Roncsderbi, lassított felvételben

Szakértők szerint mintegy huszonötezer üzemképtelen autó „pihen” a budapesti utcákon. Úgy tűnik, hogy a közterület-felügyelők felszólítását követően a fővárosi kerületek önkormányzatai hiába szállíttatják el a roncsokat, mégis gyors ütemben termelődik az utánpótlás. Ráadásul az EU előírásai miatt a katalizátor nélküli Wartburgok és Trabantok sorsa is megpecsételődik, ezért egy részük kiszuperált autóként kerülhet az utcára.

Amikor egy „kibelezett”, kerekeitől megfosztott Trabantot lát valaki az utcán, nem kérdéses, hogy tulajdonosa által feleslegesnek tartott, és az enyészetre bízott járműről van szó. Gyakran a leeresztődött gumiabroncs is árulkodó lehet, arról tanúskodván, hogy rég álltak ki az autóval a parkolóból. Ugyanakkor nem biztos, hogy az a roncsautó, ami annak látszik, ugyanis ha egy erősen korrodált karosszériájú és hónapok óta egy helyben álló autónak érvényes a műszaki vizsgája, semmilyen jogalap nincs az elszállítására. Nehéz helyzetben van az a budapesti lakos, vagy társasházi közös képviselő, aki a háza előtt veszteglő autóroncsok elszállítását szeretné elérni, mert hol a törvényi előírások, hol pedig az illetékes önkormányzatok anyagi korlátai nehezítik a dolgát. Egyébként az elszállításra a jogalapot az üzemképtelen (lejárt műszaki vizsgájú), vagy megbontott motorterű autók esetében a hulladékgazdálkodásról szóló törvény biztosítja. Eszerint az olajtartálya és akkumulátora miatt veszélyes hulladéknak minősülő gépjárműveket az önkormányzatoknak kötelességük elszállíttatni, ha erről az autó tulajdonosa nem gondoskodik. Részleteiben a fővárosi önkormányzat 38/1993-as rendelete szabályozza az ilyenkor szokásos eljárás rendjét, mely szerint a rendszám alapján azonosított gépjármű-tulajdonost a közterület- felügyelet munkatársai szólíthatják fel arra, hogy szállítsa el otthagyott tulajdonát. Erre harminc nap áll a tulajdonosok rendelkezésére, azonban a kiküldött értesítésekre a döntő többség nem is válaszol. A közterület-felügyelettől szerzett információink szerint ilyenkor nem megoldás az sem, ha a tulajdonos egy utcával arrébb tolja az autóját, mert a „látóterükbe, s számítógépes rendszerükbe” került járművet előbb-utóbb elszállítják a roncstelepre.

Egyértelműbb a helyzet akkor, ha a gépjárművön már nem találnak rendszámtáblát. Ebben az esetben nyilvántartásba veszik az autót, és azonnal értesítik az önkormányzatok által megbízott társaságokat, amelyeknek helyszínre érkező munkatársai jegyzőkönyvet vesznek fel, majd telephelyükre szállítják a gépjárműveket. Itt három hónapig tárolják a roncsot, s ha a tulajdonos nem jelentkezik, a MÉH-telepre szállítják.

A tapasztalatok szerint az esetek túlnyomó többségében a tulajdonosok felelőtlensége miatt rontják a városképet az autók, előfordul viszont az is, hogy korábban ellopott és magára hagyott jármű vesztegel a mellékutakon. Speciális, de nem ritka az, amikor az autó tulajdonosa meghalt, és a hagyatékban fel nem tüntetett jármű be sem került az örökösök látóterébe.

A gyakorlatban kevesebb autót szállítanak el az önkormányzatok, mint amennyit a kerületekben élő lakosok szükségesnek éreznének. Ezt a problémát maguk az érintettek is elismerik, hiszen az önkormányzatok az éves környezetvédelmi előirányzatuk terhére szállíttathatják el a roncsautókat. Az elszállítás költséges, egy autó elvitelének ára 8 és 16 ezer forint körül mozog. Van olyan belvárosi kerületi önkormányzat, ahol a roncsautók elszállítására az idei éves keret csupán nyolcszázezer forint. Ez az öszszeg több mint 150 autó elszállítására nyújtott lehetőséget, de júliusra elfogyott az éves keret. Miközben ebben a kerületben több mint ezer a magára hagyott autó, a viszonylag csekély számú elszállítást követően is napok alatt „újratermelődtek” a roncsautók.
Megtudtuk: elvileg az üzemképtelen autók utcai tárolására, a tulajdonos kérése alapján az önkormányzatok kiadhatnak közterület-használati engedélyt, de az ilyen engedélyek iránti igény az utóbbi évek tapasztalata szerint olyan ritka, mint a fehér holló.
Mintegy 300 ezer autótulajdonost érint az a levegőminőség-védelmi rendelet, amelynek értelmében 2005. július 1-jétől már az eddig szabadon szennyező kétütemű járművekre is előírnak úgynevezett kibocsátási határértéket. A tulajdonosokat így választás elé állítják: vagy kivonják a forgalomból a gépkocsijukat – ezek szinte kizárólag Trabant és Wartburg márkájúak –, vagy katalizátort szereltetnek fel rájuk. A katalizátor viszont drágább lehet, mint maga a koros kétütemű, ezért megjósolható, hogy a valójában használhatatlanná váló autók is az utcákon emésztődve fogják megvárni a közterület-felügyelőket.