Vesztett csata után

Bár a parlament elfogadta az új kórháztörvényt, úgy tűnik, mégsem ült el a lőporfüst a jogszabály körüli csaták után. Az elfogadott jogszabálynak még el sem készült a végrehajtási utasítása, úgy tudni, a hihetetlenül értékes ingatlanban működő parádi és a visegrádi szanatóriumnak máris akadtak vevői. A törvény ugyanis nem írja elő, hogy a gyógyító munkát az eredeti ingatlanban kell folytatni.

A Magyar Orvosi Kamara tagságának jól érzékelhetően megingott a bizalma a kamara elnökségében, amely a felhatalmazásuk nélkül egyezett meg a kormánnyal. Mi történt a hét elején a kamara képviselő-testületi ülésén?
– A Magyar Orvosi Kamara „parlamentje” a küldöttgyűlés, „kormánya” pedig a képviselő-testület – ha szabad ezt az analógiát használnom – magyarázza
dr. Mánya Kristóf, az orvosi kamara Heves megyei felügyelőbizottságának elnöke, országos küldött. – A képviselő-testület a megyei küldöttgyűléstől kapja a mandátumát. Lassan eléri a százat azoknak a kamarai tagoknak a száma – zömében nagypresztízsű, a feudális kórházi viszonyoktól kevésbé függő kollégákról van szó, akiket nem könnyű megfélemlíteni, sok közöttük a háziorvos –, akik kezdeményezték az elnökség leváltását. Velünk szemben áll egy többségében budapesti, a jelenlegi elnökséghez lojális csoport. Hétfőn a mi csoportunk szavazatai elegendők voltak ahhoz, hogy napirendre kerüljön az elnökség munkájának érdemi vitája, amit majd egy személyenkénti bizalmi szavazás zár le.
– Mitől erős a Heves Megyei Orvosi Kamara?
– Már a Horn-kormány alatt kénytelenek voltunk megtanulni az érdekvédelmet. Az ágyszámleépítések idején megvédtük az egri, a gyöngyösi kórházat, a hatvani kórházat pedig attól, hogy a parádi szanatórium javára megszüntessék egyes osztályait.
– A közvélemény szemében úgy tűnt, hogy az orvosi kamara egységesen ellenzi a kórháztörvényt.
– Számunkra már május elején világos volt, hogy ez közel sincs így, már ekkor írásban kértük a küldöttgyűlés mielőbbi összehívását. Ebben az időszakban Gyenes Géza alelnök és Cser Ágnes, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke járta az országot, hogy a kamarai tagokat felvilágosítsa a készülő törvény lehetséges következményeiről. A kamara elnöke ekkor már igyekezett megnehezíteni a roadshow résztvevőinek a dolgát. Megpróbáltak több száz fős fórumokat kitiltani egyes megyei kórházakból, a helyi médiumok pedig nemigen adtak hírt az elhangzottakról.
– Miről volt szó ezeken a gyűléseken?
– Például arról, hogy milyen piszkos ingatlancserékre lesz majd lehetőség a törvény nyomán. Tegyük fel, hogy valaki megvesz egy gyönyörű, ősparkos telken fekvő kórházat vagy szanatóriumot. Eladja az ingatlant, és a kapott pénznek egy részéből felépít egy könnyűszerkezetes épületet a prérin. A gyógyító munkát aztán itt folytatja. Meg kell ugyan indokolnia, miért, de ezt megteheti. Mondjuk arra hivatkozik, hogy túl sok a telephely, a pavilon, emiatt a fajlagos költségek magasak. Hamar kiderült, hogy az első nagy lépcsőben a nagy multinacionális bankok és biztosítók lesznek a legértékesebb intézmények privatizátorai, de a következő körben feltehetően az a néhány nagy magyar cég is kiveszi a részét a vásárlásból, amely a csődközelbe jutott kórházak és klinikák átvilágítását és válságmenedzselését végezte, hihetetlenül nagy pénzekért. Ezek a cégek nemcsak azt tudják, hogy milyen szakemberek, hogyan dolgoznak az egyes intézményekben, mennyi a műtéti szövődmény, de az utolsó injekciós tűig ismerik a felszerelést, azt is tudják, hol fut a vízvezeték. Magyarországon van összesen 145 fekvőbeteg-ellátó intézmény, ezeknek több mint harmada már átesett ilyesfajta átvilágításon. Ez a belterjes társaság – amelynek szakértőit az egészségügyi tárca rendszeresen foglalkoztatja – egyszer tehát részt vett az kórházak konszolidációjában, most privatizátorként jelentkezik, ez pedig melegágya lehet az állami-önkormányzati korrupciónak.
