Közszolgálatból elégtelen

Magyarország az élre került. Sajnos, csak azon a listán, amely a nemzetközi pénzvilágnak szól, és a legrizikósabb befektetési célországokat lajstromozza. Ha jól értjük az indoklást, nem egyszerűen azért tanácsolják el a potenciális ügyfeleket hazánk amúgy kies tájairól, mert itt egy óriásbankból egy iskolázatlan bróker minden nehézség nélkül több mint tízmilliárdot tud elsikkasztani a gyanútlan befektetők pénzéből, hanem főként azért, mert „a magyar gazdaságpolitikusok nem szavahihetőek”. Ez kevésbé illedelmesen fogalmazva annyit jelent: az érintettek Budapesten úgy hazudnak, mint a vízfolyás.
Kérdés persze, hogy ki mindenkit érthet a globális tőke magyar gazdaságpolitikuson. Ide tartozik-e vajon a nemzetközi körözés alatt álló sikkasztó brókernek korábban előzékenyen egérutat adó nemzetbiztonsági államtitkár? (Ő nyilván így értelmezi a nulla toleranciát.) Ide tartozik-e az áttételesen, korábbi munkája révén érintett pénzügyminiszter és politikai államtitkára annak ellenére is, hogy a kormányfő az ő személyüket illetően a maga részéről már becsületszóra lezárta a brókerügyet? Ide tartozik-e a férje által érintett belügyminiszter vagy a barátnője által érintett külügyminiszter (aki az érintkezés természetéről kizárólag a belügyminiszter által felügyelt, a nulla toleranciáig indiszkrét rendőrségnek hajlandó számot adni)? S ide tartozik-e vajon a közszolgálati tévés moderátor, aki nyakig benne van az ügyben, mégis veszi magának a bátorságot, hogy gazdaságpolitikai közvéleményt alakítgasson az adófizetők pénzéből?
Az adófizetők persze nem feltétlenül tudhatnak arról, hogy pontosan miféle gazdaságpolitikus elit intézi a közügyeket Magyarországon. Ha Magyar Nemzetet is olvasnak, akkor tudomást szerezhetnek Kovács László barátnőjének érintettségéről (azaz hogy szerepelt az enyveskezű bróker VIP-listáján), ha a Magyar Televíziót nézik, nem feltétlenül. A tévés közszolgák talán úgy gondolják, ez nem érdekes; abszolút nem érdekli az embereket. Sőt, a Nap-keltébe behívott külsős kérdező újságírók ingerküszöbét sem éri el a dolog – ellenkező esetben nem fordulhatott volna elő, hogy a szerdai Nap-keltében Kereszttűz alá vont külügyminiszternek egyikük sem szegezi neki a kérdést. Ez azonban még csak sima szakmai szégyen, a hatalom iránt tanúsított feltétlen szervilizmus jele, az újságírói hivatás megcsúfolása. Az viszont, hogy a Nap-kelte műsorvezetőjének álcázott egyik moderátor-gazdaságpolitikus – a gazdaságpolitikai morálról első kézből, még a makulátlan Tocsik-ügy idején tapasztalatokat gyűjtött Horn Gyula segítségével – úgy tündököljön közszolgálati szerepben s mosakodhasson hosszú monológban, hogy eközben ő maga is bizonyíthatóan érintettje a botránynak, minden képzeletet felülmúl. Forró Tamás – mert ki másról is lehetne szó – abban is megfelel a nemzetközi pénzügyi világ által a magyar gazdaságpolitikusról felvázolt fantomképnek, hogy úgy hazudik, mint a vízfolyás. A magyar média szégyene, hogy büntetlenül teheti.
A csütörtöki Nap-keltében Horn Gyula, miközben kiállt a politikusok hozzátartozóinak csorbíthatatlan személyiségi jogai mellett (nyilván már a parttalan Orbán-bányázás idején is így gondolta, csak nem kérdezték), „véletlenül” a brókerügy felé kanyarodott. Forró a spontán fordulatra Hamletet megszégyenítő nagymonológgal reagált. „Nos, nagyon kényes helyzetbe hozott engem, hogy kitért itt a brókerügyre, mert bizonyos propagandakiadványok naponta leírják, hogy én személy szerint is valahogy ebben érintett vagyok. Leírják akkor és úgy, amikor nekem ennél a cégnél nincs számlám, tehát ennek következtében se haszonélvezője, se károsultja nem lehetek. Leírják nap nap után, hogy valamilyen társaságban különböző időpontokban felügyelőbizottsági tag voltam, és semmi valóságalapja; és leírják azt, hogy olyan társaságot vezetek, amelyben a nevezett Britton cég tulajdonos. Ebből se igaz semmi.”
