Aszályban is az ártól tartva

Rekkenő a hőség, szellő sem mozdul a Felső-Tisza-vidék falvaiban. Gergelyiugornyánál, a Tisza és a Szamos összefolyásánál szárazon kornyadozik a fű, de nem jobb a helyzet néhány kilométerrel odébb, a Kraszna partján sem. A tűző nap szikkasztotta töltéseken gyér növényzet sorvadozik, s a legyeket leszámítva állatokat se nagyon látni a déli forróságban. A meder alján megcsillanó vizek láttán azt is nehéz elképzelni, hogy ezek a folyók tengerré tudnak dagadni.

Nem akkor kell védekezni, amikor már itt van a víz – mondja Bodnár Gáspár, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Fetivizig) első embere, amikor arról érdeklődöm, hogy mi dolga lehet a vízügyi szakembernek az aszályos nyár kellős közepén. – Árvízkor már „hozott anyagból dolgozunk”: azzal a gáttal, zsilippel kell megfogni a folyókat, amiket nyáron kijavítottunk, illetve megépítettünk, és a meglévő, minden érintett szervezettel egyeztetett kiürítési tervek alapján kell kimenekíteni az embereket a veszélyeztetett területekről. De még a belvíz okozta károkat is csak úgy tudjuk mérsékelni, ha a szivattyútelepeket időben felkészítjük a munkára. Bár amit ilyenkor csinálunk, nem mindig látványos, ám e nélkül az előkészítő munka nélkül nem tudnánk úrrá lenni a katasztrófákon.
Bodnár Gáspár nem beszél a levegőbe, a folyók környékén az embertelen hőség ellenére valóban serény munka folyik. A kocsordi szivattyútelepen például éppen egy szivornyafeltöltő nyílás megszüntetésén szorgoskodik a munkahelyi biztonsági szolgálat Máté Mihály vezetésével. Amint kiderül, a rézsűből – vagyis a töltés oldalából – kiemelkedő kilencven centiméteres vascsövet azért kell levágni, mert a mezőgazdaság viszszaszorulásával fölöslegessé vált. A megszűnt téeszek helyett ugyanis nem mindenütt alakultak életképes gazdaságok, így a locsoláshoz használt műtárgyak – mint ez a krasznai vízkivételi mű is – fölöslegessé váltak.
Kicsit odébb, Tunyogmatolcsnál a Krasznán Madarasi Attila gátőr felügyeli a terepet: a zsilip állagának megóvása érdekében a vasszerkezetről kell leszedni a rozsdát, hogy a műtárgy kifogástalanul működjön. De most az ő gondja a kaszálás is, mert a vízmű nem tud elegendő közmunkást alkalmazni, és olyan gazda sem nagyon akad, aki a szénáért bérbe venné a területet. – Ugyanezzel a gonddal küzdünk Szamosangyaloson is – tájékoztat Paczári András szatmári területi felügyelő, aki felpanaszolja, hogy gátőrei túlterheltek a nyári időszakban. – Nálunk is kétségbeejtő a mezőgazdaság helyzete, szinte teljesen megszűnt a jószágtartás. Filléreket adnak a tejért, tönkrementek a sertéstartó gazdák is, így nem meglepő, hogy senki sem akarja bérben lekaszálni a töltéseket.
A szamosszegiek és a szamoskériek kicsit jobb helyzetben vannak. A Kraszna bal parti töltése találkozik itt a Szamos bal partjával, s Olcsván egy gyönyörű, úgynevezett tartó patkót képez. Itt jobban megy a gazdáknak, ottjártunkkor Simai Béla gátőrnek csak az volt a dolga, hogy ellenőrizze, miként halad a töltés kaszálása. Körutunk befejeztével Paczári András még sorolja a teendőket: az ecsedi lápon négy szivattyútelepet újítanak föl, köztük az olcsvait és a nagyecsedit. Közben hatósági munkát is végeznek, a falvakban a belvízelvezető csatornák építését felügyelik. A feladat egyszerűnek tűnik, pedig nem az, pontosan ki kell számolni, milyen kapacitású csatornát szükséges építeni az adott területen. A víz ugyanis sokféleképpen megtréfálhatja az embert: az ecsedi láp térségében például július közepén egyetlen nap alatt száz milliméter csapadék esett. Ilyen mennyiségű vizet pedig csak nagy keresztmetszetű csatornák képesek elvezetni. Beregből Nyíregyházára tartva Bodnár Gáspártól arról érdeklődöm, hogyan állnak a folyók védvonalainak megerősítésével. Utunk során ugyanis sehol nem találkoztunk gátépítőkkel. Kiderül, hogy idén a Szamos van napirenden, az 1970-es gátszakadáskor megrongálódott töltések teljes rekonstrukcióját szeretnék befejezni. A munkák azonban most állnak; a közbeszerzési eljárás befejeztével augusztus végétől lehet azzal számolni, hogy újra indul a töltésépítés. – Összesen 16 kilométer töltést szeretnénk idén megépíteni – mondja az igazgató. Ebből a Szamoson 3,5 a Tiszán pedig 5,2 kilométer készült el eddig. Biztos pénz még 4,3 kilométerre van; ezzel be is fejeződik a Szamos védvonalainak rekonstrukciója. Éppen ideje, hiszen az 1970-es nagy árvíz rongálta meg a folyó gátjait. A tervek között szerepel még mintegy 6-8 kilométernyi gát megépítése a Tiszán Jánd és a vásárosnaményi híd között, ennek közbeszerzési pályázatát azonban még ki sem írták.
Bodnár Gáspár úgy tudja, összesen 3,6 milliárd forintjuk lesz idén, mert a költségvetésben előirányzott 2,6 milliárdhoz még egyet kapnak. A munkálatok lassúsága és a finanszírozás elhúzódása azonban egyelőre nem látszik alátámasztani a Fetivizig igazgatójának optimizmusát. A plusz egymilliárdot ugyanis a szolnoki kihelyezett ülésen ígérte meg néhány hónappal ezelőtt a kormányzat. Írás azonban azóta sincs róla. Ez egyelőre nem gond – máskor is volt már példa hasonlóra. Gond csak akkor lesz, ha a víz hamarabb érkezik, mint a pénz.