Isten helyett

Hermafrodita embriót hoztak létre a minap az Egyesült Államok egyik kutatólaboratóriumában. A nem mindennapi kísérletnek természetesen nem az a célja, hogy mesterségesen hermafroditákat teremtsenek; a művelet a jelenleg még gyógyíthatatlan betegségek elleni küzdelemben segíthet. Az eljárás lényege, hogy két különböző genetikai állományú embriót „eggyé gyúrnak”, s ebből az új „lényből” kivett sejtek elméletileg védelmet nyújthatnak a később kialakuló betegségek ellen. Norbert Gliecher, a kutatók vezetője ugyanakkor felhívta a figyelmet: a technológia még nem elég fejlett ahhoz, hogy az emberek számára is segítséget nyújtson. A kettős genetikai identitású embriót – a hatályos törvényeknek megfelelően – természetesen megsemmisítették.
A két embrió egyesülése egyébként a természetben is sokszor megtörténik, s ez a Gliecher-teória alapja is. Eszerint egyes genetikai eredetű betegségek egyáltalán nem alakulnak ki, ha a test sejtjeinek 15 százaléka mentes a hibától. Hozzátesszük, a technológia kutatása Európában illegális, s belátható időn belül nem is fogják azt engedélyezni. Talán nem véletlenül, hiszen ebben az esetben mégiscsak csírázó emberi életekkel játszanak a lombikokban, s végül minden egyes kísérletnek abortusz a vége. A témáról rendezett konferencián támadások kereszttüzébe került a kutatócsoport. Egyesek nem látták be, hogy a technológia bármiféle segítséget jelenthet majd az emberiségnek. Arne Sunde professzornak, egy emberi reprodukcióval foglalkozó európai szervezet vezetőjének önkritikus szavai fogalmazták meg talán legjobban a lényeget. Szerinte nem csoda, ha a kutatásokat figyelemmel kísérők úgy érzik, bizarr világ van kialakulóban, amelyben őrült tudósok versenyeznek egymással, hogy minél rémségesebb, emberhez hasonló szörnyeket hozzanak létre. A kérdést valóban fel kell tenni: vajon negyed évszázaddal Louise Brown, az első lombikbébi születése után a kutatások valóban olyan furcsa irányt vettek, hogy már senki sem tudja ellenőrizni végső kimenetelüket?
Az érintett orvosok tiltakoznak a homunculusteremtés vádja ellen. Szerintük munkásságuk igenis hasznos, s az aggályok a kutatások 0,1 százalékát érintik. Sőt, az a vélekedés is kialakult, hogy az orvosok nem kapnának támogatást kutatásaikra, ha időről időre nem rukkolnának elő valamilyen izgalmas felfedezéssel. Ezek a „szenzációk” hatékonyabban felhívják az emberek – főleg a gazdagok – figyelmét a lehetőségekre, mint a szaknyelven közzétett, unalmas beszámolók.
Hogy a kutatók eladhassák ötleteiket, új beszédmodort kell felvenniük a médiában. Nem szabad az emberekről mint tárgyakról, érzelmek nélkül beszélniük, nem engedhetik szabadon fantáziájukat, s apró-cseprő felfedezéseiket sem állíthatják be világrengető eseményként, mert eltávolítják maguktól a befektetőket. Ezért is gondolta úgy néhány kutató, hogy munkatársaiknak felkészítő tréninget szerveznek, melynek során kialakítják a „XXI. század orvosának” arculatát.
A jóképű, együttérző orvosok megjelenése a sajtóban azonban nem jelenti azt, hogy az etikai kérdéseket sikerült megválaszolni, a titkos vagy nem olyan nagyon titkos kutatások ugyanis tovább folynak majd, legfeljebb színes cukormázzal vonják be az elborzasztó tényeket. Némelyek szerint a jövőben a tudomány mindent megadhat például az ember klónozásához, mind a technológia, mind az elmélet kéznél lesz, s csak a régről visszamaradt erkölcsök és törvények szabnak gátat az Isten helyett elvégzett munkának, az „emberteremtésnek”. Az azonban nagyon is kérdéses, meddig állhat ellen egy társadalom törvénykezése az egyre erkölcstelenebb kíváncsiságnak, miközben az új orvostípus megnyerő tagja reklámozza a „történelmi lehetőséget”.
A kutatók egyébként szinte egyöntetűen elítélik azon kollégáikat, akik a hírnév hajszolása vagy rosszul értelmezett szakmai kihívás miatt „feketén” belevágnak a tiltott kísérletekbe. A probléma azonban az, hogy ha Európában vagy Amerikában kemény törvényeket hoznak a veszélyes kutatások ellen, a laboratóriumokat áttehetik a kevésbé ellenőrzött régiókba. A nagy pénz viszont valószínűleg továbbra is a teljesen tiszta, legfeljebb erkölcsileg kifogásolható kísérletekre jut. A fekete klinikák munkatársait elítélni szakmán belül ugyanakkor igencsak álságos gondolat, ugyanis a tudománynak – ezen belül is a gyógyításnak – mindig tabukat döntögető eszmékre volt szüksége a fejlődéshez. Semmelweis professzor kézmosási ötlete még heves ellenkezést váltott ki az akkori „nagy öregekből”, s a mára teljesen elfogadott lombikbébiprogram kidolgozása is aggályos volt erkölcsi szempontból. Louise Brown megszületése reményt adott a gyermektelen szülőknek. Vajon kinek ad reményt egy kétnemű embrió létrehozása?