Több

A vér nem válik izé, jelentette ki Medgyessy Péter miniszterelnök, felgyűrte az inge ujját, és nekilátott a válságkezelésnek. Annak neki. A szocialisták rajonganak a válságkezelésért, ez valami zárvány lehet az ő okos fejükben, és ha esetleg nincsen válság, akkor rögtön előállítanak néhányat, hogy legyen mit kezelni. Ha nem kezelhetnek különböző válságokat, véznán és sápadtan mászkálnak az utcán, minden ízükben remegve, erőtlenül nyeldekelve. Most eljött az ő idejük. Egy év virgonc szocialista kormányzás után minden gazdasági mutató egyszerre romlik. A szocialisták boldogok, kicsit meg is híztak, piros az arcuk, izgatottan fecsegnek és gesztikulálnak. Kezelik nekünk az válságot. Fel, fel, ti árai a Földnek!
Erre az SZDSZ elkezd akadékoskodni. Ez majd megér nekem egy külön fejezetet, ez a szánalmas történet, hogy az SZDSZ elnöke meg az ő szellemi hórukkemberei egyáltalán a szájukra merik venni azt a kifejezést, hogy választási ígéret, hogy az SZDSZ, a magyar demokráciának ez az áttétje most elkezd papolni, hivatkozni, emlékeztetni és fenyegetőzni… De nem most.
Pár éve Otto von Lambsdorff nagyon találóan jellemezte a német szociáldemokrata párt egyik választási plakátját. A plakáton Kolumbusz feszített, és az volt ráírva, hogy ő az első szocialista. Kétségtelen, mondta Otto von Lambsdorff, kétségtelen, hogy Kolumbusz volt az első szocialista: elment, és nem tudta, hová; megérkezett, és nem tudta, hol van; visszajött, és nem tudta honnan; és mindezt a mások pénzén. Tökéletes.
Mindazonáltal Kolumbusz óta észlelhető bizonyos fejlődés a szocialista eszmeiségben. Lehetséges, hogy amikor Medgyessy Péter alkalmanként hazánkba érkezik, nem tudja, hogy hol van. Nem is lehet ezért hibáztatni. Hétről hétre nehezebb ráismerni erre az országra, az igaz. Azt azonban nagyon jól tudja a kormányfő, hogy hová indul. Most éppen a Riviérára. A mások pénzén, az szintén egyezik, ebben a szocialisták nem ismernek kompromiszszumot. Aki meg nem nyaral, az tanul. Lamperth Mónika például Londonban. Igaz, ami igaz, Budapesten nem lehet angolul tanulni, nem is sikerült még senkinek. Magyarország többet érdemel, mázolták tele szavatartóék másfél éve az országot, hát most több is jut neki. Jóval több. A benzin, az áram, az élelmiszer, a postai szolgáltatások, a gyógyszer meg a minden más árából. Teljesítették, pedig nem volt könnyű. Hiszen még a választási kampányukban sem állították, pedig akkoriban szerintük huszonhárommillió román ostromolta a magyar munkaerőpiacot, hogy rossz állapotban lett volna a magyar gazdaság. Persze ez régen volt. Egy év kellett a szakértöveknek, hogy a Széchenyi-tervtől eljussanak a Medgyessy-csomagig. Magyarország többet érdemel. Áfából, adóból, inflációból, miniszterek fizetéséből. Hát itt van, tessék örülni. Azt meg be kell látnunk, hogy ez a fajta jóléti rendszerváltás nem nő csak úgy az út szélén, mint a dudva, ezekből több, másból, otthonteremtési programból, adókedvezményből, iskolából, óvodából, szólásszabadságból, státustörvényből értelemszerűen kevesebb.
Talán augusztus 6-ig lesz valami nyugtunk. Akkor lesz tudniillik a legközelebbi kormányülés. Legalább van stílusérzékük a nagy bejelentőknek. Augusztus 6-a ugyanis a hirosimai atomtámadás évfordulója. Remélem, Paksról nem esik majd szó.