Tisztelt Szerkesztőség!

Elégedettek a hiszékenység vámszedői
Fantázia vagy korlátoltság kell ahhoz, hogy bárki is komolyan vegye a „jóléti rendszerváltás” szlogenjét
A tizenkilencezer forintos szavazatvásárláskor nyugdíjastársaim közül bizony sokan nagyon rossz helyre tették az X-et. A beígért 13. havi nyugdíj is besegített a hiba elkövetésébe. Ez mára a 100 százalékról 25 százalékra olvadt, és talán jövő januárban landol a bukszánkban. Pedig a kormány azt garantálta, hogy novemberben fizetik ki a részösszeget.
Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Ezt a közmondást is behelyettesítették ezzel: Ígérd meg, de ne add meg. Ildikó asszonytól retorikában azonban a miniszterelnök sem maradt le: „Nem lesz gázáremelés. Hány évre ígérjem meg, húsz évre?” S ha a tévériporter nem hűti le, talán el is hangzik ez a butaság. Mert ez is mehet a többi közé. A gáz, villany, gyógyszer, élelem ára szökik felfelé, de érdemi nyugdíjemelésről szó sincs. A nyugdíjasok hamarosan meggyőződhetnek arról, hogy melyik kormány alatt éltek jobban. És elgondolkodhatnak rajta, hogy a 19 ezer forintért mit kaptak cserébe. A szavazófülkében legközelebb körültekintőbben kell eljárniuk, mert oda (még) nem jönnek be utánunk. (Bár ötletet nem szeretnék adni.) A totón, ha rossz helyre kerül az X, az nem olyan tragikus, mint a szavazáskor elkövetett rossz mozdulat, mert ennek következményeit négy évig kell nyögni. A választások előtt megint fontosak leszünk, és jönnek a hiszékenység vámszedői: már „csak” ennyi és ennyi évig kell kihúzni. Próbáljuk meg, hátha sikerül…
Forgó Irén, Békéscsaba
*
Elkeseredve hallom, hogy az augusztus 20-i ünnepségekre milliókat költenek. Ugyanakkor naponta hallani, hogy mindennek felmegy az ára, és 2004-től újabb megszorító intézkedések lesznek. Miért kell ilyen helyzetben ennyi pénzt költeni ünnepségekre?
Kedves nyugdíjastársaim! Remélem már rájöttetek, hogy mit ér a szegénységpárti miniszterelnök szava. Az ígéretek elszálltak és a magyar gazdaság összeomlóban van, mint egy kártyavár. Mi lesz velünk, kisnyugdíjasokkal? A gyógyszerünket vegyük-e meg, vagy a napi élelmet, és miből fizessük a megemelt rezsiköltségeket?
Közben a miniszterelnök nyaral, mint általában, ha baj van az országban. Igaz, mindegy hogy hol van, mert ő tettekkel nem bizonyítja szegénységpártiságát, legfeljebb szavakkal, bár akkor is nyelvbotlásai vannak. Neki és társainak nem lesz anyagi problémája, hisz ők milliomosok vagy milliárdosok. De mi lesz a sok fiatal házaspárral, akiktől elvonják a lakásvásárlási kedvezményeket, mi lesz a kis fizetésű családokkal, a nagycsaládosokkal és a nyugdíjasokkal?
Az elmúlt négy évben kezdtek erősödni a családok, és nyugdíjunk is emelkedett. Ezzel szemben az idén csak 8,4 százalékos emelést kaptunk. Hol van az özvegyi nyugdíjemelés és a 13. havi nyugdíj? Emlékezzetek a 2002-ben elhangzott mondatokra, többek között erre: „Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse: nem lesz gázáremelés.”
Remélem jobban meggondoljátok a következő választáskor, hogy kire adjátok szavazataitokat, ha élni akartok és nem nyomorogni. Széchenyi István szavai jutnak eszembe: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, amit megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.”
özv. Nagy Imréné, Győr
*
Az elkövetkező költségvetésben, de már előtte is a Medgyessy-kormány alatt történt „jóléti rendszerváltozás” folytatása következik. Mert mi is történt a kormány letöltött egyéves működése alatt: néhány ezerrel-tízezerrel – kinek hogy sikerült – emelkedett az egészségügyben és az oktatásban dolgozók, valamint a köztisztviselők, közalkalmazottak bére; ez valóban helyeselhető, senki nem irigyelte az érintettektől, hiszen e területeken valóban óriási volt a lemaradás. Csak egy szépséghiba akadt a dologban. A bérterhek kifizetését nagyrészt az amúgy is agyonterhelt önkormányzatok nyakába varrták, miáltal közülük jó néhányan csődbe, csődközelbe kerültek.
