Tóth Ferenc valóságos intézménynek számít Komlón. Alig van olyan család, ahol ne volnának tanítványai vagy kórustagjai a kiváló karnagynak. Az első olyan általános iskolai énektanára ő az országnak, akit Liszt-díjjal ismertek el; az pedig valóságos kuriózum, hogy két felfedezettje is – Gyöngyössy László fuvolaművész és Király Csaba zongoraművész – követte őt e sorban. Több mint negyvenöt éve tanít már a baranyai kisvárosban Kodály szellemében, s most, hogy a komlói városvezetés a helyi iskolák átcsoportosítását tervezve egy másik iskola alá akarta vonni a bányásztelepülés első oktatási intézményét, s ezzel veszélybe került volna a kodályi hagyomány, egyértelműen azok közé állt, akik szakmai alapon kívánták lebonyolítani a máskülönben szükségesnek látszó átszervezést. A petíciók, énekes demonstrációk folytán a képviselő-testület módosította korábbi elhatározását, s szeptembertől változatlan formában nyithatja meg kapuit a 350 diák előtt az ének-zene tagozatos iskola.
Ez az intézmény nem csupán egy a hat komlói általános iskola közül, hanem „az” iskola – állítja Tóth Ferenc. Az első olyan oktatási intézmény a településen, amely kifejezetten erre a célra épült 1937–38-ban. Ő maga akkor harmadikos elemista kisdiák volt, s élénken emlékszik az építkezésre is. Azelőtt csupán lakóházakból átalakított termekben folyt a tanítás az akkor háromezres lélekszámú faluban, ahol felerészt bányászok, felerészt sváb földművesek laktak. Komló identitásának kialakulásához alapjaiban járult hozzá ez a stílusában egységes épületegyüttes, amelyhez az iskolán kívül kultúrház, óvoda és templom is tartozik. Tóth Ferenc, akinek családjában bányafuvarosok, bányaasztalosok, szénosztályozói munkások voltak, sőt „öregapja” volt az újtelepi kolónia első lakója, ebben az új iskolában kapott inspirációt ahhoz, hogy a muzsika felé forduljon: Fekete Pál kántortanító 1938–39-ben már Kodály-kórusműveket énekeltetett velük. Míg azonban módosabb famíliából való barátai Pécsre mehettek gimnáziumba, a kis Ferinek a hatodik elemi után csak a tandíjmentes dombóvári polgári iskola nyújtott továbbtanulási lehetőséget. Még ma is emlékszik rá, hogy kilenc pengő hatvan fillér volt a vonatbérlet, mindennap hajnal négykor indult és este nyolckor ért haza, s a kupéban tanult és írta a leckét. A háború idején hadiszerelvényeken, szénvonatokon ingázott; egyszer egy német katona puskatussal ütötte a kezét, hogy elengedje a kapaszkodót.
Az iskola után egy évig lakatosinas volt, majd miután összerakták otthon a beiratkozáshoz szükséges adópengőket, az apai tekintéllyel dacolva fémipari szakiskola helyett mégis inkább a püspöki tanítóképzőbe jelentkezett. Már az államosítás után végzett, hegedűt is tanult, s tanárai biztatására a tanárképzőnek is nekivágott magyar–ének szakon. Az volt az álma, hogy Pécs környékén tanítson, mint példaképe, az a régi kántortanító – ám jó káderlapjának köszönhetően végzés után rögtön „kiemelték” a Népművelési Minisztériumba. Így aztán a vidéki zeneiskolák szervezésével foglalkozott 1952 őszétől 1957 januárjáig, amikor is azonnali hatállyal elbocsátották, mert tagja volt a forradalmi bizottságnak. Ezekre az évekre minden ellentmondásosságuk ellenére is szívesen gondol vissza: igyekeztek enyhíteni valamelyest a budapesti túlsúlyon, s öt év munkájának eredményeképpen a 17 vidéki zeneiskola helyett már 38 működött. Nagy vágya, a tanítás azonban a fővárosban beteljesületlen maradt.
