Akadozó Fidesz-kommunikáció

Ha Isten egyszer úgy döntene, hogy a magyar nép tényleg megbűnhődte már a múltat és jövendőt, akkor minden bizonnyal a K&H-üggyel segítené meg az ellenzéket. Segítene, hogy ha előbb nem is, de 2006-ban mindenképp távozzon ez a koalíció.
Mert azért valljuk meg, még minket is – akik illúzió nélkül álltunk leforrázva 2002. április végén – meglepett ennek a kormánynak a dilettantizmusa, a minden területen kudarcot kudarcra halmozásának mértéke, a külpolitikától a gazdaságpolitikáig, a kulturális élettől az oktatási rendszerig véghezvitt hihetetlen rombolása. Azt is nagyon jól tudtuk, hogy a demagóg máz alatt csupán egy önmaga erszényét hizlalni akaró politikai-gazdasági érdekcsoport található, számítottunk tehát arra, hogy előbb-utóbb megnyitják az állami pénzcsapokat a klienseiknek. Ám hogy már az első év elmúltával le is lepleződik a rendszerváltás óta eltelt időszak minden bizonnyal legnagyobb pénzügyi visszaélése – azt senki sem várta. Egy olyan bűncselekmény-sorozat, amely az ország második legnagyobb bankjának brókercégében történik, ahol az ügy leleplezése miatt – eleddig nálunk csak filmeken látható maffiamódszerekkel – bántalmazzák a pénzügyi felügyelet vezetőjét, amikor súlyos állami milliárdokat használnak fel magáncélra, és ahol a szálak többszörösen is a szocialista holdudvarhoz vezetnek, sőt néhány szál egyenesen a legfelsőbb kormánykörökhöz.
Egy távoli és demokratikus államban élve naivan azt gondolnánk, hogy Magyarországon ma bizonyára kormányválság van, a koalíció népszerűsége soha nem látott mélységbe zuhant, az ellenzék pedig heves támadásokkal próbálja megadni a kegyelemdöfést. Azonban a hazai valóságban mindezeknek éppen az ellenkezőjét láthatjuk. Sajnos érthetetlen és bosszantó módon az ellenzék az ügy súlyához képest olyannyira ernyedten, óvatosan és koncepciótlanul támad, hogy ez már a kormányközeli értelmiségieknek is egyre jobban szemet szúr. Például a minden lélegzetvételével a koalíciót támogató Kéri Lászlónak, aki mindebből a Nap-keltében nagy megnyugvással mindkét fél nyilvánvaló érintettségére következtetett. Szintén gyengének tekinti az ellenzék fellépését a jobboldalhoz közelebb állónak tekintett, de megfontolt nyilatkozatairól ismert Fricz Tamás is.
Az elveszített választások óta az ellenzéknek egyedül a Magyar Bálint körüli botrányokat sikerült úgy kommunikálnia, hogy utána senkinek sem maradt hiányérzete. Az eredmény nem is váratott magára. Akkoriban kezdett az MSZP népszerűsége csökkenni, és az SZDSZ is ekkor csúszott tartósan a parlamenti küszöb alá. A gyakorlat tehát visszaigazolta azt az egyébként is magától értetődő tételt, hogy a határozott, következetes és célorientált kommunikációnak van csak létjogosultsága, csak ez lehet eredményes. Ráadásul Magyar Bálint vagy Kiss Elemér korrupciós ügye, de akár Gyurcsány Ferenc eredeti üdülőfelhalmozása is úgy aránylik a K&H-botrányhoz, mint egy piaci almalopás Fort Knox aranykészletének kirámolásához.
Persze a média jelentős része hermetikusan próbál zárni, elhallgat, csúsztat, félremagyaráz. A legarcpirítóbb eset talán az volt, amikor a tv2 Napló című műsorában, egy sms-es szavazásnál, elsöprő többséggel a Fidesz érintettségét hozták ki a szocialistákkal szemben. Csak egy balek hagyhatná ezt szó nélkül, a legnagyobb ellenzéki párt semmiképpen sem. Ha csaltak a szavazásnál, akkor azért, ha félrevezették a nézőiket, akkor pedig azért kellett volna botrányt csapni.