Mindezek ellenében aztán nem valósult meg a legtöbb választási kampányígéret: nem lettek ingyenesek a tankönyvek, ezután sem kapnak az óvodások ingyen étkeztetést (csak a rászorulók, mint eddig is). Igaz viszont, hogy a családi pótlékot maximálisan (!) 900 forinttal növelték. Ígéret maradt úgyszintén a szív- és érrendszeri betegek, valamint a csontritkulásban szenvedők ingyenes gyógyszere, s ez az elmaradt intézkedés a gyógyszerárak állandó növekedése mellett különösen nagy terheket rakott az idősebb, főleg a nyugdíjas- korosztályok vállára. Az említettek máris aggódva számlálgatják, mi lesz, ha a téli emelt gyógyszer- és villamosenergia-számlák megérkeznek – közben pedig az egyéb lakhatási költségek is tetemesen megemelkedtek –, vajon étkezésre vagy gyógyszereik kiváltására költsék el megmaradt pénzüket? A nyugdíjasok tavaly nyári hatalmas – 19 000 Ft-os – támogatása ugyanis már régen elfogyott, s ha valami megnyugtató változás nem történik ügyükben, akkor jövő májusban a nyugdíjasok valóban mint az EU páriái kerülnek be az ígéret földjére.
Üdülés a hosszan tartó, forró nyárban? Ugyan már kérem! Éppen lapjuk minapi számában volt olvasható, hogy az idei szezonban egy átlagcsalád egyheti nyaralása éppen 100 ezer Ft-ot tett ki. Ugyan kinek telik erre a miniszterelnök, miniszterei és a többi bankvezér, vállalati tanácsadói kör stb. kivételével? Ezeken kívül jószerivel csak azok élvezhetik a Balaton, a Velencei-tó vizét vagy a hegyvidék friss levegőjét, akik az említett helyeken saját víkendházzal, nyaralóval rendelkeznek. A többiek? A panellakásokban élő nagycsaládosok, nyugdíjasok örüljenek, ha olyan környezetben van lakásuk, hogy az előtte kialakított kis zöld területen egy padra kiülhetnek levegőzni.
S mi következik még január elseje után? Ma hallottam éppen a tv-ből, hogy többek között az autótulajdonosok is keményen meg lesznek sarcolva gépkocsijuk súlyadójának növekedése miatt. Szerepel a tervek között az is, hogy a tavaly eltörölt tv-előfizetési díjakat visszaállítják.
Szóval, csupa jó hír. Csak azt nem értem, hogyan tudják kormánypárti politikusaink mindezeket úgy beállítani, mintha csupa jót jelentenének a lakosságnak… Valóban nagy fantázia vagy nagyfokú korlátoltság kell ahhoz, hogy ezt bárki is elhiggye.
Simon Istvánné, Budapest
***
Lótenyésztésünk alkonya emlékképeimben
Végh Alpár Sándor Hendikep című cikkét (Magyar Nemzet, Magazin, július 19.) olvasva nekem is emlékek villannak fel a múltból. Tíz év meghurcoltatás után kaptam meg állatorvosi oklevelemet és Heves megye egyik állami gazdaságának állatorvosa lettem. A gazdaságban volt egy csikótelep, amelynek vezetője, Toepler István a kor egyik hozzáértő lótenyésztője volt. Már első találkozásunkon rokonszenveztünk egymással. A lovak szeretete közel hozott bennünket egymáshoz. Itt éltük át 1959-ben az Izinger István által támogatott nagy lóirtási akciót.
Gazdaságunkat jelölték ki a Borsod– Heves megyei állami gazdaságok lóállományát felszámoló, illetve létszámcsökkentő gyűjtőtelepének. Tömegesen érkeztek a különböző korú lovak. Volt olyan kanca, amelynek csikóját agyonverték, hogy könnyebben tudják hozzánk leszállítani. Megdöbbenve figyeltük az embertelen felszámolást, kezünk meg volt kötve, s csak annyit tehettünk, hogy a törzskönyvezett kancákat kilóra cseréltük el a környező termelő szövetkezetek értéktelen lovaival.
