Az eltűnt olaj

A semmiből felbukkant Roman Abramovics Oroszország második leggazdagabb embereként is szeretett a háttérben maradni. Ma, az oligarchák és a Kreml háborújának újabb fellángolásakor árulja oroszországi érdekeltségeit.

Roman Abramovics, az 5,7 milliárd dolláros magánvagyonnal rendelkező, az európai rangsorban éppen Silvio Berlusconit követő vállalkozó az amerikai Forbes magazin szerint 36 éves korára elért mindent, amit csak üzletember Oroszországban elérhet, ezért megválik birodalmának gyöngyszemeitől, és újabb kihívások után nézve nemzetközi vizekre evez. Az érezhetően a nyugati körülményekből kiinduló helyzetelemzés azonban erősen sántít.
A mélyről indult, árva gyerekként felnőtt fiatalember valóban a csúcsra jutott. Vállalkozói karrierjét a kilencvenes évek elején műanyag játékok gyártásával foglalkozó szövetkezet alapításával kezdte, majd a vadkapitalizmus körülményei között is majdnem megbukott egy gyanús tranzakció miatt. Egy 55 tartálykocsiból álló teljes szerelvényre, a menetlevél szerint Komiföldről egy kalinyingrádi katonai egységhez tartó gázolajszállítmányra tette rá a kezét, s adta el feltehetően suba alatt Lettországban. Az ügyészség vizsgálódni kezdett, de a „kereskedő” megúszta az ügyet. Az üzleti elit soraiba, a Kreml köreibe Jelcin elnökségének legbefolyásosabb oligarchája, Borisz Berezovszkij vezette be 1992-ben. A tehetséges fiatalembert nemsokára csak mint az államfőhöz közel álló körök, a „család” pénztárnokaként kezdték emlegetni.
Az Abramovics-birodalom zászlóshajója az 1995 őszén alapított, majd másfél év múltán a „részvényért hitel” konstrukció keretében kopejkákért privatizált ötödik legnagyobb orosz olajtársaság, a Szibnyefty, amelyben a fiatal oligarcha tulajdonrésze különböző off-shore cégeken keresztül mintegy 90 százalék. Nem sokkal marad el ettől az orosz piacon első, a világon pedig a második legnagyobb alumíniumholdingnak számító, 2000-ben gründolt Russzkij Aljuminyij (Ruszal), amelynek 50 százaléka Abramovicsé. Akárcsak a 16 autógyárat, köztük a Volgákat gyártó GAZ-t, a likinói és pavlovói autóbuszgyárat összefogó Ruszpromavto 37,5 százaléka, a közelmúltig az Aeroflot légitársaság részvényeinek több mint negyede, ezenkívül televíziós és élelmiszer-ipari érdekeltségek s számottevő gyógyszertárhálózat is.
Abramovics mindig óvatos volt, így fokozottan ügyelt arra, hogy különféle adományokkal egyengesse saját útját, tegye magát szimpatikussá. Mintegy 200–300 millió dollárt költött magánvagyonából Csukcsföld elmaradott infrastruktúrájának fejlesztésére, évente egymillió dollárral támogatja az Orosz Tudományos Akadémiát, jelenleg elit kórházat épít Moszkvában. Az üzleti rizikót csökkentendő, az önálló és befolyásos oligarchává avanzsált Abramovics politikai szerepet is vállalt: Csukotka kormányzója lett. A mindössze 70 ezres lélekszámú, természeti kincsekben bővelkedő, ennek ellenére egyik legszegényebb autonóm körzetben minimális kampányráfordítással megszerzett magas közjogi méltóság politikai védettséget nyújtott. Erre szüksége is volt, hiszen Putyin elnöksége alatt a jelcini „család” befolyásos tagjai, a kilencvenes évek királycsinálói egyre inkább háttérbe szorultak.