Ha az ellenzéknek a kormányerők ilyen példa nélkül álló botránya után nem sikerül a közvélemény döntő többségét maga mellé állítania, ha most sem sikerül leleplezni és megmutatni a szocialisták igazi arcát, akkor hogyan akarja megnyerni a 2006-os választásokat? Pedig akkor a mostani szocialista rögtönzéssel szemben megtervezett kampánnyal, irdatlan mennyiségű pénzzel, elsöprő médiatúlsúllyal és még ki tudja, mivel találja majd szemben magát a polgári oldal. Ha csak ennyire futja, akkor talán jobb már most lehúzni a rolót, s kiírni az országhatárra: Magyar Banánköztársaság…
Érthetetlen például, hogy az ellenzéki politikusok sem a sajtótájékoztatókon, sem az élő televíziós műsorokban nem kérnek magyarázatot arra, de még csak meg sem említik, hogy vajon mi az oka annak, hogy a K&H egyik ünnepi rendezvényén Kulcsár Attilával egy asztalnál ült Baja Ferenc és az MSZP jelenlegi pénztárnoka. Fordított esetben a baloldal egy ilyen információt a Fidesz teljes ellehetetlenüléséig sulykolna. A korábban K&H-nál vezető beosztásban lévő kormánytagoknak, László Csabának és Draskovics Tibornak alig említik a nevét, nem firtatják a felelősségüket. (Nem így az ellenoldal, amely már nyíltan Szász Károly fejét követeli.) Az írott sajtóban régóta keringő VIP-listás nevekről sem hallhatunk semmit. A stúdiókba meghívott ellenzéki politikusok (tisztelet a kivételnek) rendszerint általánosságokban beszélnek, ahelyett hogy a nézőket informálnák a gyanúba keveredett szocialista prominensek kilétéről. Alapvető kérdések maradtak mind a mai napig megválaszolatlanul, például hogy ki hozta meg a tizenhárommilliárd forintnak egy összegben az Állami Autópálya Kezelő Rt.-hez kerüléséhez szükséges politikai döntést.
A szocialisták szép lassan elültetik a fejekben, hogy ez a visszaélés-sorozat öt éve tart (Medgyessy Péter is ezt hangsúlyozta a közszolgálati televízióban), következésképpen a Fidesz legalább annyira felelős a kialakult helyzetért, mint a mostani hatalom. A Fidesz mindezt tétlenül szemléli. Pedig az említett állítás több szempontból is hazug, és könnyen cáfolható. Nem csak azért, mert László és Draskovics korábban a bank vezetői közé tartozott, tehát felelősségük nehezen megkerülhető. Először is egy ez év január 1-jétől hatályos kormányrendelet tette lehetővé Kulcsárnak a feltételezett pénzmosás végrehajtását. Másrészt ha Kulcsár öt éve került a brókercéghez, ez nyilván nem azt jelenti, hogy azonnal milliárdokat forgatott, s azonnal kialakult VIP-ügyfélkörrel rendelkezett. Ennek felfuttatásához több év kellett. Harmadrészt kizárólag ebben a ciklusban juttattak állami pénzeket hozzá, ráadásul az Állami Autópálya Kezelő Rt. meghamisított (visszadátumozott) okirata is mostanság íródott. Negyedrészt a Kulcsár munkába állását lehetővé tevő végzettséget igazoló hamis okirat véletlenül László Csaba kabinetfőnökének kedvese, Csuka László papírjainak felhasználásával készült. (Miközben Szász eltávolítására készülnek az ügy nem időben történő feltárásának álságos vádjával, addig egy hozzájuk közel álló személy és az ÁAK Rt. okirat-hamisítással próbálja megakadályozni az igazság kiderülését…) Az említett tények is alig-alig hallhatók az ellenzék szájából.
A Fidesz K&H-ügyben tanúsított kommunikációja bosszantóan ad hoc, a témában nyilatkozó legtöbb ellenzéki politikus azt mondja, ami éppen eszébe jut, s a – nem túl barátságos – riporter könnyedén eltereli őket a lényegről, nemegyszer defenzívába szorítva őket. Érthetetlen, hogy a Fidesz egy ilyen súlyú ügynél miért nem állít össze egy rövid, egy percben elmondható anyagot, egy zsinórmértéket, néhány névvel, legfontosabb összefüggésekkel, amit a téma szóba kerülése esetén az illető ellenzéki politikus felkészültségétől függetlenül elmondhatna. Az egységes és hatékony kommunikáció valószínűleg itt kezdődne.
Ráadásul az emberek többsége nem is érzékeli az ügy komolyságát, az ellenzéknek már réges-rég sokkal nagyobb figyelemfelkeltésre kellett volna törekednie. Erre számtalan eszköz áll rendelkezésére. Talán még egy rendkívüli parlamenti ülésnap kezdeményezése sem lett volna túlzás.
Hamarosan jön az ősz, reménykedjünk, hogy ez a csetlés-botlás csupán a nyári szabadságolásnak tudható be.
A szerző fizikus, PhD-hallgató