Meghallgatták Blairt

Amikor a brit miniszterelnök tegnap reggel megjelent a nevezetes iraki dosszié – a „dörzsölt dosszié” – ügyében vizsgálatot folytató alsóházi bizottság előtt, már olvashatta, hogy a legújabb felmérés adatai szerint kisebb a hitele a szavazók szemében, mint akár Iain Duncan Smith konzervatív, akár Charles Kennedy liberális demokrata pártvezetőnek. Úgy látszik, véget értek a brit politika történetének leghosszabbra nyúlt mézeshetei. A Munkáspárt ugyan ismét két ponttal a toryk fölé kerekedett, de ez csekély vigasz a hitelét vesztett miniszterelnök számára.

Áprilisban még a megkérdezettek 64 százaléka vélte úgy, hogy helyes volt a brit katonai beavatkozás Irakban. Ez az arányszám most negyvenhétre esett. A lakosság mindinkább úgy érzi, hogy a miniszterelnök félrevezette, és ennek természetesen a balul sikerült doszszié az oka. Nem mintha Blair – vagy akár Hoon védelmi, akár Straw külügyminiszter – egy pillanatig is beismerné, hogy a fegyveres beavatkozás helytelen alapokon nyugodott.
Blair a vizsgálatot folytató bizottság előtt határozottan kijelentette: ebben a pillanatban is százszázalékos meggyőződése, hogy a kormány döntése helyes volt, a titkosszolgálat értesüléseihez nem fér kétség. Megemlítette például, hogy a dosszié adatainak forrásától független értesülés szerint Szaddám Huszein még néhány hónappal ezelőtt is megpróbált nukleáris fegyverek készítésére alkalmas urániumot beszerezni Afrikából. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az ENSZ nem hajlandó Irakot rákényszeríteni a fegyverkezés leállítására, meggyőzte a kabinetet, majd a parlamentet: az egyetlen járható út az ENSZ-felhatalmazás nélküli beavatkozás az Egyesült Államok oldalán.
Blair tagadta, hogy szándékosan vagy másoktól megtévesztve félrevezette volna az alsóházat. Beismerte ugyan: a sebtében összeállított dossziéba csúszott hiba is, de kitartott amellett, hogy a benne foglalt értesülések alapvetően helyesek voltak, az eredeti jelentéseken alapultak, azok meghamisítása vagy eltúlzása nélkül, és a kormány nem tartozik bocsánatkéréssel sem a parlamentnek, sem a BBC-nek, amelynek híradását valótlannak, az egész iraki kérdéssel kapcsolatos műsorpolitikáját pedig elfogultnak és kormányellenesnek bélyegezte. Blair úgy érzi, hogy a lelkiismerete tiszta, senkinek sem tartozik sem bocsánatkéréssel, sem további magyarázattal.

Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereinek létezéséről Tony Blair azt mondta, hogy megingathatatlan meggyőződése szerint ilyen fegyverek léteztek, talán még mindig léteznek, és semmi kétség sem fér Szaddám Huszein továbbfejlesztésre, illetve gyártásra irányuló szándékához. Blair lehetségesnek, sőt valószínűnek tartja, hogy előbb-utóbb a fegyverekre vagy az azokra vonatkozó dokumentációra bukkannak.

A konzervatív és liberális demokrata ellenzék továbbra is követeli, hogy a miniszterelnök magyarázattal szolgáljon a parlamentnek, és járuljon hozzá egy független, alapos bírósági vizsgálathoz a hadviselést megindokoló vitatott iratok ügyében.

Még mindig találgatják, hogy akár a BBC, akár Alistair Campbell, vagy a kormány rágalmazási pert indít-e a másik ellen. A BBC a maga részéről immár nem állítja, hogy helyes volt az az értesülés, amelynek alapján tudósítója az eredeti jelentés megmásításával vádolta a kormányszóvivőt, de kitart amellett, hogy jogos és indokolt volt hírt adni az értesülés létezéséről. Efölött pedig bármeddig el lehet vitatkozni.