Szabadság miatt az érdekvédelem szünetel

„Könnyű a tőzsdei tudósítóknak – mondta egy alkalommal bűnügyes kollégám. – A ti kuncsaftjaitok iskolázott, kulturált, ráadásul fiatal, nyitott emberek!” Amióta azonban Kulcsár Attila nevétől hangos az ország, azóta az iskolázottság és a nyitottság már nem illik bele a képbe. Ráadásul – legalábbis a nyitottság ügyében – a brókerszakma legjobbjai is elveszítették korábbi eltökéltségüket.

Jaksity György például – aki sok egyéb tisztsége mellett a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) elnöke, pénzügyi cikkek, tanulmányok rendszeres szerzője, a lapok állandó interjúalanya – csak nagy nehézségek árán mondta el véleményét a hetek óta gyűrűző K&H-ügyről a Magyar Nemzet felkérésére. Munkatársunk kérését követően tíz napra és a tőzsde PR-ügynökségén keresztüli hosszas agitációra volt szükség ahhoz, hogy feltehessük kérdéseinket. A beszélgetés írásba foglalása két nap alatt megtörtént, s ahogy illik ilyen esetben, szükségképpen a tömörített, stilizált szöveget elküldtük az elnöknek, hogy ha nem pontosan adtuk vissza mondandóját, akkor javítsa azt ki.

Nos, Jaksity György – aki az eltelt tíz-egynéhány évben már számos nyilatkozatot, interjút adott – ezúttal sajátos módon értelmezte az interjú műfaját és az abban hagyományosan kiosztott szerepeket. A kérdések egy részét meghagyva, egy hosszú és nehézkes szövegre cserélte a választ, majd egy, „az ügyvédem nélkül nem nyilatkozom” típusú fordulattal a beszélgetés jelentős részét igyekezett meg nem történtté tenni.
Az utólag „cenzúrázott” részben arról kérdeztük Jaksity Györgyöt – aki a tőzsdeelnöki megbízatása mellett elnökségi tagja a Befektetési Szolgáltatók Szövetségének (BSZSZ) –, hogy a brókerszakma tisztaságának megőrzését zászlajára tűző szervezet miképp reagál az évszázad befektetési csalásának titulált botrányra. Ha az interjút abban a formában adnánk közre, amelynek nemcsak kérdezettje, hanem szerzője is Jaksity György, akkor olvasóinknak jószerével be kellene érniük annyival, hogy a BSZSZ még nem alakította ki erről az álláspontját. Szerkesztőségünk úgy ítélte meg, hogy a kérdezés jogát fenntartva, a valódi válaszokat adjuk közre. A július 18-i beszélgetés második részét holnap közöljük.

Az interjú előkészítése során ön azt közölte, hogy a K&H-ügyről a Budapesti Értéktőzsde kiadott egy közleményt, s azon kívül nem szándékozik erről nyilatkozni. Az ügy kapcsán mégis érdekes lehet, hogy a tőzsde a tavaly nyári rt.-vé alakulása óta nem folytatja a korábban megszokott tagi ellenőrzéseket. Az az ellenőrzési forma esett ki ilyen módon, amelyet a tőzsdei ügyletek legavatottabb ismerői végeztek. Nem túl nagy ár ez azért, hogy rt.-vé alakult a tőzsde?

