Vakvágányon

Kaotikus állapotok uralkodnak ma Magyarországon. Mindezt nemcsak az támasztja alá, hogy egyre-másra jelennek meg a nemzetgazdaság mélyrepüléséről szóló elemzések, továbbá tekintélyes nyugati lapok (Financial Times, Frankfurter Allgemeine Zeitung) arról cikkeznek, hogy az egykori kirakatország jó eséllyel pályázik arra, hogy a térség sereghajtója legyen, hanem az: a minap már Kovács László pártelnök-külügyminiszter is beismerte, nem áll jól a magyar gazdaság. Ha már az MSZP első számú embere is ezt mondja, akkor sejthető, hogy a pár hete meghirdetett takarékossági intézkedés csak előszele az igazi Medgyessy-csomagnak.

Bár az elemzők óvnak attól, hogy válságról beszéljünk, az adatok jogos aggodalommal tölthetnek el mindenkit. A Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta ugyanis a kulcsterületek minden mutatója gyatrább. A KSH legfrissebb kimutatása szerint a külgazdasági egyensúly számottevően romlott, ami egy exportorientált országban felettébb kedvezőtlen. A felpörgetett infláció 2003 végére megközelítheti az 5 százalékot, a GDP bővülése viszont jó, ha eléri a 3 százalékot. És ami biztatónak tűnhet, az sem a valódi arcát mutatja: a termelőágazatokat elemezve tudniillik kiderül, hogy az energiatermelés csak a rendkívül kemény télnek köszönhetően nőtt, jóval az ipari átlagot meghaladó ütemben. Zuhant ugyanakkor az építőipar teljesítménye; az ágazatban ténykedők egyharmada már padlót fogott. S miközben az agrárium hetek óta százmilliárdos aszálykárt prognosztizál, a kormány a kompenzáció mértékéről, módjáról még nem hozott döntést. Eközben viszont a munkaügyi tárca vezetője arról szónokol: jobbak a foglalkoztatás mutatói, s a tavaszi gyárbezárások, a látványos nagyvállalati kivonulások ellenére csökkent az állástalanok száma.

S hogy végképp elszálljon minden illúziónk: az államadósság tovább nőtt. Az MNB jelentése alapján az első negyedév végén ötmilliárd euróra rúgott hazánk devizában fennálló nettó adóssága, szemben a múlt esztendő azonos időszakának 4,2 milliárd eurójával. A gazdasági környezet passzív helyzetét mi sem jellemzi jobban, mint hogy a nemzeti valuta mesterséges legyengítését okozó viharos árfolyam-politika hiába tett jót az exportcégeknek, a befektetők szinte menekülnek az országból, csupán a spekulánsok maradnak itt.

Ha tehát csak a számokat vizsgáljuk, kiderül: hibás stratégiai döntésnek bizonyult, hogy a gazdaságpolitika centruma visszakerült a Pénzügyminisztériumba. Vagyis: a pénzügyi szemléletű tervezés váltotta a polgári kormány koncepcióját, amely a gazdaság növekedését, a foglalkoztatás bővítését helyezte fókuszba. A jelek szerint a bankárpszichológia továbbra is érvényesülni fog. A kormány elképzelései alapján a költségvetésben rejlő feszültségek kezelésére, a félretervezett kiadások csökkentésére ugyanis elegendő a még köztulajdonban lévő cégek privatizációja, illetve az állami tulajdonú részvények értékesítése, továbbá a szaktárcákat és a lakosságot érintő megszigorítás.

A fenti produkció ismeretében, tíz hónappal az uniós csatlakozás előtt, érdemes lenne legalább azt átgondolni, hogy a kormánynak nem kellene-e a közvagyon elherdálása és a Medgyessy-csomag helyett a gazdaságpolitikát a helyes irányba visszaterelnie. Hiába pislákol ugyanis a fény az alagút végén, ha a mozdony vakvágányra tévedt.