A gazdaságban lévő kancaállomány jó minőségű volt, mert az évekkel ezelőtt a tenyésztést irányító főagronómus szerencsés véletlen folytán olyan fedezőmént választott, amely hűen örökítette korrekt farát és sárga színét. Ez bátorított bennünket, hogy egy magyar-félvér törzstenyészet kialakítását tűzzük ki célul. Törekvésünk sikeres vol, és két év alatt mintegy 120 kancából álló tenyészetet alakítottunk ki.
Az élet azonban újra közbeszólt. A gazdaságot egyesítették a közeli másik állami gazdasággal, s ennek főagronómusa már nem kedvelte a lovakat. Olyan kérdésekben kellett érvelni, hogy a csikósnak a csizma munkaruha. Pedig akkor már a lótenyésztés felfelé ívelő ágban volt. Sportistállót állítottunk fel. Ennek vezetője Schaurek Ottmár volt tüzértiszt lett, aki nagyszerűen nevelte a fiatal parasztfiúkat a lovaglás tudományára. Ottmár bácsi az a fajta lovas tanár volt, aki a lovaglás minden lépcsőjén segíteni tudott és tanácsait mindig meg is indokolta. A háború előtt a lovas olimpiai keret tagja volt. Kisbéri származású lovával a kétméteres rudat is átugratta.
Nem sokáig tartott a lótenyésztés reneszánsza. 1962-ben először én hagytam ott a gazdaságot, miután a megyei pártbizottság szakmai továbblépésemet megakadályozta, majd fokozatosan a többi szakember is, és a lótenyésztés megszűnt.
A cikkben szereplő dr. Bodai Józsefről még annyit említek meg, hogy több mint harminc évig ugyanazon zászló alatt dolgoztunk, a mesterséges megtermékenyítés területén. Ő a háború utáni időkben úttörő volt a lóállomány újraszervezésében, a lovak mesterséges megtermékenyítésének bevezetésében. Később a Komárom megyei mesterséges megtermékenyítő állomás vezetője lett. Szakmailag és emberileg korrekt egyéniségnek ismertem meg, aki ma a régi iskola utolsó mohikánja.
Dr. Soós Pál Budapest
***
Viszontválasz az őssejtper ürügyén
Az a megtiszteltetés ért, hogy a Magyar Nemzetben megjelent, az őssejtekkel kapcsolatos írásomra (Az őssejtekkel való gyógyítás lehetőségei, július 17.) az Egészségügyi Tanácsadó Testület (ETT) elnöke, Magyarország egyik legkiválóbb akadémikus orvos-professzora reagált két héttel ezelőtt olvasói levélben. Professzor úr levele két dologban marasztalt el engem. Az egyik: tudomásomra hozta, hogy kiváló tudósokat mélyen megsértettem, amiért az ETT őssejtekkel kapcsolatos, a Fővárosi Bíróság által idézett állásfoglalását, amely szerint a köldökzsinórból történő vérvétel és az őssejtek gyógyító célú felhasználása emberen való kísérletezésnek minősülne, én szakmailag elfogadhatatlannak és bugyutának minősítettem.
Véleményem szerint, ha egy szakmai természetű állásfoglalás szakmailag nyilvánvalóan téves, akkor ezt joga van kimondani annak, aki ezt látja, akkor is, ha az illető tudása természetesen nem vetekedhet a szóban forgó állásfoglalás megfogalmazóival. Az, hogy az őssejtek levétele, tárolása és gyógyító céllal történő felhasználása kimerítené az emberen történő kísérletezés fogalmát, súlyos tárgyi tévedés, bárki is állítja. Mindazonáltal megsérteni semmiképpen sem akartam azt a Sótonyi professzort, akinek annyi ember köszönheti életét és egészségét, sem hasonlóan nagy tudású tagtársait.
Sótonyi professzor úr másik kritikája úgy hangzott, hogy számos valótlanságot tartalmazott írásom. Nem specifikálta, így nekem kellett utánagondolnom, miben tévedhettem és miben nem. Egy dologban valóban tévedtem: Hámori József akadémikus nem a köldökzsinór-vér levételére tett javaslatot, hanem arra, hogy a köldökzsinórt – amely napjainkban a kukába kerül – ne dobjuk el, hanem fejtsük le abból azt a sok tízezer őssejtet, ami abban van, tegyük el (SZTK alapon), hogy később a köldökzsinór tulajdonosát gyógyítani lehessen segítségével.