– A BÉT ellenőrzési tevékenysége nem az rt.-vé alakulás miatt változott, hanem az értékpapírtörvény módosításából következik. A törvényalkotó egyre több ellenőrzési szerepkört a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) jogelőd szervezeteihez rendelt, egyébként nagyon helyesen. Nincs értelme a korábbi gyakorlatnak, amikor a PSZÁF és a BÉT is ellenőrzött bizonyos dolgokat, és sokszor a két bába között elveszett a gyerek. Emiatt a tőzsde boldogan adta át az ellenőrzési jogkörök egyre nagyobb részét. Ráadásul ez nem a BÉT döntésén alapult, hanem a törvényből következett, tehát nem elsősorban a tulajdonosi szerkezet változásához kötődik. Az egy abszurd helyzet lenne, ha a tőzsde a saját részvényesét mint felhasználót ellenőrizné, de korábban ez is működött. Két éve még a tőzsdetagok voltak annak tulajdonosai, de az előző másfél év alatt a tulajdonosok között az aktív tagok részaránya körülbelül hatvan százalékra csökkent. A tulajdonosi és a kereskedési jogok szétválásával a tőzsde még inkább tudja a tagokat ellenőrizni. Nem nagyon tudok olyan ügyről, amikor a tőzsde felé fennálló kötelezettségeit ne teljesítette volna a tag, vagy ha ilyen történt, a tőzsde azt észlelte, és megtette a megfelelő lépéseket. A mai állapot, amikor a tőzsde a saját szabályzatainak betartását kéri számon a tagjain, és az összes törvényi jogkör a PSZÁF-nél van, optimális. Ezzel egyrészt nyertünk, mert a feladataink csökkenésével kevesebb erőforrásra van szükség, kevesebb költséggel jár, másrészt nagyobb a kockázat, mert külső tényezőknek vagyunk kitéve.

– Nem lepleződhettek volna le előbb a szerteágazó K&H-ügy azon szabálytalanságai, amelyek a tőzsdei árfolyamok befolyásolásához vezettek, ha a tőzsde jelenleg is ellátja a korábbi, szélesebb körű ellenőrzési feladatait?

– Ezekben az esetekben a tőzsde és a felügyelet azt vizsgálja, hogy az árfolyammozgások a gazdasági ügyletek természetével hozhatók összefüggésbe, vagy manipulatív célból alakultak ki. A tőzsdének van egy mechanizmusa, amely kiszűri a nagyobb mennyiségi és árfolyammozgásokat. Ezekkel kapcsolatban a tőzsde adatokat kér a tagjaitól, s ha törvénybe ütközőt észlel, akkor továbbítja a PSZÁF-nek. Az említett ügyben is volt olyan BÉT-rutinvizsgálat a tavasz folyamán, amelynek eredményét, ha jól tudom, továbbította a felügyeletnek. Addig a határig, ameddig a BÉT felelőssége kiterjed, az ellenőrzések megtörténtek. Az a terület, ahol vélhetőleg a legkomolyabb probléma van, vagyis az ügyfélszámláknál, nem a BÉT hatásköre.

– Akkor hadd kérdezzem egy másik minőségében: mint a Befektetési Szolgáltatók Szövetségének elnökségi tagját. Mekkora a szövetség mozgástere?

– A szövetség túl van a közgyűlésén, de éppen elnök nélkül van, mert a nyári szabadságok miatt nem lehet határozatképes elnökségi ülést tartani. Erre valamikor augusztusban kerülhet sor. A szövetség mozgásterét illetően annak alapszabályára hivatkozhatom. A tagok folyamatosan tájékoztatják a szövetséget, hogy történt-e náluk olyan felügyeleti vizsgálat, amely elmarasztalással zárult, illetve akkor is jelezniük kell, ha a tudomásukra jut olyan esemény, amely hasonló konzekvenciával jár. Ezt preventívnek semmiképp nem nevezném, hiszen a PSZÁF határozatai viszonylag gyorsan nyilvánosságra kerülnek. Azokat az eseteket is jelezniük kell a tagoknak, amely ügyek nem vetnek ugyan fel sem törvényszegést, sem a tőzsdei szabályzatokat nem sértik, de etikai normákba, az elfogadott üzleti erkölcsbe vagy a szövetség alapszabályába ütköznek. Az ilyen esetekben a szövetség adatokat kérhet a tagjaitól, és ha szükséges, kiküldheti a tagok által delegált bizottságát. A szövetség tevékenysége ilyen esetekben azzal kezdődik, hogy az elnökség részére készül egy előterjesztés, s a testület döntést hoz a megteendő lépésekről. A jelenlegi helyzetben is kért a szövetség a K&H Equitiestől információkat. Amint ezek beérkeznek, elnökségi ülésen napirendre kerülhet az ügy. Egy ilyen kísérlet folyamatban van, de ahogy már említettem, a nyári szabadságok miatt erre augusztusban kerülhet sor.

