Háda Ignác hallgat a barátjára

Sok idő kellett ahhoz, hogy Háda Ignác bevallja: házassága tönkrement, s az se egyik napról a másikra történt, hogy elhatározta, megszabadul az asszonytól. Pedig az első esztendők olyanok voltak, mint a mesében. Nője elkényeztette őt, Háda elkényeztette hitvesét, egy óra alatt több csók csattant el közöttük, mint egy átlagos szappanopera első tíz részében.
A bajok akkor kezdődtek, amikor Hádáné egy reggel szarkalábat fedezett föl szeme sarkában. Egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy mindez összefügghet azzal, hogy betöltötte a harmincat – minden haragját férjére zúdította.
– Ha nem megyek hozzád, még mindig úgy néznék ki, mint húszévesen…!
Háda Ignác ésszel („Az idő vasfoga elszáll mindannyiunk fölött…”) és szívvel („Te mindig az leszel nekem, mint lónak a zab…”) egyaránt próbálta meggyőzni párját – mindhiába. És ettől kezdve pokol lett az élete, reggel, ébredés után rajzszögre lépett, májgombóc helyett apró kavicsokat talált levesében, fogkrémestubusából kámforos izomlazító krém került elő. A lassan-lassan megkeseredő férj sokáig bízott abban, hogy csak helyreáll egyszer a rend felesége fejében, ám egyre inkább be kellett látnia, hogy nincs rá remény.
A pohár egy vasárnapi ebédnél telt be. Megszokott vendéglőjükben ültek, átestek a levesen, sülten anélkül, hogy egyetlenegy szót szóltak volna egymáshoz. Zárófogásként Háda túrós csuszát rendelt, az étel maga volt a költemény, főként a tetejére kerekített sült szalonnával. Jó szokásához híven, komótosan körbeette a szalonnát, előre örülve annak, hogy mily öröm éri ízlelőbimbóit. Majdnem eljutott a csúcsig, amikor felesége átnyúlt a tányérjába, két ujjal megfogta a szalonnát, és se szó, se beszéd bekapta.
Hádát még sohasem tapasztalt düh fogta el.
– Nesze, az anyád, zabálj! – üvöltött föl, fogta a tányért, a neje fejére borította a maradék csuszát, majd kirohant a helyiségből. Nem érdekelte, hogyan kerül haza a felesége, beült a kocsijába, az autó még el sem érte az üzemi hőfokot, máris eldöntötte: elteszi láb alól az asszonyt. Azonnal barátjához hajtott, akiről köztudomású volt, hogy ért a nők nyelvén, hiszen négy feleségét temette el élete ötvenöt esztendeje alatt; s elhadarta, mi minden történt vele a szarkaláb felfedezése óta.
– Nézd – kezdte a másik –, kapkodni nem érdemes, a türelem számít a legtöbbet. A legjobb módszer, ha kedves vagy, elbájoló, naponta többször is meghódítod az asszonyt. Érted, mire gondolok, ugye?
– Hát… Nem igazán… – vallotta be Háda.
– Mint a nászéjszakán – rágta szájba a jó barát –, csak nem egyszer, hanem kétszer vagy háromszor.
– Ja, te arra gondolsz… Hogy én és ő… Az ágyban… Naponta háromszor…
– Végre leesett… Hidd el, ez a legjobb módszer.
Háda továbbra sem nézhetett valami értelmesen, mert a minden női titkok tudója magától folytatta.
– A szexualitás fizikai tevékenység, erő kell hozzá. Ha túl sok erőt veszít az ember, jön a végelgyengülés, a lerobbant szervezet pedig feladja, érted már? Nem telik bele hat hét, és szomorú özvegyként járhatsz a temetőbe.
Háda végre megértette, mit magyaráz a barátja, de elképzelni sem tudta, hogy ő és a felesége újra az ágyban, ráadásul naponta legalább háromszor… De nem találván más megoldást, kezdte beleélni magát az ötletbe.
Okos ember lévén, nem rontott ajtóstul a házba, rászánt egy hónapot az előkészületekre, futott, szaunázott, edzőterembe járt, mázsás súlyokat emelgetett, a szakirodalom tanácsait követve nem csupán gyúrt, szálkásított is (hétfőn, szerdán és pénteken csak halat evett), a végére úgy nézett ki, mintha a magazinok címlapjáról lépett volna elő.
Feleségének feltűnt a változás, az pedig külön meglepte, hogy a férje úgy udvarol neki, mint kapcsolatuk hajnalán, mit sem törődve azzal, hogy ő válaszul válogatott szitkokat vág a fejéhez. Végül az asszonyból kijött az ember, tizenvalahány napi ostrom után beadta a derekát, és közel engedte magához a férjét. Egyszer, kétszer, háromszor, amikor csak akarta. A szitkok persze nem maradtak el, de Háda ezt verbális perverzióként kezelte, valljuk be, néha még fokozta is a vágyát.
Négy héttel később a nőkhöz olyannyira értő barát vasárnap délelőtti sétája során megpillantotta a házaspárt. Az asszonyt vette észre, a nő ugyanis kivirult, elegánsan, magabiztosan lépegetett egy tolókocsi mögött. Közelebb ment, kalaplevéve köszöntötte a nőt, majd a kocsiban ülő reszketeg, papírvékony férfiben megdöbbenve ismerte fel barátját. Már éppen kérdezni akarta, mi történt, amikor Háda intett, hogy hajoljon közelebb.
– Figyelj! – suttogta, és a felesége felé bökött –, nem tudja, hogy már csak két hete van hátra…