Kisdörgicse régi építményei

Az egymástól kőhajításnyira lévő Alsó- és Felsődörgicsén kívül, az utóbbiból Vászoly felé kanyargó országút mentén található a harmadik Dörgicse nevű község. A parányi – hivatalosan 154 lakosú – településrész saját helységnévtáblával büszkélkedik: Kisdörgicse igazán csinos falucska a Bakony déli, erdő borította nyúlványainál. Régi okleveleinkben az 1200-as és 1700-as évek közt legalább tucatnyi előneve volt az eredeti Dergiche névnek, nem könnyű tehát azonosítani a többnyire csupán pár szavas leírásokból, melyik mai településre vonatkoznak.
Az előző két írásunkban bemutatott dörgicsei templomromokról láthattuk, hogy a korabeli birtokviszonyok, a kettős és/vagy előkelő kegyuraságuk révén szerkezetük, formájuk és nagyságuk látványosan különbözik a szokványosnak mondható falusi egyházakétól. A mai Kisdörgicse nyugati határában lévő úgynevezett Pusztatemplom viszont szabályszerű példáját mutatja a legegyszerűbb Árpád-kori plébániának. A mező közepén álló, tört kőből falazott, egyhajós, torony nélküli romépület teljes hossza tíz méter, szélessége hat és fél méter. A nyolcméternyi beltérből hat méter jut a téglalap alakú hajóra, kettő a félköríves szentélyre. A bejárat nyugaton volt, belül látható a karzat boltívének indítása, a déli oldalon három tölcsér formájú ablak segíti meghatározni az építkezés dátumát: a XII. századot. A szentélyben az 1959. évi ásatáskor megtalálták az apszis ívéhez tapadó oltár kőlapját, ez ma is eredeti helyén látható. A falkutatást követő állagmegóvás során téglacsíkkal jelezték a falszövetben a ráfalazás kezdetét.
A Kisdörgicse helynév az újkori Kisfaluddörgicse rövidült alakja, a települést szinte bizonyosan a középkori – 1390-ben oklevélben említett – Szentmiklósdörgicse faluval azonosíthatjuk, amiből kitudódik az először 1228-ban megnevezett plébánia régi patrocíniuma is. A török hódoltság első évtizedeiben elpusztult falu visszatért lakói az 1500-as évek vége felé áttértek a lutheránus hitre. Ágostoni evangélikus templomuk csak jóval később, az 1700-as évek végén épült, egyszerű barokk stílusban.
A Felső- és Kisdörgicse közötti országút mellett, az úttesttől délre található régi kőhíd az ország egyik legszebb ilyen jellegű műemléke. A dél felé – a Kű-völgy irányába – folydogáló patak fölött átívelő, kőből gondosan rakott, egynyílású híd építésének ideje régóta vitatott: a környéken sok helyütt talált római kori emlék miatt többen a provincia idejéből származónak tartották, mások a csúcsíves nyílás formájából gótikusnak vagy török korinak ítélik, a hivatalos vélemény szerint „valószínűleg” a XVIII. században készült. Ember legyen a talpán, aki egy időtlen kőhíd pontos születési dátumát meg tudja mondani.