– Az eddigi lapértesülések szerint a K&H brókercégénél a visszaélések öt éve folynak. A BSZSZ éppen a befektetési szolgáltatók piacának tisztasága feletti őrködést tartotta legfontosabb feladatának a megalakulásakor, de tudtommal az előző öt évben nem illette semmilyen kritikával ezt a tagját.

– Ez egy érdekvédelmi szervezet. Mindenekelőtt arra jött létre, hogy tagjai érdekeit képviselje. Vegyen részt a jogalkotási folyamatban, és minden lehetséges eszközzel járjon közben, hogy a tagok üzletvitelét elősegítő jogszabály-alkotási, gazdaságpolitikai folyamat nekik kedvezően haladjon. E tekintetben hasonló a kamarákhoz vagy a régen működő céhekhez. Ahogy a céhek, úgy az ilyen érdekvédelmi szervezetek is támasztanak elvárásokat a tagjaik felé is. Ezek az elvárások nem jelentenek nagyobb követelményeket, mint a szakma működését szabályozó törvények, inkább erkölcsi szabályozó erejük van, mintsem kényszerítő vagy felügyeleti jellegűek. Ha már a céhes hasonlatot említettem: a szövetség megpróbálja kiszűrni a kontárokat és megnyerni a jó iparosokat. Eddig minden olyan esetben, amikor a legkisebb probléma felmerült, a szövetség kezdeményezte, hogy az érintett számoljon el az elnökségnek, a közgyűlésnek, azaz a tagoknak. Ahol arra szükség volt, a BSZSZ megfogalmazott ajánlásokat. Ennél többet csak akkor tud tenni, ha kizár egy tagot, de erre mindeddig nem kellett sort keríteni. A mostani ügyet a BSZSZ nyomon fogja kísérni, s ha a megfelelő információk birtokába jut, akkor tud döntést hozni arról. A BSZSZ intézkedései inkább morális súllyal esnek latba, semmint bármilyen kényszerítő erővel.

– Mégis, a PSZÁF a múlt év során tizenöt-húsz esetben bírságolta a K&H Equitiest olyan hiányosságok miatt, amelyek utólag a feltárt viszszaélések irányába mutattak.

– Nincs olyan tagunk, amelyet a PSZÁF ne bírságolt volna meg, tehát ilyen alapon valamennyi brókercég bezárhatna. Másrészt szerintem ha a felügyelet valóban erre az ügyletre utaló jelek alapján járt volna el, akkor nem öt hete, hanem öt éve kellett volna befejeződnie ennek a sajátos tevékenységnek. Én azt gondolom, hogy a PSZÁF más ügyeket tárt fel, azokban eljárt a rá vonatkozó szabályok szerint, és bírságokat szabott ki. Valószínűleg ezek kisebb jelentőségű ügyek voltak. Ha előbb rálelt volna Kulcsár úr működésére, akkor valószínűleg felügyeleti biztost rendelt volna ki, és végső esetben felfüggesztette vagy visszavonta volna a cég működési engedélyét. A felügyelet bírságolási gyakorlatával kapcsolatban elmondható, hogy szinte valamennyi brókercég kapott már ilyen elmarasztalást. Ez sem az érintettnek, sem a szakmának, sem a többi piaci szereplőnek nem örömhír. Azt kell eldönteni, hogy bezárjuk az összes szolgáltatót, amely bírságot kapott, vagy elfogadjuk azt, hogy ez egy folyamatosan fejlődő gazdaság folyamatosan fejlődő szolgáltatókkal és folyamatosan fejlődő piaccal, beleértve az ügyfeleket is. E fejlődés egyik hajtómotorja, hogy ami nem működik jól, azt észrevesszük, kijavítjuk, és megyünk tovább, előre.