Forró mondotta: ebből se igaz semmi. A naponta, nap nap után megnyilatkozó bizonyos propagandakiadványok egyike az ő árnyalt szókincsében nyilvánvalóan a Magyar Nemzet – ennek fő forrása azonban egy percről percre frissülő, hivatalos propagandakiadvány. Úgy hívják: Céghírek. Ennek az alantas agitprop.-adattárnak a tanúsága szerint igenis van valóságalapja, hogy a KH Invest Befektetési Tanácsadó Kft.-ben, melyben 1999. július 20-ától augusztus végéig cégjegyzésre jogosult volt a nemzetközileg körözött Kulcsár Attila, 2000 augusztusától felügyelőbizottsági tag volt Forró Tamás és (a hiperérzékeny Horn Gyula most ne figyeljen) Forró felesége, Kovács Katalin. Sűrűn adták-vették a céget, vannak visszatérő szereplők is. 2000 májusától egy bő hónapig volt például 97,4 százalékban a Széles Gábor jegyezte Magyoszé is, de 2000 júliusától 2001 végéig a Tízezer Tömegkommunikációs és Ügynöki Kft. 96,66 százalékos tulajdonába került, aminek viszont ugyanettől az időtől a Forró házaspár a tulajdonosa. A Cégközlöny 2002. évi 1. számában pedig az szerepel, hogy a brókerbotrányból ismert Britton Capital és Consulting Kft. „2001. október 24-én – üzletrészvásárlás útján – a Tízezer Kft.-ben 56 százalékos részesedést szerzett, mely a gazdasági törvény szerint többségi irányítást biztosító befolyást eredményez”. Forró Tamás 1996. január 29. óta folyamatosan ügyvezetője a Tízezer Kft.-nek.
Ki-ki döntse el, „személy szerint valahogy ebben érintett-e” Forró Tamás. Az Info Rádió szerint (amely ezek szerint közönséges propagandarádió) igen – nekik Forró azt nyilatkozta, hogy bizonyos sajtókörök azért indítottak ellene támadást, mert a helyére akarnak ülni. Ha a Magyar Nemzetre gondolt, rossz helyen keresgél: lapunktól hosszú idő óta hírmondót sem láthat ebben a műsorban. Ennek az az oka, hogy a szerkesztőség úgy látja: a közszolgálati képernyőn megjelenő reggeli hírmagazin nem teljesíti a közszolgálatiság két alapkritériumát: a pártatlanságot és a kiegyensúlyozottságot. Ennek a hiányosságnak – szerkesztési és egyéb okok mellett – például Forró Tamás moderátori szerepeltetése az egyik okozója. Forró postabankos ügyekben kérdez, miközben lánya autós karrierjét a Postabank egyengette, s lám, a brókerbotrány kipattanásakor is kapcsolatba hozható mind Kulcsár Attilával, mind a Britton Kft.-vel. Mikor pedig erre fény derül, az adófizetők műsoridejét pitiáner módon saját szerecsenmosdatására fordítja.
Gyárfás Tamás producert lapunk hasábjain több ízben is jóindulatúan figyelmeztettük: Forró – amellett, hogy a gyűlöletig elfogult és részrehajló – maga a két lábon járó összeférhetetlenség is, ami kizárja a közszolgálati szerepvállalást. Gyárfás az interneten is kiállt alkalmazottja mellett, így az ő etikai érzékére ezek után botorság volna hagyatkozni. Egyetlen fórum maradt, hogy Ragáts Imre tévéelnököt felszólítsuk: a történtek ismeretében a közszolgálati Magyar Televíziónak haladéktalanul szerződést kell bontania a Nap-keltével.