A meglehetősen szövevényes vállalkozósdi tavasszal vette kezdetét, amikor is a közgyűlés „elvi döntést”, majd tényleges határozatot hozott az önkormányzati intézmények összevonásáról, illetve a takarítás és a konyha vállalkozásba adásáról. A döntés már „elvi” stádiumában is felbolygatta a városka kedélyeit, hiszen az önkormányzat volt a legnagyobb munkaadó, és az átszervezés féltucatnyi intézmény és több száz munkavállaló megszokott életét borította fel. Situ Károly jegyző azonban nyomós érveket hozott fel az összevonás mellett: úgy tájékoztatta a közvéleményt, hogy költségtakarékossági megfontolásból a lépés elkerülhetetlen, mert a legnagyobb adófizetőnek számító Benetton-varroda küszöbönálló kivonulása miatt a városnak hamarosan jelentős bevételkieséssel kell szembenéznie. Ennek ellensúlyozásáról valahogyan gondoskodni kell, és mivel más nagyvállalat betelepülése nem várható, a kieső több száz millió forintot ki kell gazdálkodni. Az intézmények összevonásának és a szolgáltatások vállalkozásba adásának alig lesz hatása a munkavállalókra: az addigi alkalmazottak döntő többsége pedig megtarthatja majd munkahelyét – tette hozzá a jogi szakember.
Ez eddig érthető és tiszteletre méltó logika lenne, ám ami megoldásként ebből következik, az már kevésbé tekinthető annak. Legalábbis az intézmény-összevonásban és a létszámleépítésben érintettek szerint biztosan nem. Amikor szóba került a vállalkozásba adás, akkor nekünk is felajánlották, hogy fejenként évi kilencszázezer forintért kivehetjük a tevékenységet az önkormányzattól – avat be az eseményekbe egy neve elhallgatását kérő 37 éves, kétgyermekes takarítónő, aki az egyik iskolában dolgozott hosszú évekig közalkalmazottként. A családanyával és két társával egy kállói ház ebédlőjében beszélgetünk – félig-meddig inkognitóban, mert az újságírókkal való társalkodást véleményük szerint nem nézik jó szemmel errefelé a hivatalos személyek. – Mi végig is gondoltuk, hogy mit lehetne ebből megoldani, de amikor megtudtuk, hogy a kötelező tűzrendészeti oktatástól az üzemorvosig mindent ebből kellene fizetnünk, elálltunk a vállalkozási lehetőségtől – panaszkodnak.
A vásárosnaményi Baka és Társa Kft. azonban nem így gondolkodott, amikor jelentkezett, majd – pályázat nélkül – megbízatást nyert a nagykállói önkormányzattól a takarításra. Igaz, nem is kellett így gondolkodnia, mert – rokkantakat foglalkoztató szervezet lévén – nem abból a pénzből kell finanszíroznia a takarítást, amit az önkormányzat ezért a munkáért fizetni tud, illetve akar. A társaság ugyanis szinte kizárólag rokkantakat foglalkoztat, s így jelentős – minimálisan az alkalmazott bérének száznegyven százalékát kitevő – dotációt kap a foglalkoztatottak után az államtól. A rokkantak dicséretes foglalkoztatását azonban – a nagykállói takarítók elmondása szerint – meglehetősen sajátosan értelmezte a vásárosnaményi kft. Állításuk szerint ugyanis Baka Károly ügyvezető igazgató, aki polgári foglalkozására nézve jogász, június utolsó napjaiban választás elé állította a negyven takarítónőt, azt kérve tőlük: kettő perc alatt döntsék el, leszázalékoltatják-e magukat negyvenszázalékos rokkanttá. Akkor ugyanis tovább foglalkoztatja őket minimálbérért. Ha erre nem hajlandók, a munkájukra nem tart igényt a Baka Kft.
– Megdöbbentünk – mondja az egyik harmincöt éves takarítónő. – Magyaráztuk, hogy nekünk a világon semmi bajunk nincs, nem akarjuk leszázalékoltatni magunkat, mert szerintünk ez csalás. Hiszen nem egy ismerősünk van itt a városban, aki komoly betegséggel hosszú évek alatt sem tudta elérni, hogy felvegyék rokkantnyugdíjra. Akkor mi – makkegészségesen – hogy jövünk ahhoz, hogy csalásban segédkezzünk?
– Egyáltalán nem értettük, hogy miért éri meg az államnak ez a negyvenszázalékos rokkantság – kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik, harmincas évei végén járó takarítóasszony. – Kiszámoltam: ha minket rendesen megfizetnének, olcsóbban jönne ki az állam, mint így, hogy nagy öszszegű támogatást ad ok nélkül a vállalkozóknak. Kinek jó ez?
Megkerestük Baka Károlyt, a Baka és Társa Kft. ügyvezető igazgatóját, aki tagadta, hogy csalásra akarta volna rávenni az asszonyokat. – Való igaz, a munkaügyi központon keresztül jórészt negyven százalékban rokkant embereket veszünk fel. Az viszont nem igaz, hogy rá akartam volna venni az asszonyokat a leszázalékoltatásra. Szerintem ezt pusztán azért terjesztik, mert elveszítették a munkájukat.
Arra a kérdésre, hogy a takarításhoz miért kellenek rokkantak, illetve hogy fejenként mennyi támogatást vesz fel egy rokkant takarítónő után, Baka Károly nem válaszolt.
A „csavaros ügyeskedésről” megkérdeztük Situ Károlyt, Nagykálló jegyzőjét is, aki elismerte: a városban ő is hallotta ezt a pletykát, ám sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudta, hogy a vállalkozó valóban rá kívánta-e venni az asszonyokat a csalásra. Elmondta: ez nem is az önkormányzat ügye, hiszen az a vállalkozásba adással jogilag rendezte a tevékenységet. Arra is volt magyarázata, hogy miért nem pályáztatták meg a takarítás vállalkozásba adását. Jogértelmezése szerint ugyanis a közbeszerzési törvény megengedi, hogy határozott idejű megbízás esetén ne legyen pályázat, márpedig a nagykállói önkormányzat határozott időre, december 31-ig adja vállalkozásba a tevékenységet. Ilyen formán nem éri el a közbeszerzési törvényben meghatározott tízmillió forintot sem a vállalkozási díj, ugyanis havi 1,6 millió forintos nettó öszszegben állapodtak meg a vállalkozóval.
A Közbeszerzési Tanács ezt másképpen látta, és felszólította az önkormányzatot a hiányosságok pótlására. A jogszabály ugyanis úgy rendelkezik, hogy tilos a törvény megkerülése céljából a közbeszerzést részekre bontani. A becsült érték kiszámításakor – szól a jogszabály – mindazon beszerzések vagy szolgáltatások értékét egybe kell számítani, amelyek egy ajánlattevőhöz kötődnek, illetve amelyeknek a rendeltetése azonos. A Közbeszerzési Tanács észrevételére 15 napon belül kell reagálnia a nagykállói önkormányzatnak.
Addig hivatalosan nem takarít senki.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
