Nehézkesen gördülő időkerék

Szakmai bírálatok kísérik a jelenlegi kormánynak azt a döntését, hogy a több mint húsz éve időről időre felbukkanó időkerék tervét költségvetési forrásokból is támogatja. Kétségek fogalmazódnak meg az elképzelés látványos voltával és egyáltalán megvalósíthatóságával, kivitelezhetőségével kapcsolatban is. A jelenlegi kabinet túl nagyvonalúan támogatja az előző, polgári kormány által is érdekesnek tartott alapötletet.

Az időkerék elképzelését még 1982-ben vitte Herner János az akkori fővárosi tanács elé, ám akkor s a későbbiek folyamán sem jöhetett létre a nagy volumenű beruházás kivitelezése. A rendszerváltozás után 1995-ben indították meg a tervezői munkálatokat, a Khronosz Alapítvány 1997-es életre hívásával pedig olyan nonprofit szervezet vette kezébe az irányítást, amely a konkrét teendőket is koordinálta. A kilencvenes évek közepén a fővárosi szakbizottságok már többször is tárgyalták a tervet, de végül nem született döntés. Ennek oka akkori városatyák visszaemlékezései szerint az volt, hogy az ötletgazdák nem tudtak pénzügyi forrásokat előteremteni, nem pedig az, hogy a kezdeményezők és támogatók közt túlnyomórészt az SZDSZ holdudvarába tartozó személyek, vállalkozók voltak.
A múlt héten a kormányzat döntést hozott arról, hogy „egyelőre” ötvenmillió forinttal járul hozzá a költségekhez, így nemcsak szóban, de pénzzel is támogatja a Városligetben felállítandó időkereket. Habár az eredeti tervek arról szóltak, hogy 2000-re, az ezredforduló évére szolgálhatna látványosságul az ország lakossága és a turisták számára, az ötletgazdák akkor sem tudták megvalósítani ideájukat. A kerék kigondolói azonban mindig aktualizálják a tervezetet, így a következő megcélzott időpont a felállításra az uniós csatlakozásunk időpontja, 2004. május elseje lett.

Maga az időkerék nyolc méter átmérőjű, két és fél méter széles lenne, vörös gránitból, rozsdamentes acélból és golyóálló üvegből szeretnék elkészíteni. A hatvan tonna súlyú műtárgy hét tonna homokot, illetve granulátumot foglal magában, s életrehívói szerint nem mérni, hanem mintegy ábrázolni fogja az időt. Voltaképpen tehát egy nagy homokóráról van szó, amelyet a tervek szerint minden évben szilveszter éjfélkor nagy tömegeket vonzó ünnepségen fordítanának át. Az átfordítás csörlők segítségével, emberi erővel történne. A monumentális tárcsát az alá helyezett acélsíneken minden évben szilveszterkor 12,56 métert görgethetnék előre, s a Városliget szélén lévő Felvonulási teret egyenes útvonalon ötven év alatt járná végig.

Visszatérő sajtósugallásokkal ellentétben egyébként a múlt parlamenti ciklusban sem az Orbán-kormány vétózta meg az időkereket. Már csak azért sem, mert annak felállítása a főváros kompetenciájába tartozik. A rendezési terv szerint ugyanis a Felvonulási tér helyén szintén parkot hoznak létre, alatta pedig mélygarázs épül. Tekintettel arra, hogy a felszíni építkezéseknek logikusan a felszín alattiakat kell követniük, a hatalmas kerék kivitelezése mindig elhalasztódott.