Rövid Marczibányi téri kitérő után 1957 őszén végül haza tudott térni tanítani Komlóra: abba az iskolába, ahová maga is járt egykor. Elődjét, Pécsi Gézát azért bocsátották el, mert betanította a gyerekeknek Kodály Pünkösdölőjét, s ezt a komlói pártbizottság nem tudta tolerálni. Az igazgatónő úgy fogadta Tóthot: „A maga elődje a megye legjobb kórusát csinálta – kösse fel a gatyáját…” Hát felkötötte. Nemcsak éneket tanított, de szervezte a helyi kóruséletet is – és ott folytatta a Kodály-kultusz ápolását, ahol Pécsi Géza abbahagyta. Csakhogy őt a bányász származása miatt nem kezdhették ki ezért. Százötven tagú kórusnak tanított be Kodály-műveket, s élete első hangversenyén ott volt maga Kodály Zoltán is, aki Pécsett hirdette meg a később róla elnevezett pedagógiai módszert. 1958-ban, a pécsi tanárképző tizedik évfordulójára Kodály kórusműre dolgozta át a Háry János Intermezzóját, s a bemutató után Komlót is útba ejtette, hogy az ottani „Zenélő május” című koncertet meghallgassa. Ez alkalomra a vendégfogadóból csináltak ötszáz fős hangversenytermet. Elhangzott a Villő, a Lengyel László, az Ének Szent István királyról (ebből lett is aztán ideológiai probléma), s Kodály az est végén azzal gratulált Tóth Ferencnek: „Ugye, fiatalember, szebb munka ez, mint a minisztériumban…”
A karnagy pedig ennek szellemében dolgozott a következő évtizedekben. A bányászgyermekek zenei nevelését a szívén viselő Kodály közbenjárásával sikerült zenetagozatossá tenni a régi iskolát, amelyet később az itteni növendékeknek kórusművet is író zeneszerzőről neveztek el, sőt a szobrát is felállították az intézmény kertjében. A komlói kórusok pedig tekintélyt szereztek Belgiumban, Németországban, Skandináviában is. Tóth Ferenc már a rendszerváltozás előtt megkapta Komló város díszpolgári címét, ezt azonban 1990 után visszaadatták vele. (Vele együtt ketten tettek eleget az önkormányzat kérésének.) Később aztán újfent megtisztelték a díszpolgári címmel – így alighanem ő az ország egyetlen kétszeres díszpolgára ugyanazon a településen.
Így érkeztünk el a jelenhez, amikor egy szakértői javaslat szerint lényegében öszsze kellett volna vonni a nagy múltú zenetagozatos iskolát egy másikkal. Tóth Ferenc elismeri, hogy bajban van a város: Komlón is fogynak a gyerekek; a bányászat megszűnése után más megélhetés híján menekülnek innét a családok. Épp egy ilyen lelki helyzetben azonban létfontosságú lehet a muzsika megtartó ereje, s az is, hogy ne íróasztalnál, hanem szakmai alapon döntsenek az összevonásokról. A Kodály-iskola minden növendéke kórustag is egyben, tizenhat településről (még Pécsről is) járatják ide a szülők a gyerekeiket a magas színvonal miatt. Tizenhatodik alkalommal tartották meg júniusban a nemzetközi gyermekkórus-fesztivált is – ezeken tajvani, izraeli, izlandi és abház kórusok is felléptek már. Tóth karnagy a zárókoncerten az egész sportcsarnokot megénekeltette – talán ez a borzongató élmény is hozzájárult, hogy az iskolareform ügyet tovább vizsgálja az oktatási és ad hoc bizottság, s a döntést elhalasztották. Komlón egyelőre menedéket kaphat Kodály szelleme…
egyesült államok
Ukrajna nem fizeti vissza a hiteleket, új reptér épül – a legolvasottabb gazdasági cikkeink májusban
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!