Jacobus Minor

„A rendelkezésre álló bibliai és ókeresztény források nemigen támasztják alá azt a feltevést, hogy az ossuarium eredetileg az ifjabb Jakab apostol maradványait tartalmazta volna” – írtuk 2002. november 9-én, amikor világszerte hatalmas szenzációt keltett az AP hírügynökség híre: megtalálták Jézus Krisztus testvérének, Jakab apostolnak a csontládáját. Nemrég ismét hír lett az állítólagos ossuarium: ezúttal szakemberek cáfolták eredetiségét.

A hírügynökségi források alapján a cáfolat – jellemző módon – éppoly homályos, mint a fél évvel ezelőtt megismertetett állítólagos bizonyítékok voltak. Új adatot ezúttal nemigen hoztak nyilvánosságra, csupán a vizsgálat eredményét közölték. Az ossuarium gyanús körülmények között bukkant elő: állítólag valamelyik Jeruzsálem környéki barlangban találták a mintegy 50 centiméter hosszú faragott kőládát, onnan került egy ócskáshoz, aki a hetvenes években adta el 200 dollárért Oded Golan műgyűjtőnek. A szerencsés vevő kollekciójában egy neves párizsi paleográfus, Andre Lemaire fedezte fel a „hallatlan értékű” feliratot, amelyet a tulajdonos nem tudott értelmezni. Ekkor derült ki, hogy az ossuarium alighanem az ifjabb Jakab apostol csontjait tartalmazza – legalábbis néhány kutató, főként Andre Lemaire szerint. A katolikus egyház részéről sokan kételkedtek a gyanús körülmények között felbukkant tárgy eredetiségében, különösen abban, hogy a rendkívül gyakori Jakab, József és Jézus nevek együttes előfordulásából biztosan lehetne következtetni Jacobus Minor, az ifjabb Jakab apostol személyére.
A hír felröppentése után mindenesetre elkezdődött a csontláda szédületes, ám rövid ideig tartó „pályafutása”. A tárgyat előzetes vizsgálatok alapján eredetinek vélte a Geological Survey of Israel. Hamarosan Tel-Avivból New Yorkon keresztül Ontarióba szállították állagmegóvási szándékkal, ahol a Royal Ontario Museum szakemberei igyekeztek stabilizálni az állapotát. A művelet közben ismét vizsgálták és véleményezték az ossuarium eredetiségét. A csontláda február végén visszakerülhetett Izraelbe, és a további kutatásokat az Israel Antiquities Authority végeztette dr. Uzi Dahari vezetésével.
Az eredetiséget az íráskép, a szöveg grammatikája, valamint laboratóriumi vizsgálatok segítségével kívánták alátámasztani vagy cáfolni. A mikroszkópos megfigyelések és kémiai elemzések során megállapították, hogy a csontládát egységesen borítja a vélhetően kétezer esztendő során rárakódott patina, csupán a felirat, az ossuarium vésete szakítja ezt át. Mindez azt jelenti, hogy a tárgy maga csakugyan korabeli, ám a szenzációs „Ya’ kov bar Yosef a khui Yeshua” azaz: „Jakab, József fia, Jézus testvére” feliratot csak a közelmúltban véste rá valaki nagy szakértelemmel.
Ezzel a bejelentéssel a csillagászati árú kőládika ismét jelentéktelen kacattá változott, amely legfeljebb a hamisítások történetét bemutató tárlaton számíthat némi érdeklődésre. A legnagyobb presztízsveszteséget a Biblical Archeology Review és a cikk szerzője, Andre Lemaire könyvelheti el. Ha tehát a csontláda felbukkanásának körülményeit és az ismert bibliai és ókeresztény adatokat nézzük, nem jelenthetett nagy meglepetést a hamisítás ténye. A trükk ismert, és időnként sokkal „meredekebb” felfedezésekkel is próbálkoznak a hamisítók: a hetvenes években a „Yhws’ br Ywsp” (Jézus, József fia) ossuariumfelirat borzolta a kedélyeket, amely egyes hírmagyarázók szerint egyenesen Jézus Krisztusnak a csontjait tartalmazta hajdan.
