Kolbász és kerítés

Július 1-jén ünnepelte függetlenségeévfordulóját Kanada. Az észak-amerikai ország az elmúlt évszázadok során számtalan magyar politikai és gazdasági menekültnek biztosított és biztosít megélhetést. A kétoldalú kapcsolatokra azonban árnyékot vet, hogy Kanada 2001-ben vízumkényszert vezetett be a magyarokkal szemben, amelynek feloldására még legalább két évet várni kell.

Észak-Amerika „Európáját” sokan a demokrácia, a szociális biztonság és a megvalósított álmok első számú helyszínének tartják. Kanada története nem tekint vissza régmúltra. Az első – rövid életű – településeket a normannok alapították a X–XI. században a Labrador félsziget és Új-Fundland partjainál. Kanada felfedezőjének azonban a francia Jacques Cartier-t tekintik, aki Ázsiába tartott, amikor az Északnyugati átjáró keresése közben, a Szent Lőrinc-folyón felhajózva egészen Montrealig jutott 1534-ben. Új-Franciaország létrehozása pedig Samuel de Champlain irányításával kezdődött, míg a nagy vetélytárs angolok a Hudson-öböl Társaság megalapításával a mai ország középső és keleti részén építették ki állásaikat 1670-ben. Eközben az indián őslakosság erejét felőrölte a tüzes víz és az öreg kontinensről áthurcolt betegségek elleni küzdelem. A gyarmatosítók mégsem éltek vissza helyzetükkel, a területeket legtöbbször nem erőszakkal szerezték meg, hanem egyezségekkel, az őslakosságnak is hatalmas kiterjedésű földeket hagyva meg.
A franciák és angolok közötti hatalmi harc utóbbiak diadalával ért véget. Az 1763-as párizsi békében Franciaország lemondott gyarmatáról, ám azt elérte, hogy a hetvenezer főnyi francia lakosság megőrizhette anyanyelvét és katolikus vallását. A franciák az 1776-os függetlenségi háborúban nem vettek részt. A Nagy-tavaktól a Szent-Lőrinc-öbölig terjedő brit gyarmat az osztrák–magyar kiegyezés évében, 1867-ben kapott domíniumi státust – ezt tekintik az államalapítás évének is. Teljes függetlenséget 1931-ben szerzett az ország, aminek végső biztosítékát jelentette az, hogy 1982-ben saját alkotmányt készítettek. Ennek módosításához ugyanis már nincs szükség az Egyesült Királyság alsóházának engedélyére. Az ország államformája parlamenti demokrácia. Az államfői jogokat az Egyesült Királyság uralkodója a főkormányzó útján gyakorolja. A tartományok élén a főkormányzó által kinevezett alkormányzók állnak. A legfőbb törvényhozó szerv a 301 fős szövetségi parlament, mely két házból: a szenátusból és a képviselőházból áll.
Bár az ország kétnyelvű, angol és francia, a tartományok közötti kapcsolat nem ilyen kiegyensúlyozott. A kanadai franciák egy csoportja ugyanis a mai napig elszakadáspárti. A világ egyik legbékésebb országa tartományának, Québecnek a lakosai hosszú idő óta önálló államot szeretnének – 1980-ban az egységes államra csupán a lakosság hatvan százaléka voksolt. Sőt 1995 októberében már csak néhány ezer szavazaton múlt, hogy Québec nem vált ki Kanadából, s ezzel nem esett szét az állam.
Az Egyesült Államok sokáig puszta véletlennek tekintette Kanada különállását, még 1860-ban is azon fáradozott Seward amerikai külügyminiszter, hogy akár fegyveres erővel is megszerezze, beolvassza az északi szomszédot. Ennek meghiúsulását követően az USA békésebb módszerekre tért át az 1900-as évek második felében, s apránként kezdte felvásárolni Kanadát. Megindult az amerikai óriásvállalatok hódítása, egymás után alapították kanadai leányvállalataikat.
