Rákócziak Szerencsen

Jókai szerint a legrégibb magyar adoma a következő: „A hegyaljai tájék a Mád, Tállya, Tarcal és Szerencs neveket onnan származtatja, hogy Árpád Szerencsre jővén felállt a hegytetőre, s így kiáltott fel: – E tájon (lett Tállya) ama nádas helyen (lett Mád) Tarcal vezéremmel (lett Tarcal) fogom megalapítani szerencsémet (lett Szerencs).”
Szerencs valóban ezeréves múlttal dicsekszik, s az alapítása csakugyan a honfoglalás korára esik, noha inkább legenda magyarázza az eredetét. Elnevezése az egyik vélemény szerint a szláv szrencsa szóból ered, amely a Kis-Szerém folyó neve. (De ez kevéssé meggyőző, sőt Györffy György szerint nincs megalapozva a történeti háttere.) Egy másik vélemény szerint talán a régi török serinc (jelentése: türelem, szívósság, állhatatosság) szóra vezethető vissza.
„Hiteles okiratokban először a XIII. században találunk följegyzést Szerencsről, amelynek ekkor a Monaky család volt a földesura. 1241-ben a johanniták monostora állott ott, ahova később Rákóczy Zsigmond várat építtetett. Egyes kútfők szerint a Monaky család 1393-ban alapította a benczések apátságát; de más okiratok bizonyítják, hogy Szerencsen már sokkal korábban volt monostor. (IV. Béla király 1247-ben egyik adományozó levelében szintén említi a szerencsi apátságot.) A XV. században az apátságon kívül a Dobi családot találjuk itt részbirtokban; a század végén (1490-ben) Szerencset városként (civitas) említi egy oklevél. 1507-ben az apátság kegyúri jogát Szapolyay János Szikszói Péterre ruházza. Ferdinánd király 1531-ben az apátság birtokát egy időre Bebek Ferencznek engedte át, aki viszont 1549-ben öccsére, Jánosra íratja. 1556-ban az ellenkirályok harczai alatt sokat szenvedett a város. 1583-ban ezt a várat Rudolf király zálogul adta Rákóczy Zsigmond egri kapitánynak, mely összeghez Rákóczy később új kölcsönöket adva, 1603-ban valóságos ura lett. Itt választották meg erdélyi fejedelemmé Rákóczy Zsigmondot, s innen indult ki a Rákóczy-család tüneményes, hódító sikereinek útja. Az itteni várban temették el Rákóczy Zsigmond fejedelmet, aminthogy itt pihente ki a fejedelmi gondokat, és töltötte életének sok kellemes napját, amelyeknek emlékét számos ereklye őrzi. 1644-ben Zsigmond utóda, Rákóczy György távol lévén, a várőrség megadta magát III. Ferdinánd ostromló csapatainak, melyek Rákóczy Zsigmond sírját felforgatták, és a várat kirabolták. Amint ennek Rákóczy György hírét vette, hadaival Szerencsen termett s azt visszafoglalva, hűtlen árulóját, a vár tiszttartóját a kapura felakasztatta. II. Rákóczy Ferencz volt a szerencsi vár utolsó ura, aki 1710-ben menekülni volt kénytelen, s vagyonának elkobzásakor szerencsi várát is elfoglalta a kincstár.”
A város neve hallatán sok honfitársunk csak a szerencsi csokoládéra gondol, a történelmére ritkábban. De ha netán erre járnak, s megállnak itt, biztosan eszükbe jut Rákóczi is, főleg akkor, ha a vári vendéglőben a fejedelem nevét viselő sört rendelnek.