Tisztelt Szerkesztőség!

A horgászok érdekeit is képviseljük
Az angolnát a hatvanas években a fogassüllő-állomány pótlására telepítették a Balatonba

Kocsis Miklós azt írja Révfülöpről a Magyar Nemzet június 6-i számában közölt, Hej, halászok, halászok! című olvasói levelében, hogy a Balatoni Halászati Rt. – nem törődve a figyelmeztető jelekkel, a horgászok fogásainak drasztikus csökkenésével – ugyanolyan intenzitással halászott 2001-ben is, mint korábban, és porhintés volt az rt. 2002. áprilistól októberig tartó „önmegtartóztatása” is. A teljes tragédiához az vezetett – állítja ő–, hogy mivel két télen alig fagyott be a tó, a halászok egész télen át űzték a menekülésre alig képes halakat, esélyt sem adva nekik a túlélésre. Rablógazdálkodással vádolja a halászati rt.-t, amelyet mint a cég egyik vezető beosztású dolgozója visszautasítok.
Az alábbiakban választ szeretnék adni felvetéseire (vádpontjaira), remélve, hogy megérti: egy halgazdálkodó cégnek – amellett, hogy figyelembe veszi a horgászok és a horgászturizmus érdekeit – a felügyeleti szervek által meghatározott gazdálkodási (halfogási) tervét is teljesítenie kell.
Az áprilistól októberig tartó éjszakai halászatnak (Kocsis úr kifejezését használva „önmegtartóztatásnak”) az volt és az lesz a jövőben is a magyarázata, hogy a nappal horgászókat ne irritálja a halászhajók látványa. Ebben az időszakban szinte kizárólag a busa jelentette és jelenti a jövőben is a zsákmányt. És ha már a busánál tartunk, nem titok – hiszen arról a Magyar Nemzet is többször írt –, hogy e nagy testű, növényevő hal kifogása egyértelműen ráfizetéses. Az algafaló, s ezzel a tó vizét tisztító busa Balatonba telepítésekor a jó szándék vezetett bennünket, ám sajnos azóta kiderült: halászhajóink nehezen boldogulnak vele. Ám tudni kell azt is, hogy a busa minden mennyiségben eladható, és van rá kereslet. Hússzerkezete és zsírjának összetétele folytán kimondottan ajánlott a szív és érrendszeri betegek, illetve a keringési zavarokkal bajlódók számára.
Elmarasztal minket az angolna tóba telepítése miatt is, sőt azt tartja a halgazdaság igazi bűnének. Ha ön régóta horgászik a tónál, akkor tudnia kell, hogy az angolna betelepítését a fogassüllő-állomány kétharmadának hatvanas években történt kipusztulása indokolta. A Balaton csúcsragadozó nélkül maradt, és fennállt annak a veszélye, hogy felborul a természetes állományszabályozás. Gyors és hatékony döntésre volt szükség, ezért került az angolna a tóba. Ami ugyan igen rövid ideig ikrát is fogyaszt, ám jócskán ritkítja azt az árvaszúnyogot is, amely tonnaszám „emeli ki” a szerves anyagot a tó iszapjából. Megjegyzem: miután hosszú évek óta nem telepítettünk angolnát a tóba, a hallal kapcsolatos felvetések nem időszerűek.
Ami pedig az elektromos módszerrel történő halászat bírálatát illeti, engedje meg, hogy azzal érveljek: ez az eljárás – amellyel nem öljük meg az állatot, az ugyanis csak egy elektromos sokkot kap – a legkíméletesebb halászati módszer. Úgy vélem, ennél jóval kíméletlenebb eljárást alkalmaz az a horgász, aki néha órákig fárasztja áldozatát, majd miután kifogta, dühösen kitépi a horgot a szájából.
Kedves Kocsis úr!
Ön azt írja, hogy szükség lenne egy, az összes horgászt tömörítő szövetségre, amely „újra életet varázsolna a Balatonba”. Ezúton is tájékoztatom: 2003. május 9-én a három balatoni megye, Somogy, Veszprém és Zala horgászainak részvételével megalakult a Balaton és Térsége Regionális Horgász Szövetség, amely a tó halállományának védelmére és a horgászok jobb fogási lehetőségeinek biztosítása érdekében együttműködési megállapodást kötött a Balatoni Halászati Rt.-vel és a Balatoni Vízügyi Kirendeltséggel. Sajnálom, hogy az ön egyesülete nem tagja ennek a szervezetnek.
Végül hadd emlékeztessem azokra az idei telepítési adatokra, amelyek csaknem kizárólag a horgászok érdekeit szolgálták, illetve szolgálják. Kétéves pontyból kettőszázötvenezer kiló, előnevelt süllőből egymillió darab, csukából kettőszázötvenezer és idén először compóból tízezer darab került a tóba. A tízezer mesterséges ívóhely kihelyezésével részvénytársaságunk a természetes szaporodás feltételeit javítja. Főként a fogassüllő, a ragadozó őn és a keszegfélék számára.
