Pandora szelencéje

Valójában a jelenlegi orosz politikai berendezkedés megváltoztatása a tétje a hatalom és az oligarchák néhány év után ismét fellángolt moszkvai háborújának. A Jukosz-vezér Mihail Hodorkovszkijnak a jelenlegi, lényegében egypólusú, a hatalom pártjának privilégiumaira épülő rendszer helyett egymással versengő pártokat feltételező elképzelése természetes módon érzékenyen érinti és idegesíti a politikai elitet, s nemcsak annak úgynevezett „pityeri” részét. E széles kör megrettenése vezetett aztán oda, hogy az ügyészségen keresztül figyelmeztessék a Jukoszt. Hodorkovszkij azonban nemcsak azzal rémisztette meg az elitet, hogy elkezdte támogatni a hatalom pártjával szemben álló erők kampányát. Sokaknak nem tetszik, hogy így az üzleti szféra befolyása alatt lehet majd a következő duma jelentős része, ami lényegesen megnöveli a Jukosz-vezér ma sem kicsi politikai súlyát. Hodorkovszkij ugyanis az elmúlt hónapokban is aktívan igyekezett lobbizni az ipari körök érdekében. Így nyíltan követelte, hogy Moszkva vizsgálja felül az OPEC-hez fűződő viszonyát és lépjen fel keményebben az olajkartellel szemben, az iraki háború idején pedig viszszafogottságra, az Amerika-ellenesség csillapítására intette a Kremlt. Komoly érdekeket sért az a terve is, hogy magáncégek építsenek vezetéket az Amerikába, illetve Kínába irányuló olajexport felfuttatására. Az energiaszektor Kremlhez közel álló állami cégeinek nem tetszik az sem, hogy a Jukosz és a Szibnyefty egyesülésével a világ negyedik legnagyobb olajvállalata jön létre. A Jukosz elleni támadásokat tehát nem szabad csupán politikai okokra visszavezetni, még akkor sem, ha valóban ez tűnik a legkézenfekvőbbnek.
A gazdasági és a politikai elit viszonyának kiéleződése felborította a Putyin hatalomra kerülésével kialakított status quót, ami azon alapult, hogy a Kreml nem vizsgálja felül a 90-es évek elejének törvényesnek aligha nevezhető privatizációit, míg az üzleti szféra távol tartja magát a politikától. A három éve kialkudott játékszabályokat azonban az elmúlt hetekben mindkét fél felrúgta. A nagytőke méreteiben, ezzel együtt étvágyában is megnövekedett vezérhajója, a Jukosz azzal, hogy érezhetően a politika mezejére tévedt, míg a megregulázására siető hatalom egy tíz évvel ezelőtti privatizáció körülményeit kezdte firtatni. A napokban a főügyészség egyébként már egy másik nagyhatalmú üzletember, Oleg Deripaszka egykori ügyleteit is elkezdte piszkálni, ami bizonyítja, hogy a Kreml egyes köreiből indított támadás nem csupán a Jukosz, hanem az oligarcháknak nevezett orosz nagytőke egésze ellen irányul. A cél egyértelmű, a hatalom így akarja figyelmeztetni az oligarchákat arra, hogy átléptek egy határt.
Nem tűnik azonban egységesnek, kiváltképp a fellépés módját illetően maga a hatalmon lévő politikai elit sem. Az akció mögött elemzők szerint Nyikolaj Patrusev, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat vezetője, valamint az elnöki apparátus két befolyásos tagja, Viktor Ivanov és Igor Szecsin állnak. Fellépett ugyanakkor a Jukosz mellett a „pityeriek” liberális szárnya, Andrej Illarionov, Putyin gazdasági tanácsadója és Szergej Mironov, a felsőház elnöke is. A status quo felbillenése, nagyban csökkentve az ország gazdasági hitelét is, megkérdőjelezte Putyin hároméves elnöki tevékenységének legfőbb eredményét, a politikai stabilitás megteremtését. Tovább ronthat a helyzeten, hogy a Jukosz-ügy generálja a hatalmi eliten belüli ellentéteket is. Felborulni látszik a KGB-ben gyökerező „szilovikok”, a reform párti liberálisok és a jelcini „család” maradéka közti, Putyin által oly kínosan őrzött egyensúly. Igazán veszélyessé akkor válhat mindez, ha a gazdasági és politikai elit bizonyos csoportjai nem veszik észre, hogy a tűzzel játszanak, s esetleg megpróbálják kinyitni teljesen Pandora szelencéjét. Ez ugyanis romba dönthetné az elmúlt három év összes eredményét.