Az új hazát keresők két nagy hulláma a XX. század elején és a második világháború után érkezett az országba. Jane Stewart, Kanada emberierőforrás-fejlesztési minisztere a Magyarországi Kanadai Kereskedelmi Kamara által rendezett budapesti fórumon az alábbiakat mondta: „Hazám sokat köszönhet a bevándorlóknak, így az 1956 után Magyarországról érkezetteknek is.” Persze sok magyar is hálával tartozik az országnak, hiszen a második világháború és az ’56-os forradalom leverése után százezrek találtak otthonra Kanadában. Számtalan magyar kamatoztatta tudását az élet valamennyi területén, így például a kultúrában, a sajtóban, a művészetekben, a gazdaságban és az egészségügyben. Sőt a kilencvenes évek elején Wappel Tamás személyében csaknem magyar származású miniszterelnöke lett Kanadának. A halálbüntetéssel és az abortusszal kapcsolatos megnyilatkozásaival pártja haragját kivívó Wappelről úgy vélekednek az országban, hogy ő az a liberális képviselő, aki konzervatívabb a konzervatívoknál.
Kanada sikereinek záloga részben a bevándorlásbarát politika – volt. Az elmúlt években – bár ezt nyíltan sosem ismerik el – szigorítottak bevándorlási politikájukon. Öt évvel ezelőtt 173 ezer, 1999-ben 189 ezer, egy évvel később 227 ezer, majd 250 ezer, míg tavaly 235 ezer bevándorlót fogadott a juharleveles zászlójú állam. A friss munkaerőre, szürkeállományra szüksége van az országnak, hiszen közel tízmillió négyzetkilométerén – mellyel a világ második legnagyobb állama – mindössze 31 millió ember él. A magyarok vízummentességét a roma migráció megjelenése után törölte el egyoldalúan az ország. A közelmúltban Bill Graham külügyminiszter ezzel kapcsolatban kifejtette: országa nagyra értékeli, hogy Magyarország nem vezetett be vízumkényszert válaszul a 2001-es kanadai intézkedésre. Most azon dolgoznak, hogy mielőbb helyreálljon a kölcsönös vízummentesség a két ország között. Egyes szakértők ennek időpontját hazánk uniós csatlakozásának időpontjára teszik, ám a többség szerint még legalább két évet kell várni.
Hasonlóan vélekedett Jane Stewart is, aki rámutatott: Magyarország esetében 2005-ben várható, hogy a technikai jellegű, nemrég bevezetett vízumkényszert országa felülvizsgálja. Hozzátette: nemcsak Magyarországról, de több európai uniós tagállamból is jelentkeznek menekültstátusért, utóbbiakat azonban egyedi esetként kezelik. Egyébként talán nincs is olyan nemzet, amely ne lenne jelen az országban. A lakosság 28 százaléka brit, 23 százaléka francia, három százaléka pedig olasz. Sok a lengyel, görög, ukrán, holland, német és magyar, s az elmúlt években rendkívül nagy számban érkeztek kínaiak.
Jelenleg az észak-amerikai államba akkor lehet bevándorolni, ha egy pontrendszer számításának megfelel a kérelmező. Az illegális munkavállalást nem érdemes megpróbálni, mert az országban rend van, s a hatóságok szigorúan eljárnak a nem legális foglalkoztatókkal szemben. A feketemunkában részt vevőket pedig azonnal kiutasítják, s akár több évre is megvonják tőlük a visszatérés lehetőségét. A hivatalosan dolgozók számára viszont pozitívum, hogy nemrég – a kettős adózás elkerüléséről és a befektetések védelméről szóló megállapodás után – aláírták a szociális biztonságról szóló egyezményt is. Ezzel Kanada az első olyan Európán kívüli ország, amellyel ilyen megállapodást kötött hazánk, s melynek eredményeképpen a Magyarországon élő és dolgozó kanadaiak, illetve a Kanadában élő és dolgozó magyarok könnyebben szerezhetnek jogosultságot az öregségi-, rokkantsági- és özvegyinyugdíj-ellátásra.
Torontóban élő ismerősöm ekképpen jellemezte az ország nyújtotta lehetőségeket: „Itt sincs kolbászból a kerítés, de legalább van.”
Vagyis aki tud és akar dolgozni, valamint tanulni, annak megadják a lehetőséget. Reális célkitűzéseit szinte mindenki elérheti. Igaz, Kanadában a munkanélküliségi ráta a 2000. évi 6,8 százalékról lassan emelkedik, tavalyelőtt 7,2, tavaly már 7,6 százalék volt. A mutató visszaszorításáért az észak-amerikai állam rendkívül nagy súlyt fektet a képzésre s a távoktatásra. Sok helyütt olvasható: „Van-e az ön munkaereje olyan rugalmas, mint a gazdaság?” A szlogennel pedig arra utalnak, hogy a fennmaradás és a siker záloga a folyamatos át- és továbbképzés. Akinek van munkája, az kiemelkedő képzettség hiányában is hazavisz hetente 500–600 dollárt, azaz 80–100 ezer forintot. Igen, hetente. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy az élelmiszer- és ruházati árak szinte azonosak a magyarországival, az ingatlanárak pedig már alacsonyabbak, a benzin pedig jóval olcsóbb, akkor képet kaphatunk a kanadai életszínvonalról. Egyszóval aki a „falakon” belül jut, az az ízletes juharszirupon és világhírű jégkorongon túl lehetőséget és szociális biztonságot is kap.