Dr. Fodor András Budapest
***
Tisztelt szerkesztők!
Lapjuk július 28-i, hétfői számában a 2. oldalon a Polgári oldal körútja a Fő utcán című cikkben a következők olvashatók: „…A beváltatlan ígéret kompenzációjaképpen gyűjtést rendeztek a szervezők, amelyen a résztvevők több mint hetvenezer forintot adományoztak. Az összeget egy szegény kistelepülésen, az Alsónémediben beiskolázandó gyermekek kapják meg, hogy ősszel kifizethessék a tankönyveiket és füzeteiket…”
Sajnálattal olvastam e cikket mint Alsónémedi Nagyközség polgármestere, mivel több pontban is sérti az általam képviselt lakosság önérzetét. Alsónémedi nem kisközség, hanem nagyközség, több mint 4600 állandó lakossal. Az itt élő emberek szorgalmas munkájuknak köszönhetően jó módban élhetnek, az önkormányzat megfelelő szinten el tudja látni azt a néhány családot, akik szociális helyzetükből rászorultnak minősülnek. Nem vagyunk tehát ráutalva, hogy különböző politikai csoportok a mi gyermekeink beiskolázását gyűjtéssel támogassák.
Dr. György Balázs Alsónémedi polgármestere
***
Dr. Kolos Kálmán (Zebegény): Nem sokkal a választások után, még amikor Medgyessy Péter a Fidesz által teljesen kiürített államkasszából sorra teljesítette választási ígéreteit, a kormány egy magas rangú tisztségviselője a tévé nyilvánossága előtt dicsekedve kijelentette: „hát igen, ez egy szavahihető kormány”, és sorolta tetteit. Amikor Pakson üzemzavar volt, egy másik kormánytisztviselő, hogy a lakosságot megnyugtassa, kijelentette: emiatt nem kell tartani az elektromos energia árának emelésétől. A minap hallottam a rádióban, hogy a kormány augusztusban emeli az elektromos energia árát. Ennek egyik indokaként a paksi üzemzavart jelölte meg, egyben közölte, hogy januárban újra emel. A szavahihetőségről szóló kommentár viszont elmaradt. Vajon miért?
*
Dr. Nagy János (Budapest): Több cikküket olvastam a Balatonról. A médiában naponta hirdetnek 36 négyzetméteres és nagyobb siófoki lakásokat kedvezményes kamatozású építési kölcsönnel. Ezek valójában nem lakások, hanem üdülők, csak a 2,75 százalékos, kedvezményes kamatozású kölcsönt igénybe lehet venni, ha nem üdülőre, hanem lakásra kérik az építési engedélyt. Ismerve Siófokot, az önkormányzat minden talpalatnyi, eddig üres területet eladott, és ahol eddig park, liget, füves térség, autóparkoló volt az Aranyparton, ott most egymás után adják át a kacsalábon forgó luxusvillákat és 8-12 lakásos társasházakat, a kerítéssel védett 20-30 lakásos mini üdülőparkokat. Az Aranyparton szinte már egy négyzetméter zöld park, füves, bokros terület nem maradt épen. Nemrég felparcellázták és beépítik a Darnay téri óriás és eddig betonmentes autóparkolót és más parkolókat is, ahova eddig sokan leruccantak egy napra megállva, hogy a Balatonban fürödjenek. A parton már 10 négyzetméternél nagyobb fás liget, üdítő zöld terület nincs. Siófok összességében a mohó beépítéssel elvesztette azt, ami vonzó volt a turista számára. Egymást érik a szebbnél szebb villák, üdülők és a part összességében egy beépített, túlzsúfolt belvárossá vált, ahol az üdülést és vizet kedvelők a természet helyett mindenütt cikornyás villákat, fürdőmedencés, légkondis társasüdülőket és autócsodákat felvonultató zárt magánparkolókat és falakat láthatnak. Persze a tőke, a befektetők, a kivitelezők biztos sokat kerestek az Aranypart belvárossá válásán. A többi meg nem érdekes.