Vállrándítás

Van, akinek ez az első. Van, akinek már a sokadik. Többen csak legyintenek. Az élmény jellege talán különböző, ám alapmotívuma ugyanaz. Sokan csalódtak az Egyesült Államokban, amely a világ vezető demokráciájának hirdeti magát, s amely ország a szabad világ vezetőjeként a totalitárius rezsimek elnyomásától szenvedő milliók reményét jelentette.
A világot legutóbb pénteken csapta arcul Washington. A Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója, George Tenet az amerikai törvényhozás illetékes bizottsága előtt ismerte be, hogy őt terheli a felelősség, amiért hamis információ került George Bush januári beszédébe, amelyben a készülő iraki háborút igyekezett megindokolni. Tenet, aki közvetlenül felel az elnöki nyilatkozatokban szereplő hírszerzési információk hitelességéért, nem akadályozta meg, hogy a Bagdad afrikai uránvásárlásáról szóló hírek az elnöki beszédbe kerüljenek. Annak ellenére, hogy saját munkatársai kétségüket fejezték ki a mellesleg brit forrásból származó hírek kapcsán. A kongresszusban jelenleg ellenzéki szerepben politizáló – az Irak elleni háborút akkoriban támogató – demokraták már a Nixon elnök bukásához vezető Watergate-botrányt emlegetik, hangsúlyozva, az ügy nem zárható le azzal, hogy George Tenetet felelősségre vonják.
Az igazi meglepetés azonban csak itt kezdődik. Az afrikai mosolykörúton tartózkodó amerikai elnök ugyanis újságírói kérdésekre válaszul a főkém beismerése után rögvest kijelentette, hogy nem ingott meg bizalma sem George Tenetben, sem a CIA-ban. Magyarán, nem lesznek következményei annak, hogy ország-világ színe előtt hamisan állította: Irak nukleáris programjához uránt szerzett be Afrikából, s ezt az állítást arra használta, hogy igazolja az Irak elleni háború elkerülhetetlenségét.
Persze az is lehet, hogy a CIA igazgatója vétlen. Sőt az amerikai kormányzatban és politikában egyre inkább gyökeret verő antidemokratikus gyakorlat alapján ez akár valószínűsíthető is. Szembesülve a Fehér Ház nyomásával, azzal, hogy „Irakot márpedig meg kell támadni”, távolról sem biztos, hogy George Tenet akart hallgatni azokra a kollégáira, akik szkeptikusak voltak az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban. Végül is a világ leghatalmasabb hírszerzői szervezetének vezetői bőrfoteljét nem mindig töltheti be az ember – jobb néha meghajolni a főnökök akaratának, s olyan „tényeket” prezentálni számukra, amelyek aktuális koncepcióikba illenek.
A háborús okok valódiságának kérdése mindazonáltal a feledés homályába is merülhetne, ha az iraki rendszerváltás sikertörténet lenne. A tény azonban az, hogy Bush elnök májusi bejelentése óta – miszerint véget értek a jelentősebb harcok – immár közel annyi amerikai katona halt meg Irakban, mint a háború alatt, jelzi: valami nincs rendjén. Ezen az a hír sem változtat, miszerint tegnap megtartotta első ülését az iraki kormányzó tanács, amely elvben az első lépés az ország szuverenitásának helyreállítása érdekében. A külső megfigyelő a háborús okok hamisságának utólagos beismerését követően a bagdadi demokratizálásról szóló híreket már csak erőteljes szkepticizmussal fogadhatja. Ahogy Donald Rumsfeld szavait is, aki a gyűrűző CIA-botrányra csak annyit reagált: ami történt, megtörtént, most már nem a múlttal, hanem a jövővel kellene foglalkozni. Mintha már hallottunk volna ilyesmit…