A galambok végképp elrepülnek?

Colin Powell külügyminiszter mindig is kilógott a Bush-adminisztráció élcsapatából. Ellenvetéseinek, lehetséges távozásának híre nemegyszer bejárta a világsajtót – ennek megfelelően aligha okozott meglepetést a The Washington Post minapi „tényközlése”, miszerint az elnöki ciklus végén távozik posztjáról, s Bushnak új embert kell helyére keresnie.
Colin Powell katonából lett külügyminiszter úgy, hogy rendkívül szoros kapcsolatot épített ki (már csak az 1991-es Öböl-háború okán is) a Bush-klánnal és a republikánus elittel. Bár katonai pályája és republikánus kötődései alapján akár az ultrakonzervatív héják sorába is kerülhetett volna, Powell kormányzati szereplésének kezdete óta a liberálisabb galambok sorait erősítette. Sokak szerint lényegében egyedül és hiába harcolt a másik oldal elsöprő túlereje ellen.
Ma már tudjuk, hogy az elnököt körbevevő történelmi események ellenére továbbra is mindent fundamentalista módon leegyszerűsítő Bush a másik oldalra hallgatott, s azóta Powellnek csak egyfajta diplomáciai kőművesmunka jutott: megfoltozni a vakolatot ott, ahol az a nemzetközi ajtócsapkodásban leomlott. Sokak kritikáját kiváltva akkor utazott el Damaszkuszba, amikor a háborút követő napokban a híradások teli voltak a Huszeinhez hű funkcionáriusok szíriai bujkálásával, illetve bújtatásával. Az európai szövetségesekkel kapcsolatban pedig úgy fogalmazott, hogy „a házasság nem romlott meg, egyszerűen minden házasságban vannak pillanatok, amikor repülnek az edények.”
Említett cikkében a The Washington Post azonban túlmegy Powell távozásán, és már a lehetséges utódokról is szót ejt. Két nevet említ, melyek szintén nem válthatnak ki meglepetést: az egyik Condoleezza Rice, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója (rossz nyelvek szerint kijelentéseinek utólagos magyarázója, maga is professzionális kárenyhítő), a másik pedig Tom Wolfowitz, a védelmi miniszter első helyettese, az iraki háború „építésze”, az újkonzervatív irányvonal egyik vezető személyisége. Rice élvezi az elnök feltétlen és közvetlen bizalmát, s ezért is lehet a State Departement bársonyszékének várományosa – vélik egyesek –, ám ugyanezek a tények azt is jelenthetik, hogy Bush igazából nem akarja őt elengedni maga mellől a Fehér Házból. Wolfowitz lenyűgözte az elnököt iraki tervezésével, s úgy látszik, nagy hatalmú erők is működnek kinevezése mögött, mellyel immár a diplomácia is az olyan határozott, unilateralista politizálás mögé sorakozna fel, mint a Pentagon.
Más pletykák szerint Powell felesége szögezte le férjének, hogy csak a ciklus végéig (2005. januárig) maradhat, mert ha nem, hát magára hagyja. Bármi legyen is az igazság, mivel a fekete külügyminiszter eddig javarészt kudarcot vallott abban, hogy Washington vegye figyelembe a többi nemzetközi szereplő véleményét, alighanem azoknak lesz igazuk, akik szerint távozása vagy maradása sem eredményez változásokat az amerikai külpolitika sokat bírált kurzusában.