Szakál Tamás
a Balatoni Halászati Rt. horgászati ágazatvezetője

A kuratórium elutasította beadványomat
Mélységes csalódottságom és felháborodásom késztetett levelem megírására. Csalódottságom oka, hogy a milliárdokat felhasználó Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány (EUKK) írott és szóban megfogalmazott csatlakozási programja és annak végrehajtása véleményem szerint köszönő viszonyban sem állnak egymással. Felháborodásomat fokozta a kuratórium elnökhelyettesének címzett levelemre kapott, ügyvezető titkár által aláírt válasz tartalma.
Előzmények: unokám az érettségi után sikeresen pályázott, majd felvételt is nyert az egyik párizsi egyetemre, ahol a francia kormány jóvoltából tandíjmentességet kapott. Mielőtt elutazott volna, utána érdeklődött, milyen lehetőségei lennének a tanulását segítendő anyagi támogatáshoz jutnia. Olyasmire gondolt, mint például a diákhitel. (Megtudtuk: ezt sem veheti fel.) Családunk anyagi lehetőségeit behatárolja, hogy leányom a két gyermekét egyedül neveli, én a férjemmel együtt nyugdíjas vagyok. Segíteni akartam unokámnak, megpróbáltam információt szerezni ösztöndíjpályázat vagy más tanulmányi támogatási lehetőségek iránt. Személyesen felkerestem a Magyar Ösztöndíj Bizottság francia területének egyik referensét, majd ezután a hangzatos nevű, többemeletes épületben működő Mobilitás Nemzetközi Igazgatóság Ifjúság 2000–2006 program irodáját. A tájékozatlanságtól bágyadt fiatalembertől is elutasító választ kaptam, illetve továbbküldött a Zivatar utcai irodájukhoz. Innen azt a felvilágosítást kaptam, hogy a külföldön felsőfokú tanulmányokat folytató diákok részére nincs semmiféle pályázati lehetőség. Nem adtam fel. Felhívtam az EU KK nagy hírrel beharangozott információs telefonját. Gondoltam, tőlük érdemi tájékoztatást kaphatok. A vonal másik végén sztereotip szöveget felolvasó hölggyel kerültem kapcsolatba, aki az átlagos informáltságot messze alulmúló szöveget olvasott fel. Ezért kértem, hogy szíveskedjen megadni a kuratórium telefonszámát, ezt sem tudta teljesíteni, mert erre nem volt felhatalmazása.
Mindezek után kerestem meg levélben az EU KK elnök-helyettesét. A lényegét tekintve az volt a kérésem, hogy – az általa oly szuggesztíven képviselt esélyegyenlőség, meg az unióban nem elegendő a nyelvvizsga, magasfokú tudásszintre lesz szükség stb. szövegek tükrében – szíveskedjen segíteni e célkitűzés megvalósítása érdekében, és szíveskedjen tájékoztatni a külföldön tanulók hazai alapítványi vagy egyéb ösztöndíj-pályázati lehetőségeiről.
A több hétig elhúzódó válasz rövid soraiból, rövid idézet: „Sajnos a közalapítvány ilyen formában nem tud támogatást nyújtani, mert pénzügyi támogatást kizárólag pályázati úton biztosíthat.” Továbbá: „Javasoljuk, hogy kérdéseivel forduljon a Francia Intézethez, ahol a francia kormány ösztöndíjai is megpályázhatók.”
Nem tudom értelmezni, hogy milyen formában nem tud és milyen formában tud tanulmányi támogatást adni az alapítvány. Ugyanis én konkrét információt kértem a hazai pályázati lehetőségekről és nem alamizsnát. Ha viszont mégis lehetséges pályázni a közalapítványtól, miért nem közölték annak idejét, módját, feltételeit?
Úgy tűnik számomra, hogy a kuratórium tisztelt munkatársa a mai, azon 15 évesek csoportjához tartozik, aki olvasni tud, de értelmezni az olvasottak tartalmát már nem képes. Egyébként azt gondoltam, hogy levelemre a választ az általam címzett elnökhelyettes írja alá. Ez esetben valószínűleg nem ilyen semmitmondó, megalázóan bántó, a saját állampolgárt tanulmányokra befogadó országhoz javasolja kérésem továbbítását. Vagy mégis? Vagy mégis csak hangzatos szólam csupán az esélyegyenlőségre törekvés? Csak a jómódú családok gyermekei tanulhatnak életcéljuk és tehetségük szerint? Ha ez így van, felesleges volt egyetlen forint kiadása is a csatlakozást elősegítő, félrevezető kormánypropagandára.