A puszta hírnél sokkal érdekesebb a hírközlés szándéka, és az a folyamat, ahogyan az eredeti (ál)hír fokról fokra torzult, hogy betölthesse küldetését. Érdekes törvényszerűség, hogy ilyen esetekben a hír dagadását csak elvétve próbálják megakadályozni szakemberek vagy a hasonló szenzációkat eredendően kétkedve fogadó szkeptikusok; míg ha mondjuk a torinói lepel eredetiségéről van szó, akár látatlanban is kész a biztos ítélet.
Mindez nem véletlen. A két Jakab-ossuarium hírnek is nagyon fontos szerepe volt a tájékoztatásban, és ennek megfelelő volt az időzítés: uborkaszezonok előtt jelentették be, a nagy téli és nyári szabadságolásokat megelőzően, tehát olyankor, amikor számítani lehetett arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig valódi értékén felül fognak elmélkedni a publicisták a hamis kőládán és Jézus testvé-rének sorsán. Néhány szakértő írása és közleménye mellett – mint amilyen Kyle McCarter, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem paleográfusa vagy Andre Lemaire, a Sorbonne munkatársa, akik csaknem biztosnak tekintették a bibliai Jakab apostol azonosságát a csontláda hajdani „tulajdonosával” – elsősorban kommentárok jelentek meg a hírrel kapcsolatban. Méghozzá „a Bibliának mégis igaza van” vagy: „Szűz Máriának több gyermeke is volt, tehát nem volt szűz” stílusban. Vélhetőleg az olvasóknak föl sem tűnt, hogy a két kommentártípus ugyanaz, legalábbis céljukat tekintve: kételyeket ébreszteni a történelmi vallásokkal szemben a nagy ezredvégi-ezredeleji zűrzavarban.
Az efféle nagy biblikus szenzációk tálalásakor szükségszerű, hogy megszólaljon egy-két katolikus pap is, akik funkciójuk szerint akár megerősítik, akár cáfolják a hírt, mindenképpen hozzájárulnak a zűrzavar növeléséhez. Ráadásul előre kiosztott szerepük szerint arra is alkalmasak lehetnek, hogy ékes bizonyítékot szolgáltassanak az egyház tudományellenes viselkedésére. Akár azért, mert „akadályozzák a kutatást”, akár pedig „tudatlanságuk” miatt.
Így volt ez az első és a második hír esetében is: Joseph Fritzmyer SJ minden körültekintése ellenére csak vesztesként kerülhetett ki a médiacsatából, hiszen abbéli véleményére, hogy az ossuariumban hajdan nyugvó Jakab és a bibliai Jacobus Minor azonossága nem bizonyítható, azonnal statisztikai számításokat rángattak elő ismeretlen szakemberek. Kiderült, hogy kicsi a tévedés valószínűsége, biztosan nem élt még egy „Jakab Jézus testvére” ebben az időben, tehát másnak nem, csak a vértanúként meghalt apostolnak csontjai lehettek az ossuariumban. (Hogy mi volt a számítás alapja, azóta sem ismeretes.) Vesztesként került ki a hírcsatából Jean-Noël Alleti vatikáni szakértő is, akinek viszont azt olvasta a fejére egy magyar internetes hírújság az Izraeli Régészeti Hatóság bejelentése után, hogy valódinak vélte a feliratot, pedig hamisítvány. Ugyanez a vád viszont nem hangzott el a többi szakértő ellen, akik csupán a tökéletesen utánzott íráskép eredetiségét véleményezték.
Jellemző, hogy a hírből a különféle nyomtatott és elektronikus újságok milyen aspektust tartottak fontosnak. Az ossuarium előkerülésekor a fő információ többnyire az volt: Jézus és testvérei létezése immáron bizonyított tény (mintha egyébként nem lenne elegendő bizonyíték az Újszövetség). A kommentátorok pedig úgy vélték, hogy ha Jézusnak testvérei voltak, akkor ez kétségbe vonja az isteni születést és Mária szüzességét is. (Fontos, hogy általában nemigen foglalkoztak az érvelés kultúrtörténetével, hanem úgy tálalták, mint a legújabb felfedezéssel kapcsolatos következtetést.) Ezzel szemben a hamisítás lelepleződésekor a fő információ ez volt: tévedés történt, még sincs tárgyi bizonyíték Jézus életére vonatkozóan, az Újszövetségen kívüli első említése tehát csak jóval későbbi.
Sakk-matt. Rövid távon itt az igazságnak még esélye sincs.