A mostani kormánydöntés időpontját az motiválhatta, hogy az uniós csatlakozás napján szeretnék átadni a mozgatható tárgyat, a beruházás volumene pedig hosszas előkészítő munkát igényel.
Az időkerék ötletét mindig viták kísérik. A szakmai kritikát megfogalmazók főként a kerék látványosságát és művészeti értékeit kérdőjelezik meg. Szerintük nem igazán attraktív az a mobil tárgy, amely valójában inkább stabilnak lenne nevezhető, hiszen évente csupán egyszer mozdítják meg. Kétségek fogalmazódnak meg magának a szilveszteri megfordításnak a közönségvonzó hatásával kapcsolatban is, mivel egy hatvantonnás monstrum kézi erővel történő nehézkes megfordítása és gurítása – hogy aztán egy 12 méteres sínen tovadöcögjön – mindennek nevezhető, de látványosnak semmiképpen. Az időkerék felállítását tamáskodva fogadók másik gondja az, hogy az MSZP–SZDSZ kormányzat akkor ítél oda egy, csak az összköltségvetéshez képest kis összeget a szponzorok által amúgy is megtámogatott legalább kettőszáznyolcvanmilliós vállalkozásnak, amikor minden más közhasznú kulturális célra igen szűkmarkúan porciózza a pénzt.
Jellemző, hogy Körmendy Ferenc, a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottságának SZDSZ-es elnöke is kemény bírálatot fogalmazott meg. Az MTI-nek – még a kormánydöntés előtt egy nappal – elmondta: az augusztus 20-ra szánt kettőszáznyolcvanmillió forintot az előző napi örömkoncert száznyolcvanmilliójával, valamint az időkerék ugyancsak százmilliós nagyságrendű pénzével együtt célszerűbb lenne a forráshiányos kulturális szférára, annak intézményrendszerére és a közművelődésre költeni. Az SZDSZ-es városatya szerint ideje lenne, hogy ezt a sok száz millió forintot a hétköznapi kulturális élet fejlesztésére költsék.

Herner János – a több évtizedes ötlet gazdája – lapunk kérdésére kifejtette: a fővárostól nem igényelne pénzt a beruházás, az állami ötvenmillión kívül saját erőből, illetve a szponzorok hozzájárulásából valósulna meg. A szponzorok kilétét firtató kérdésünkre úgy fogalmazott: a pénzügyi támogatók egyezségüknek megfelelően addig nem kívánják felfedni magukat, amíg alá nem írják a végleges megállapodást. A filozófus-irodalomtörténész arra is kitért, hogy éppen a világ gyorsulása, az élet felfokozott üteme miatt is kell egy olyasfajta tükör, amelybe mintegy belenézhetünk, s ami a megfoghatatlan időt plasztikusan is ábrázolja. Hozzáfűzte: nem véletlen, hogy a Szent Péter-székesegyházban található tizenkét pápasír közül többön is megjelenik az időkerék motívuma. Azoknak, akik időnként ellátogatnak majd a látványos műalkotáshoz, nemcsak pontos órájuk lesz, amely a nap különböző szakaiban mutatja az időt, hanem éves szinten is szembesülhetnek a tárgyiasodó időmúlással. Herner derűlátó, mert mint mondta, már csak a nyolc szakmai ügyosztály jóváhagyása szükséges, hogy Janáky István építész művét jövő tavasztól mindenki megcsodálhassa. Abban a tekintetben is optimista, hogy a politikai színezetű felvetések elkerülik az időkerék felállítását. Szerinte ezt valószínűsíti, hogy a közgyűlési bizottsági vitákban annak idején párthovatartozástól függetlenül voltak többnyire támogatói az elgondolásnak.
Deutsch Tamás, a Fővárosi Közgyűlés legnagyobb ellenzéki frakciójának vezetője lapunknak elmondta: mikor először hallott az időkerékről, izgalmas elképzelésnek tartotta. A Fidesz politikusa emlékeztetett arra, hogy már a polgári kormány is foglalkozott a gondolattal, s érdekesnek tartotta, ám financiális kereteik végesek voltak, s elképzeléseikbe nem fért bele a pénzügyi támogatás. A volt ifjúsági miniszter reméli, hogy az ötletet nem fogja kísérni a manapság oly sokszor tapasztalható „szekértábor” megközelítés. Kérdésünkre azt is hozzáfűzte: a mindenkori kormány feladata és felelőssége, hogy eldöntse, milyen kulturális értékeket támogat, így nem kívánja kommentálni a jelenlegi kabinet döntését.