Iványi Nándorné
Budapest

Ernst Nolte hazánkban
Ernst Nolte német történészprofesszor 40 éve írt művének kiadása alkalmával hazánkba jött, és előadást tartott a XX. századi Intézetben. Hogy Nolte kicsoda és miért váltott ki a baloldali médiából dühödt reakciókat, azt részben megtudhatjuk Körmendy Zsuzsannának a Magyar Nemzet július 19-én megjelent, A magyar értelmiség provincializmusa című cikkéből.
A címet némileg igazságtalannak tartom, bár valóságtartalmát nehéz vitatni. A XX. század történelméről a magyar társadalom 1990-ig torz és hiányos tájékoztatást kapott, és az eltelt 13 év sem volt elegendő ahhoz, hogy ezt a hiányt bepótolja. Ilyen hiány többek között a kommunizmussal és a fasizmussal foglalkozó szakirodalom szinte teljes hiánya. Ezek közé tartozott Nolte most megjelent műve is.
Mit tudhat Noltéról az érdeklődő értelmiség, például egy történelemtanár? A budapesti hat nagy, nyilvános könyvtárból kettőben Nolte a most lefordított és Az európai polgárháború című munkájával szerepel. A későbbi munkáiból semmi nincs meg. A budapesti Goethe Intézet egyébként XX. századi történelemből jól felszerelt könyvtárában a Nolte név nem szerepel.
Nolte a könyv előszavában és interjúiban maga mondja el, hogy a történészvita után bojkott alá került. Ez a jól ismert szindróma – a 68-as szellem csendes diktatúrája –, amit Németországban csak időnként lehet áttörni és nagy szellemi bátorság kell hozzá. Hazánkban hatvannyolcasok nincsenek, de az importált szellem nagyon hatékony.
Timár Sándor
Budapest

Közoktatás lejtmenetben
A közoktatási törvény rendelkezése szerint a tanár csak a gyermek engedélyével tájékoztathatja a szülőt a gyermek állapotára vonatkozó létfontosságú dolgokról. Evvel kiveszi a gyermek nevelésének irányítását a szülő kezéből, meggátolja a segítségadást, esetleg a gyermek megmentését a legnagyobb bajoktól.
Mi a család szétverésének a következménye? Magányos, reménytelen, egészségileg tönkretett, gátlástalanul önző, egymáson keresztülgázoló emberekből álló társadalom, a biztonság teljes hiánya az utcákon, a gazdasági életben, az otthonokban, a teljes létbizonytalanság. Kérek minden szülőt, emelje fel a szavát annak érdekében, a törvény újratárgyalását elérhessük. A törvény csorbítja a gyermek jogát a megfelelő neveléshez, amely csak a család és az iskola tökéletes együttműködésével érhető el. Csorbítja a szülő általános emberi jogokban lefektetett jogát a gyermek neveléséhez. A szülő az elsőrendű döntéshozó, az iskola és minden más intézmény csak őutána következik. Az általános emberi tapasztalat, tehát a természetjog alapján is a gyermek nevelésre, támogatásra szorul felnőtt koráig, a törvénymódosítás viszont éretlen korban teszi önállóvá. Kérjük a közoktatási törvény rendelkezésének megváltoztatását, amely a gyermek döntésére bízza, hogy az iskola értesítheti-e a szülőt a gyermek droghasználatáról, öngyilkossági kísérletéről, másféle súlyos helyzetéről. Ezzel olyan önállóságba taszítja ki a családi védettségből, amire még nem érett, másrészt súlyosan sérti a szülő jogát és kötelezettségét gyermeke nevelésére.
Kiss B. Zsolt
tanár, Budapest
***

Dr. Szin Imre (Szentes): Újsághír: Medgyessy Péter miniszterelnök kötelezte a kabinet tagjait, hogy év végéig legalább egy idegen nyelvből tegyenek sikeres nyelvvizsgát, különben elmozdítja őket tisztségükből. A rendelkezés különösen Lamperth Mónika belügyminisztert és Juhász Ferenc honvédelmi minisztert érinti érzékenyen. Helyes. Javaslom az Országgyűlésnek, hogy rendeletben kötelezze Medgyessy Péter miniszterelnököt arra, hogy ő pedig magyar nyelvből tegyen le év végéig egy sikeres nyelvvizsgát, különben elmozdítja tisztségéből. Elvégre ha a román és a francia nyelvet oly kitűnően ismeri és használja, akkor magyarul is tanuljon már meg tisztességesen.
