Stabilizálódik az iraki helyzet?

Nemzeti ünneppé nyilvánította április 9-ét, Szaddám Huszein bukásának napját az iraki kormányzó tanács, amely vasárnap tartotta alakuló ülését Bagdadban. Közben tovább terebélyesedett az a botrány, amely az Irak elleni háború egyik ürügyének hamissága körül tört ki Washingtonban, az amerikai hírszerzés háza táján.

A testület, amelynek komoly szerepet szánnak az ország demokratizálásában, 25 tagú; 13 síita és öt szunnita muzulmánból, öt kurdból, egy keresztényből és egy (türkmén nemzetiséghez tartozó) nőből áll. A tanács többségét kevéssé ismert, Szaddám Huszein 23 évig tartó uralma alatt is Irakban maradt személyek alkotják. Ismertebb tagjai között van Ahmed Csalabi, az Iraki Nemzeti Kongreszszus vezetője, Abdelaziz al-Hakim, az iraki síiták legjelentősebb politikai szervezetének, az Iraki Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsának vezetője – mindketten Szaddám Huszein emigrációban működő ellenzékének kiemelkedő tagjai –, Maszud Barzani és Dzsalal Talabani kurd vezetők és a nagy tekintélynek örvendő Adnán Pacsacsi egykori külügyminiszter. Még nem döntöttek arról, hogy a tanács határozatait az amerikai közigazgatás vezetője, Paul Bremer felülbírálhatja-e, ám megfigyelők ezt szinte biztosra veszik.
Az amerikai megszállók és vezető iraki politikusok, közéleti személyiségek több mint két hónapos tárgyalásai eredményeként létrejött tanács az első azoknak az iraki intézményeknek a sorában, amelyek feladata a demokratikus rend kialakítása. Az AP vezető nyugati diplomatáktól szerzett értesülése szerint két-három héten belül létrejön egy, az alkotmányozás kérdéseivel foglalkozó bizottság, szeptember közepére-végére pedig feláll a 200-250 tagú alkotmányozó gyűlés. Ez fogja kidolgozni mintegy kilenc hónap alatt az új, demokratikus alkotmányt, amelyről népszavazást tartanak, s utána tartják meg az első szabad választásokat.
Éves osztalék formájában részesülhetnének az irakiak az ország olajbevételeit kezelő alapból – vélekedett Paul Bremer, a helyi amerikai közigazgatás irányítója a New York Times című amerikai lap vasárnapi számában. A kormányzó hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok által Irakban tervezett gazdasági reformok a pazarlóan gazdálkodó állami szektor tőkéjének nagy részét magáncégekre ruháznák át. Ugyanakkor megfelelő szociális védőhálót hoznának létre a feltagolásból eredő következmények kivédésére. Amerikai katonák közben megöltek négy, vélhetően Szaddám Huszein-párti felkelőt és több mint félszáz embert letartóztattak az Irak középső részén indított újabb nagy offenzívájuk során. Amerikai katonai tisztségviselők olyan hírszerzési értesülésekhez jutottak, amelyek azt jelzik, hogy Szaddám Huszein hívei és az iszlám radikálisok lázadásra készülnek július 14-én, a királyság megdöntésének évfordulóján és július 17-én, a Baasz Párt hatalomra jutásának emléknapján. Az összecsapások ellenére az amerikai hadsereg szombaton bejelentette, hogy Fallúdzsában megkezdte a rendőri feladatok átadását a helyi rendőrség számára.
George W. Bush amerikai elnök lezártnak tekinti a vitát a januári beszédében elhangzott téves értesülésről, amely szerint Irak uránt akart beszerezni Afrikában, és bizalmáról biztosította a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatóját – közölte szombaton a Fehér Ház. „Az elnök bízik George Tenet (CIA-) igazgatóban. Bush elnök bízik a CIA-ban is” – tette hozzá Ari Fleischer szóvivő. Tenet előző nap közzétett nyilatkozatában elismerte és vállalta a felelősséget amiatt, hogy a politikai vihart kavaró mondat a CIA jóváhagyásával benne maradt az elnök január 28-i, az unió helyzetéről tartott beszédében, noha a szakértőknek kétségeik voltak a hírszerzési értesülések megbízhatósága felől. Az elnök beszédének vitatott mondata: „A brit kormány úgy értesült, hogy Szaddám Huszein nemrég jelentős mennyiségű uránt próbált beszerezni Afrikából.”
Jack Straw brit külügyminiszter megerősítette: a CIA valóban fenntartásait hangoztatta az állítás miatt, amelyet az Irakról készített szeptemberi brit akta tartalmazott, de „olyan ítélet” született, hogy meg kell tartani. „Az amerikai észrevételt magyarázat nem támasztotta alá, a brit tisztségviselők pedig bizonyosak voltak abban, hogy a dossziéban foglalt megállapítás megbízható hírszerzési értesüléseken alapul, amelyeket nem osztottunk meg az Egyesült Államokkal” – jelentette ki Straw.