A brókerek vidékről is elszöknek

Újból felizzottak a szenvedélyek a szegedi brókerház, az Enigma miatt, amit már fel is számoltak. A gyújtókanócot a pesti bróker Kulcsár Attila ügye jelentette. Bár formailag semmilyen kapcsolat nincs a két esemény között, a Kulcsár-ügy hatása vidéken is leírhatatlan. Az Enigma károsultjai ismét hangoskodnak, fenyegetőznek, hallani olyan híreket, hogy az exolajbárók, akiknek tündöklése már feledésbe merült, több millió forintos vérdíjat tűztek ki az Enigma két tulajdonosa, R. Nimród és Gy. Gyöngyi fejére. A pénzt az kapná, aki felkutatja őket. Ugyanis a brókerek 1998-ban az ügyfelek pénzével leléptek, eltűntek. A rendőrség gyanúja szerint külföldre mentek. Öt éve az Interpol is nyomoz utánuk, de úgy látszik, a föld elnyelte őket, mert semmi hír róluk, pedig állítólag hatszázmillió forinttal távoztak – a rendőrség meghatározása szerint – ismeretlen helyre. A kivitt pénz nagyságáról még ma is vitatkoznak az illetékesek, de bizonyára hatalmas summát mobilizálhattak, mert a kinti megélhetés sokba kerül egy négytagú családnak. Angolos távozásuk megakasztotta az ügy felderítését. Ezért is fogad a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője, Tuczakov Szilvána a legrosszabb hírrel.
– Egyelőre lezártnak tekinthető a nyomozás, mert a gyanúsítottakat, az Enigma tulajdonosait nem tudjuk kihallgatni. Az Interpolnak nincs információja, hogy hol lehetnek. A rendőrségen jelentkező károsultak panaszát jegyzőkönyvbe vettük, de amíg a brókerek nem kerülnek elő, az ügyészség sem emel vádat.
Folyamatosan figyelem a kezdetektől a több száz millió forint kisíbolásának fejleményeit. Néhány károsult dokumentumát is őrzöm, leginkább azokkal a nyugdíjasokkal tartom a kapcsolatot, akik az Enigma-ügy miatt máig sem nyugodtak meg. De nem ők tették a legtöbb pénzt a brókerházba, hanem azok a szegedi aranyifjak, akik a kilencvenes évek elején olajszőkítéssel foglalkoztak. Az egyik ügyvéd, aki tájékoztatott az Enigma hátteréről, négyszemközt kimondja, hogy a brókerház az újgazdagok pénzmosodája is volt. Erről a nyugdíjasok nem tudhattak. Ők azért helyezték el pénzüket az Enigmánál, mert értékpapírjaikra harmincnyolc százalékos kamatot ígértek. Ez a hozam csúcsnak számított a kilencvenes években. Sokan sétáltak be gyanútlanul a csapdába. Közéjük tartozik a hatvanhét éves H. Ferenc is, aki abban a hiszemben vásárolt értékpapírt a brókerháztól, hogy a kamatokból egészíti ki nyugdíját. Belebetegedett az ügyletbe. Három évig azért pereskedett, hogy az állam által szavatolt kártérítést megkapja. A hatályos jogszabályok szerint a Befektetési Védelmi Alap egymillió forintig fizet azoknak a magyar állampolgároknak, akik úgy rövidültek meg, hogy bankjuk vagy brókerházuk tönkrement. Ez az ügy azért is különbözik a többi általános esettől, mert nemcsak az Enigma tulajdonosai szívódtak fel, hanem eltűntek a pénzügyi belső bizonylatok, a befektetők, a kifizetések listája, minden olyan dokumentum, amely tanúsítaná, hogy a részvények, értékpapírok tulajdonosai kapcsolatban álltak a brókerházzal. Ezért is állítja H. Ferenc, hogy kínkeserves per részeseként jutott pénze egy részéhez.
– Csak nekünk, az ügyfeleknek volt igazolásunk arról, hogy pénzt tettünk be az Enigmába. Ezt a papírt nem találta hitelt érdemlőnek a befektetési alap. De végül is a bíróság ítélettel kényszerítette, hogy a törvényben előírt egymillió forintig kártalanítson. Én tavaly kaptam meg a járandóságomat. Ha a bíróság nem állt volna mellénk, akkor kétségbeesésemben nem is tudnám, most mit csináljak. Továbbra is figyelemmel kísérem a fejleményeket, mert szerintem az Enigma mögött sötét erők álltak. Remélem, egyszer mindenre fény derül – mondja dühösen a nyugdíjas.