– Miért ért véget a kamara titkárának országjárása?
– Mert Kupcsulik kamarai elnök úr letiltotta. Ekkor kezdődött a bizalmi válság. Néhány nappal a Medgyessy–Kupcsulik- találkozó előtt a küldöttgyűlés 340:4 szavazati aránnyal a kórháztörvény jelenlegi formájának azonnali visszavonását kérte. A kamara elnökségének – két kivétellel, mert tudjuk, hogy ott sem gondolkodik mindenki egyformán – a Nemzeti Egészségügyi Tanács szavazásán kellett először képviselni a tagság döntését, és tudjuk, hogy 75 százalékuk tartózkodott a szavazáskor. Ezt felháborítónak tartjuk, mert ilyen sorsdöntő ügyben egy kamara elnöksége nem engedheti meg magának, hogy ne foglaljon állást. Amúgy azért volt ez a nagy sietség, mert az eddig érvényben lévő szabályozás szerint – amelyet még az előző kormány dolgozott ki – a kórházaknak az összes külső vállalkozóval kötött szerződését, az úgynevezett kimazsolázó szerződéseket is (MR, CT, labordiagnosztika) a tulajdonos önkormányzatok képviselő-testületeinek és az egészségbiztosítónak felül kellett volna vizsgálnia. Ettől igencsak tartottak a befektetők. A mostani törvény két évvel meghosszabbítja a határidőt és csupán a szakmai felülvizsgálatot írja elő, amit az ÁNTSZ végez el. Az előző törvény nem tette lehetővé, hogy profitérdekelt befektetők kórházat vásároljanak, csupán közhasznú társaság működtethetett egészségügyi intézményt, ezzel együtt megjelent az orvosok tulajdonlási lehetősége is. Hála istennek, néhány héttel ezelőtt a szentendrei rendelőintézet működtetésének jogát vehették meg az ott dolgozó orvosok, az erős önkormányzati lobbi ellenére, még az előző törvény alapján. Az is hatalmas különbség, hogy a Mikola-féle jogszabály szerint az új tulajdonos az orvosokkal mint szellemi szabadfoglalkozású vállalkozókkal köthetett szerződést, mostantól viszont belekényszerülünk az alkalmazotti létbe, ami az orvosok elvándorlását okozza majd. Van még egy csapda a jogszabályban, nevezetesen, hogy a szociális és egészségügyi szolgáltatást egy kalap alá veszi. Az otthonápolásról van szó, ami – megfelelő garanciák nélkül – néhány cégnek könnyű meggazdagodást ígér. Ezzel kapcsolatban számos tapasztalatot szereztünk különféle etikai vizsgálatok során, amiket a kamarához érkezett bejelentések nyomán folytattunk.
– Mit gondol, hogyan alakul az orvosi kamara további sorsa?
– Egy ilyen vesztett csata után, még ha mindent a legjobb lelkiismerettel, a legpragmatikusabb módon és a legáttekinthetőbben végzett is volna az elnökség, akkor is elvesztette volna a tagság támogatását. De ilyen súlyos vereség után semmiképpen sem maradhat változatlanul. Egy nem legitim elnökség mozgástere szűk és a pozíciói menthetetlenül romlanak. A kamara elnöksége úgy kommunikálta, mintha az orvostársadalom kizárólag a jogállásáról szóló törvényért harcolt volna, pedig mi az utolsó percekig petíciókkal, tüntetésekkel harcoltunk a kórháztörvény ellen. Soha ilyen mélyre nem süllyedt még az orvosok presztízse, pedig a gyógyítók és a betegek érdeke egy és ugyanaz. Mondok egy példát: 1997 óta érvényben van egy rendelet, amely szerint fizetni kell, ha valakit nem a háziorvosa utal be szakrendelésre. A tarifák ki vannak írva sok vidéki kórház ambulanciáján, általában 2500 forintot kell fizetni. Eddig ennek nemigen szerzett érvényt senki, de az új tulajdonos figyelmét egészen biztosan nem fogja elkerülni ez sem. Ugyancsak rendelet tiltja a szabad intézményválasztást – kivéve, ha a háziorvos megindokolja –, elvileg nincs arra lehetőség, hogy valaki Tolnából Baranyába menjen megoperáltatni a vesekövét, vagy ha igen, akkor ezt meg kell hogy fizesse. Az első vizit ára 5000 forint, ki is szokták írni. A szülészeteken ugyanez a helyzet, még akkor is, ha ezt a rendeletet nem veszi komolyan senki. Jelenleg is van különbség az intézmények között, de ha megszűnik az átjárhatóság, lesznek majd szegény és gazdag kórházak. Ez pedig senkinek sem lesz jó.