Persze ott is mindennek az alapja a gazdaság teljesítőképessége. Az ország gazdaságának növekedése a tavalyelőtti megtorpanás után tovább folytatódott. Amíg 1998-ban 4,1, egy évvel később 5,4, majd 2000-ben 4,5, tavalyelőtt csupán 1,5 százalékot ért el a növekedés. Múlt évben viszont már 3,3 százalékot bővült az észak-amerikai állam gazdasága, ám az előrejelzések szerint a világgazdasági hatások és az iraki krízis miatt az ország gazdaságának növekedése vélhetően az idén sem lesz ennél magasabb. Kanada jelentős, 54,2 milliárd kanadai dolláros külkereskedelmi aktívumot ért el, 410,3 milliárdos kivitelének és 356,1 milliárd dolláros behozatalának eredményeképpen. Az export visszaesett. Az ország legfontosabb partnere továbbra is az Egyesült Államok, amellyel a kereskedelmi forgalom értéke eléri az évi 475 milliárd amerikai dollárt. További fontos partner még Japán, Kína, Nagy-Britannia, Mexikó és Németország is. A kanadaiak számára kiemelt fontosságú az Európai Unióval folytatott kapcsolatok bővítése, amire a kanadai kormányzat és az üzleti élet is hangsúlyt helyez. A kanadai export 87 százaléka az USA-ba irányul. A kivitelben érdekelt kanadai üzletemberek azonban egyre inkább szorgalmazzák Kanada és az EU közötti szabadkereskedelmi egyezmény megkötését. Ronald Halpin, Kanada budapesti nagykövete nemrég kijelentette, kereskedelemélénkítő programot akarnak létrehozni az EU-val, amely meghaladja a szabadkereskedelmi megállapodást, s melynek kialakításában számítanak a magyarok véleményére is.
Magyarország Kanadába irányuló exportja tavaly jelentős mértékben, 38,8 százalékkal nőtt, miközben a behozatal 50,6 százalékkal bővült. Igaz, volumenében szerénynek nevezhető a forgalom, hiszen a magyar kivitel 63,1, a behozatal 102,2 millió amerikai dollár volt. Kanada viszont a GPT rendszer keretében már 1989-től segíti elő a magyar termékek piacra jutását, s 1996-tól tovább csökkentették a kedvezményes vámtételeket, sőt azt újabb termékekre is kiterjesztették, hatályát pedig 2004-ig meghosszabbították. Magyarország uniós csatlakozásának következtében azonban jövő év májusától megszűnik az 1972-ben életbe lépett magyar–kanadai kereskedelmi megállapodás.
Kanada előkelő helyen áll mind a külföldi befektetések fogadása, mind a külföldre irányuló befektetések tekintetében. Tőkekihelyezésük fő iránya az USA, Mexikó, Dél-Amerikában Chile, Brazília és Argentína, valamint Európában Anglia, Franciaország és Hollandia. A kanadaiak magyarországi beruházásainak értéke a rendszerváltás óta meghaladja az egymilliárd kanadai dollárt. A legnagyobb volumenű kanadai beruházások az ingatlanfejlesztés területén – WestEnd City Center, Bank Center, Pólus Center, Millenniumi Városközpont – valósultak meg. Jelentős tőke érkezett az iparba – számos más vállalat mellett – a Bombardier, a Westcast, a Linamar és a Zenon révén.
Sokan vélik úgy, hogy számos terület, például a kulturális kapcsolatok szélesítése mellett a gazdasági partnerségben van még lehetőség a bővülésre. Vélhetően Kanada kormánya is így látja a helyzetet, mert ez év második felében kormányzati és üzletember-delegációt küld Magyarországra a kereskedelmi és befektetési lehetőségek felmérésére. Az pedig, hogy két gazdaságilag fejlett ország között az egyoldalú vízumkényszer mikor szűnik meg, a jövő kérdése.