Hetek óta keresem Cs.-nét, aki már a botrány kipattanásakor sokat tudott a szegedi brókerek kétes üzletmenetéről. Rokonai pesti pénzintézetekben dolgoztak, tőlük hallotta, valami nincs rendben az Enigmánál. Időben ki akarta venni pénzét, de a brókerház alkalmazottai durván kiutasították. A példa nélküli incidensre a tulajdonosok lelépése előtt egy nappal került sor. Talán az ügyintézők is be voltak avatva a másnapi puccsszerű bezárásba. Sajnos Cs.-né újabb nyomozásairól már nem tudok beszámolni. Hatvanévesen elhunyt. Hosszú időn át tartottam vele a kapcsolatot, és sajnáltam, hogy búskomor lett. Esetében nem erőszakolt a feltételezés: belehalt ebbe a piszkos ügybe.
Találkoztam olyan károsulttal is, aki hosszú időn keresztül azért rettegett, mert belelátott az Enigma kártyáiba, és megpróbálkozott a korai leleplezéssel. 1998 tavaszán feljelentette a brókereket, de ami utána történt vele, azt máig nem felejti el. Többször kiszúrták az utcán parkoló gépkocsijának kerekét, sőt egy alkalommal kigyúrt verőemberek is felkeresték, és arra próbálták rávenni, vonja vissza feljelentését. Ezt nem tette meg, bár soha többet nem molesztálták, de a feljelentésével nem ért célt. Mire a rendőrség akcióba lépett, a brókerek elhagyták Magyarországot. Később a nyomozás során kiderült, nem lehetett időben cselekedni. A bankfelügyelet és a többi ellenőrző szerv is időben megállapította a szabálytalanságokat, ám a brókerek mindent előre megterveztek. Gyorsan kiürítették a kasszát, amint a hatóságok gyanút fogtak. Eszeveszetten költekeztek, luxuséletmódjukat nem titkolták a közvélemény előtt, nyilvánvalóan azért, mert számítottak arra, mire buknak, már árkon-bokron túl lesznek.
Az Enigma magyar brókerház volt, nem tartozott egyik külföldi pénzintézethez sem. Tulajdonosai a „Kulcsár-szindróma” szerint szakképesítéssel nem rendelkeztek. Legmagasabb végzettségük a gimnáziumi érettségi. Ennek ellenére megkapták a törvényes hozzájárulást a cégalapításhoz 1997. november elsején. Az Enigma 1998 májusáig működött, hogy mekkora forgalommal, azt egyelőre homály fedi. Csak kétmillió forint maradt a pénzintézet széfjében. Ötszáz károsult jelentkezett a rendőrségen, és veszteségük meghaladja a kétszázmillió forintot. Ez a tétel csak a jéghegy csúcsát mutatja, mert a legnagyobb egyéni követelés mindössze kétmillió-háromszázezer forint. A hatóságnál kopogtató panaszosok között nagybefektető nem bukkant fel. Bizonyára rejtőzködnek, nem akarják feltárni vagyonuk eredetét. Az ebül szerzett pénz így ebül vész el.
Hacsak nem kötöttek titkos különalkut a brókerekkel.
Bármilyen furcsa, a szélhálmosságsorozat alkotásra ihlette Balogh Tibor pszichológusprofesszort, aki Lélek és játék címmel könyvet írt a csalásokról. Kötetének kiinduló tétele: sokféle játszma folyik az életben, aminek egy része jó, a másik pedig rossz. A tanár úr megfigyelése szerint általában a művészetben és a játékban az emberek nem csapják be egymást. Egy másik tartományban, ahol a fő mozgatórugó a szerzés, a csalás akkor következik be, amikor valaki úgy adja el szolgáltatásait, hogy a vevő jogosan hiszi, valóságos dolgot kapott.
– Ebben a folyamatban csak később derül ki, hogy látszat az ügylet. Korunkra pedig éppen az a jellemző, hogy elszaporodtak az ilyen látszatügyletek, és ezért sok az áldozat – állítja a professzor.
Az Enigma-ügyben is sok volt a látszat, és bizonyára még sok meglepetést tartogat. Csak az a kérdés, hogy mikor. Még ebben az évtizedben vagy később?