Izland magára marad

Elcsendesedik a keflaviki légitámaszpont, megszűnik az amerikai tengerészeti járőrgépek, légi utántöltők és vadászgépek állandó jelenléte, a „béke zaja” – augusztusban Izlandon véget ér egy korszak, a hidegháború talán utolsó atlanti bázisának kiürítésével. A döntést a minap jelentette be az amerikai külügyminisztérium, ám a háttérben a Pentagon takarékossági szempontjai húzódnak meg.
A két ország 1951-ben kötött védelmi megállapodást, s ennek értelmében a fegyveres erőkkel nem rendelkező Izland számára az Egyesült Államok védelmi garanciát vállalt. A szigetország stratégiai prioritást is jelentett a Szovjetunióval való szembenállás négy évtizede alatt, hiszen az amerikai gépek innen felszállva ellenőrizhették az úgynevezett Grönland–Izland–Egyesült Királyság (GIUK) átjárót, amelyen keresztül a szovjet haditengerészet és légierő kitörhetett volna az Atlanti-óceánra, fenyegetést jelentve az Európába irányuló utánpótlásra.
Az amerikaiak közeli távozása belpolitikai vitához vezetett a rejkjaviki politikában: Björn Bjarnason igazságügy-miniszter azzal érvelt, hogy az amerikai harci gépek jelenléte és a két ország által 1951-ben megkötött védelmi megállapodás biztonsági garanciái nélkül az ország védtelen lesz a bűnözők és zsoldosok fegyveres bandáival szemben. Javaslata szerint a 280 ezer lakosú országban létre kellene hozni egy 500-1000 főből álló nemzeti gárdát, 21 ezer tartalékossal.