– Szavaiból az érezhető, hogy a BSZSZ tevékenységén belül az alapításkor kitűzött célok között hátrébb kerültek a piac biztonságával, a brókercégek megbízhatóságával kapcsolatos intézkedések.

– Ez nem így van. A szövetség legfőbb célja, hogy olyan tagsággal működjön, amely a legjobb információs rendszer mellett a legjobb működésről tud tanúbizonyságot tenni, továbbá hogy a szövetség megfelelő módon képviselje e tagság érdekeit. Ma Magyarországon a BSZSZ nélkül nem lenne tőkepiaci szabályozás. Nem tudom megszámolni, hány szövetségi tagunknak hány órája ment rá az utóbbi hat évben arra, hogy a tőkepiaci szabályozás korszerűsödjön, hogy az értékpapírtörvény változatai megszülethessenek. Tekintve, hogy ezt ingyen végezték a munkatársaink, szociális munkának is felfogható. Más minisztériumok milliárdokat költenek hasonló tanulmányokra és szakértői közreműködésre. Még azt sem mondhatom, hogy nagyon jól tudtuk képviselni a tagok érdekeit, mert évekbe telt, mire a szabályozás legalább megközelítőleg a piac működését és fejlődését elősegítő állapotba került. Eleget tett a szövetség annak a feladatának is, hogy nem fogadott be olyan tagokat, akikkel kapcsolatban visszaélések merültek fel. Ez mind a mai napig állítható. A szövetség elérte azt, hogy olyan működési gyakorlat, olyan etikai keretek alakuljanak ki a szakmában, amelyek magasabbra helyezték a befektetési szolgáltatások működési standardjait a kilencvenes évek közepéhez képest. Ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy tökéletes munkát végzett-e a BSZSZ, azt kell mondjam: nem, de ezzel még tízmillióan vagyunk így ebben az országban. Biztosan lehetne jobb munkát végezni, de azt kell mondjam, hogy két jól mérhető feladatot 90-95 százalékban teljesített. Azt kell még ehhez tudni, hogy a szövetség eszközrendszere és működési képessége arra korlátozódik, hogy a tagság mekkora erőt, mekkora súlyt képvisel, mennyire veteti magát komolyan. Ebben nem segített az a tendencia, hogy a BSZSZ tagjainak száma az évek során majdnem a felére csökkent, de azt hittem, ebben az interjúban a Budapesti Értéktőzsdéről beszélgethetünk.

A BÉT tulajdonosi szerkezete
Nincs könnyű dolga annak, aki a Budapesti Értéktőzsde Rt. tulajdonosi szerkezetére kíváncsi. Szerkesztőségünk a tőzsde sajtókapcsolatait kézben tartó Political Capital kommunikációs ügynökségtől az április 28-i közgyűlésre készült részvénykönyv szerinti állapotról kapott tájékoztatást. Az áprilisi közgyűlésen a tulajdonosok úgy határoztak, hogy a tulajdoni hányadokra vonatkozó adatokat havonta egyszer, illetve a társaság közgyűlése előtti napon nyilvánosságra hozza a BÉT honlapján. A honlapon, a tagi adatok között ennek ellenére nem található ilyen táblázat. A változásokról időről időre közleményt ad ki a BÉT, de ezek nyomon követése meglehetősen időigényes vállalkozás. Az áprilisi közgyűlés idején az 541,3 millió forintos alaptőke legnagyobb hányadát – 9,8 százalékot – a Baál Kft. birtokolta. A K&H Equities a kilencedik a tulajdonosi sorban 2,9 százalékos hányadával, a Kereskedelmi és Hitelbank további két százalékot tart a kezében.