Abramovics a rá jellemző óvatossággal kezdte meg a kivonulást. Sokak szerint ez a szándék állt már a Jukosz és a Szibnyefty fúziójáról kötött megállapodás mögött is. A nemzetgazdasági jelentőségénél fogva nagyobb biztonságot nyújtó cégbe való betagozódás eleve védelmet nyújtott volna az új felállásban már csak 25 százalékot birtokló Abramovicsnak, ám az új fejlemények arra késztették, hogy ezt a csomagot is eladja. Úgy hírlik, akkor is kiszállt volna az olajüzletből, ha nem jön létre a cégfúzió, és a ChevronTexacóval folytat intenzív tárgyalásokat. S hogy jól megtervezett lépéssorozatról van szó, azt jelzi, hogy tavaly is, az idén is egymilliárd dollárnyi évközi osztalékot fizetett ki a Szibnyefty. Az óvatos, jól felépített kivonulási forgatókönyv megvalósítását érezhetően felgyorsították az oligarchák ellen a hatalom részéről indított legújabb támadások, amelyek során a gazdasági bűncselekményekre vonatkozó vizsgálatot kiterjesztették immár a Szibnyeftyre is. E háború új hulláma pedig a sajtó szerint könnyen elérheti magát Abramovicsot is, mivel a frontvonal jól kivehetően a Jelcinhez közel állt kormánytisztviselők és üzleti körök, illetve a Putyin elnök holdudvarához tartozó, főképp titkosszolgálati múltú csoportok között húzódik. Ürügyet pedig mindig lehet találni: Abramovicsnál a legegyszerűbb az 1992-ben Rigában eltűnt gázolajszállítmány ügyének elővétele lenne, bár ez semmi például a privatizációs dossziékhoz képest. Ugyanis akárcsak Hodorkovszkij, Abramovics is töredék áron, sokszor a törvények megkerülésével jutott a nagy értékű cégekhez. De a Szibnyefty későbbi működése során is bőven akadt példa a számviteli fegyelem megsértésére, az adókerülésre, amelyek felelevenítéséhez pusztán politikai akarat kell. Említsük meg csupán azt a két évvel ezelőtti ügyeskedést, amikor az átláthatatlan tulajdonosi szerkezetű cég megvásárolta saját részvényeinek 27 százalékát. A titokzatos eladók nagyon jól jártak, hiszen 541 millió dollárnyit vettek ki a Szibnyeftyből anélkül, hogy az ellenőrzést elveszítették volna fölötte. De a számvevőszék minapi vizsgálatakor feltárt furcsaságok is elegendőek lennének a bírósági eljárás megindítására. A társaság ugyanis a 2001-ben általa kitermelt kőolaj kétharmadát öt olyan különleges gazdasági övezetben bejegyzett kereskedelmi kft.-n keresztül értékesítette, illetve dolgoztatta fel, amelyeknél az alkalmazottak nagy része rokkant volt, így a vállalatok 50 százalékos adókedvezményre váltak jogosulttá. Ilyen és hasonló trükkökkel a Szibnyefty az utóbbi két évben mintegy tízmilliárd dollárt spórolt meg, más szóval ennyivel károsította meg az államot. Mint a vizsgálat kiderítette, a cég 2001-ben a 35 százalékos kulcs ellenére jövedelmének kevesebb mint tíz százalékát fizette be adóként.
Egy szó, mint száz, Abramovics sem lehet nyugodt. Ezzel láthatóan tisztában van, így lépést váltott, s árulja immár a Ruszalban lévő mintegy hárommilliárd dollárt érő, 50 százalékos tulajdonhányadát is. Tulajdonosi jogait természetesen ez esetben is a Virgin-szigeteken bejegyzett off-shore cégeken keresztül gyakorolja. Az Aeroflot vétójogot biztosító 25 százalékos részvénycsomagján már túladott, s kitudódott, hogy szintén ajánlgatja a Ruszpromavtóban lévő részesedését. Ezt a sorozatot tette nyilvánvalóvá a Chelsea megvásárlása, amely megnyithatja előtte az utat a brit üzleti körökbe is. Abramovics vagyonát már eddig is a londoni Millhouse Capital kezelte, s az angol főváros előkelő negyedében van lakása, Sussexben pedig a birtoka. Ez az út sem lesz azonban könnyű számára, hiszen az ismeretlen befektető megjelenését a mindenkit meglepő dolláreső ellenére is sokan úgy kommentálták, hogy orosz olajfolt került a Chelsea mezére.