagy egy idő után kap erkölcsi bizonyítványt az egykori elítélt, így ez sem lehet akadály. Ám az előítéletek erősek. Remélem, hogy új felállásban a pártfogói rendszer közelebb kerül a börtönökhöz, fegyházakhoz, a pártfogók meg tudják könnyíteni a szabadulók elhelyezkedését, mert beilleszkedésüknek ez a legsarkalatosabb pontja.
Tudományos vizsgálatok megállapították, hogy a széles hatáskörrel rendelkező pártfogói felügyelet napi költsége sokkal kevesebb, csak húsz–huszonöt százaléka a börtönének. Egy elítélt őrzése naponta átlagosan háromezer forintjába kerül a magyar adófizetőnek. A szabad világtól elzártak egyre növekvő tábora évi fenntartási költsége húszmilliárd forint körül mozog, és ez a számla nem tartalmazza a börtönök infra-
struktúrájának költségeit. Nem csak ezért tekintenek nagy várakozással a kriminológusok a pártfogó rendszer reformjára. A pártfogó nem napjaink találmánya. Eddig is tették a dolgukat, csak kevesen voltak, egy-egy megyei bíróság mellett legfeljebb ketten-hárman dolgoztak. Júliustól számuk megsokszorozódik és szervezetileg az Igazságügyi Minisztériumhoz tartoznak.
A Szegedi Ítélőtábla elnöke, Heidrich Gábor nem titkolja a korábbi eredménytelenség okait. Érdekesen alakult pályafutása: végigjárta a bíróság szamárlétráját, hiszen munkáját pártfogóként kezdte, majd bíró lett. Az utóbbi tíz évben elnökként irányította a Csongrád Megyei Bíróságot, s ez év januárjában nevezték ki az újonnan alakult ítélőtábla élére.
– Legalább tizennégy pontban sorolhatnám fel a pártfogók eddig érvényben lévő célkitűzéseit, amelyekből kiemelném a megfelelő munkahelyet, az elfogadható lakhatást, olyan környezetben való elhelyezést, ami segíti a családi gondok megoldását, az egykori elítéltek egészségének megóvását, a helyes baráti kapcsolatok kialakítását. Azonban a pártfogó munka minden elemével gond volt. Nem tudtak hatékonyan működni a bíróságok mellett. Az új felállásban jobban kifejeződik a támogatói, a segítő, de az ellenőrző jelleg is. Azt remélem, ha eredményesebben dolgoznak, a bíróságok munkája is kevesebb lesz, mert nem lesz annyi visszaeső. Nem számítok gyors sikerre, főleg azért, mert nagyon nehéz a szabadultaknak munkát találni. Arra lenne szükség, hogy újraélesszék a már korábban bevezetett közérdekű munkát. Ez talán megkönnyítené a pártfogók dolgát. A közérdekű munka mellett átmeneti szállások is kellenének, annál is inkább, mert ha tartalmilag nem tud megújulni a pártfogói tevékenység, akkor az igazságszolgáltatás gondjai sem oldódnak meg – mondja Heidrich Gábor.
Megszereztem azon cégek listáját, amelyek a kilencvenes években nem zárkóztak el a börtönviselt emberek foglalkoztatásától. Azóta nagyot változott a világ. Tavaly még a szegedi hangszergyár volt a toplista élén, ahol az egykori elítéltek betanított munkásként helyezkedhettek el. Májusban az üzem örökre bezárta kapuit, mert megrendelők nélkül maradt. Érdeklődtem két építőipari vállalkozásnál is, ahová kellenek a segédmunkások, de attól tartanak, ha a volt rabok odamennek, a cég nyakára hozzák a különféle ellenőröket is. Másutt nyíltan megmondták, annyira felerősödött a társadalmi előítélet a priuszosokkal szemben, hogy ezért nem kérnek a munkájukból. Az egyik vállalkozás alkalmaz börtönviselt embert, de attól félnek, ha kitudódik, tönkremehetnek.