*
Simon Attila (Budapest): A józsefvárosi kínai piac tele van sarló-kalapácsos és vörös csillagos pólókkal. Bejelentettem észrevételemet a rendőrség telefonszámán (06-80) 555-111. Azt mondta a rendőr, hogy mondjam meg név szerint, melyik kereskedő árusítja az ilyen árut. Szerintem nem vett komolyan. Nagyon felháborít a dolog. Ugyan honnan tudjam az árus nevét? Felháborít továbbá az is, hogy az önkényuralmi jelképeket a törvény tiltja, valószínűleg tudnak is róla az illetékesek, hogy ilyen jelképekkel forgalmaznak ruhákat, mégsem tesznek ellene semmit. Érdekes, hogy a hamisított Nike és Adidas feliratú termékeket a vámosok le tudják foglalni, a vörös csillagos pólókat pedig nem. A volt III/III-as Salgó vezette rendőrségtől mit várjon az ember? Arra azért kíváncsi lennék, ha jövőre horogkeresztes vagy SS-es pólók jönnek divatba, akkor is szemet huny majd a rendőrség?
*
Dr. Dendély Béláné (Verőce): Örömmel olvastam a Magyar Nemzetben, hogy Jankovics József professzor úr könyvében méltó helyre emelte irodalomtörténetünkben Gyöngyösi Istvánt, sokszor elfelejtett, elmarasztalt barokk költőnket (Kákonyi Péter: Gyöngyösi István finom tónusai, július 14., oldal). Szívesen fogom olvasni szülőhelyem költőjének műveit. Gyöngyösi, mint Gömör vármegye esküdtje, egyszerű köznemesként egész életét főurak szolgálatában töltötte. Annak a kornak főleg alkalmi poétája volt, a korabeli élet eseményeit énekelte meg és munkásságát ebből a szempontból ítéljük meg. Saját személyét nem tartotta fontosnak, még születési helye (Ungvár) is bizonytalan. Sírhelyét azonban ismerem. A csetneki árnyas temető közepén van egy épített kripta. Főúri magyar családé. Mellette egy furcsa, gömb alakú obeliszk, környéke sokáig a temető szeméttelepe volt, bozóton átgázolva lehetett csak megközelíteni, s még ki lehetett betűzni a felírást: Gyöngyösi István. Pár éve a környéket kitakarították. Én már nem tudom megnézni, de a fiatalok figyelmét felhívnám, egy kerékpártúra keretében megkereshetnék ezt a sírt. Ne felejtsük el teljesen a magyar múltat!
*
Örlős Ágnes (Budapest): Megérdeklődtem, görögországi nyaralásunkhoz szükség van-e nemzetközi jogosítványra, amennyiben ott bérelt autót szeretnék vezetni. Először megkérdeztem utazási irodámat, ahol azt ajánlották, hogy hívjam fel a Magyar Autóklubot vagy a Külügyminisztériumot. Majd ott megmondják, s megjegyezte az ügyintéző hölgy: arra készüljek, hogy ezen két helyen mást fognak mondani. Az autóklubos határozottan kijelentette, hogy Korfun szükséges a nemzetközi jogosítvány. Ezek után felhívtam a kerületi önkormányzat okmányirodáját, hogy tájékozódjam, milyen papírokra van szükség. Az okmányiroda ügyintézője azt közölte, Korfun nem is kell nemzetközi jogosítvány; nem kell izgulnom, az Autóklub mindig mást mond. Ezek után kíváncsian hívtam fel a Külügyminisztériumot, ahol is harmadik kapcsolás után sikerült megkérdeznem egy fiatalembert, hogy kinek higgyek: az okmányirodának vagy az Autóklubnak, mire kedvesen tudatta, hogy „az igazság mindig valahol középen keresendő”.(?) Szerinte az lenne a legokosabb, ha felhívnám az athéni nagykövetséget, ott majd megadják a helyes választ. Nos, felhívtam Görögország budapesti nagykövetségét, ahol szintén azt mondták, szükséges az ominózus okmány. Holnap reggel beállok a kígyózó sorba…
*
Erdész József (Tatabánya): A legutóbbi közvélemény-kutatási eredmények arról tanúskodnak, hogy az MSZP előnye a Fidesszel szemben csökken, illetve megszűnt. Ez azért érdemel különös figyelmet, mert a hírközlő szervek döntő része – kb. kilencven százaléka – szocialista-liberális irányítás alatt áll, ami minden bizonnyal gondolkodásra készteti a kormányt. A felmérési adatok magyarázata bőséges. A válságközeli gazdasági helyzet, a munkanélküliek nagy száma, az államadósság emelkedése, a korrupciós ügyek száma és súlya a kormány köreiben, a választási ígéretek jelentős részének be nem tartása, a beütemezett gyorsított privatizáció várható káros hatása, a takarékossági intézkedések, de lehetne szó a mezőgazdaság, az egészségügy helyzetéről is. Jelentősen hozzájárult a népszerűség romlásához Keller László rágalomhadjáratának csődje is. Az ellenzék szemében szálkát keresők számára óriási sikerélmény lenne, ha a saját köreikben előforduló korrupciós ügyekre lelnének a Fidesznél, legfőképpen Orbán Viktornál.