Kikerülték a kényes kérdéseket

A rendszerváltás óta Bukarest és Moszkva viszonya meglehetősen hányattatott volt, akárcsak az 1989 előtti időkben is többször – csak épp „másképp”. Ion Iliescu 1991-ben sietett szerződést aláírni azzal a Szovjetunióval, amely néhány hónappal később fölbomlott. Aztán nagyon hosszú szünet következett, néhány rövid közeledési periódussal tarkítva, míg most, július negyedikén a román államfő Moszkvában Putyin elnökkel aláírta az alapszerződést.

Az elmúlt évtizedben Románia és Oroszország csak 1996-ban állt közel barátsági és együttműködési (alap-) szerződés aláírásához, de akkor a román fél a legutolsó pillanatban – amikor Primakov akkori külügyminiszter már Bukarestben volt – visszatáncolt. Az akkori román ellenzék ugyanis azt követelte, hogy az alapszerződés ítélje el a Ribbentrop–Molotov-paktumot, amely révén 1940-ben Besszarábiát és Észak-Bukovinát – nagyvonalakban a mai Moldovai Köztársaságot – Romániától elvették és a Szovjetunióhoz csatolták. Az oroszok hallani sem akartak a dologról, az akkori romániai parlamenti választások előtt pedig a ma is hatalmon lévő párt elődje – és persze Iliescu – nem merte e nélkül vállalni a dokumentumot. A hét évvel ezelőtti fiaskó aztán jelentősen viszszavetette a kétoldalú kapcsolatokat, amelyek csak tavalyelőtt, Mircea Geoana mostani román külügyminiszter kezdeményezésére vettek ismét pozitív fordulatot. A viszonyt terhelte egy másik régi ügy is, az úgynevezett román (királyi) kincsek kérdése, emellett pedig a biztonsági garanciák terén sem egyeztek a vélemények. Iliescu a kremli parafálás után újságíróknak elmesélte: Putyin beismerte neki, hogy eddig nem tudott ezekről a vonzatokról. 1916-ban a királyi Románia az Osztrák–Magyar Monarchiától és Németországtól elszenvedett vereség miatt megőrzés végett Szentpétervárra küldött különféle értékeket 17 vagonban, több ezer ládában: a Román Nemzeti Bank bizonyos letéteit, értékpapírokat, levéltári dokumentumokat, koronaékszereket. Ezeknek a sorsa a bolsevik fordulat után követhetetlenné vált, és azóta – rendszerektől függetlenül – Moszkva nem mutatott hajlandóságot a visszaszolgáltatásukra.
Végül a két államfő által a minap – az Egyesült Államok nemzeti ünnepén – aláírt alapszerződés szövegébe nem került bele sem a paktum, sem a kincsek ügye; ezeket a két külügyminiszter által ugyanazon a napon szignált közös nyilatkozat érinti. A Ribbentrop–Molotov-egyezmény elítélése morális vonzattal bír, de nemzetközi jogi következménnyel nem.

Románia és Oroszország viszonyában azonban nem a fenti kérdések a legkényesebbek. A két ország között továbbra is ott van Moldova Köztársaság – földrajzi értelemben ugyanúgy, mint komoly problémaként etnikai szempontból, hiszen ebben a volt szovjet tagköztársaságban egyrészt nagyobb a románajkú (moldován) lakosság, mint az oroszajkú, másrészt az ország Dnyeszteren túli, délkeleti területe 1992 óta gyakorlatilag teljesen kiesett Kisinyov ellenőrzése alól. Transznisztriában a sok száz ember életét követelt fegyveres orosz szeparatista törekvéseket eleinte segítette a 14. orosz hadsereg, majd véget vetett azoknak, de a területen élők a legszélesebb autonómia gondolatát is elvetették az önállóság érdekében.

Moszkvába utazása napján különben megjelent egy interjú a román elnökkel a Nyezaviszimaja Gazeta című lapban. Az anyagban Iliescu egyik válaszaként az szerepelt, hogy „Románia és Moldova egyesülésének gondolata természetesnek tűnik számunkra, de ez mindaddig lehetetlen, amíg nem véglegesül Moldova államisága. Akkor lesz aztán világos, hogy mit akarnak a moldovaiak. Ha újraegyesülést akarnak Romániával, akkor ott a német precedens, ha pedig nem, akkor országaink között privilegizált lesz a viszony a nemzeti azonosság, a közös nyelv és a közös érdekek alapján”. A román elnöki hivatal, és a Moszkvába érkezett Iliescu maga is cáfolta, hogy ez lett volna a válasz szövege.

Bukarest az alapszerződés aláírása után elsősorban a gazdasági kapcsolatok fellendülésében érdekelt. Románia gyakorlatilag kiszorult a hatalmas orosz piacról, az energiahordozók onnani behozatala miatt pedig évi másfél milliárd dolláros kereskedelmi deficittel küzd ebben a relációban.

Iliescu orosz nagyvállalatokat buzdított a romániai privatizációban való részvételre, illetve zöldmezős beruházásokra, s már az is sokat elárult a helyzetről, hogy nem kevesebb, mint 250 román üzletemberrel együtt érkezett Moszkvába.