Csalogatók

A hét végén a román miniszterelnök a magyar státustörvényhez hasonló jogszabályt ígért az ország határain túl élő románoknak. Keleti szomszédunk minden románul tudó moldovainak útlevelet ajánl, amellyel a román állampolgárokat megillető jogok mellett schengeni vízummentesség is jár. A magyarországi románok nem akarnak kettős állampolgárságot, de örülnének anyaországuk támogatásának.

A múlt pénteken, amikor a román miniszterelnök a fővárosból a tengerpartra indult, úgy döntött, ezúttal nem kér rendőri felvezetést, és a sofőrjének sem engedte a megkülönböztető jelzés használatát. Érdekes tapasztalatban volt része: a kétszázhúsz kilométernyi út háromszor annyi ideig tartott, mint amennyit korábban megszokott. A nép egyszerű fiai közé vegyült politikusnak meg kellett tapasztalnia, milyen érzés harmincöt fokos melegben órákig várakozni az ország egyik legforgalmasabb útszakaszán. Amelyiken minden választási kampányban megígérik az autópályát, de a rendszerváltást követő tizenhárom esztendőben csak alig tizenhat kilométernyi készült el belőle. Adrian Nastase a Fekete-tenger partján ürességtől kongó, ám méregdrága szobaárakkal működő szállodákat látott, és azzal a szomorú ténnyel szembesült, hogy a drága pénzen az országba csalogatott turisták végül nem a román tengerparton, hanem néhány kilométerrel odébb, Bulgáriában töltik el a szabadságukat. A kétmillió lejes (tizenötezer forintos) szobaár öngyilkos turisztikai politika – jelentette ki, így bármilyen jó hazafi is a külföldről érkező román, pénztárcája „emberibb” tájakra kényszeríti.
A Callatis, 2003 elnevezésű fesztiválon aztán a miniszterelnök meghirdette a külföldön élő románok számára a „Gyere haza szabadságra!” turisztikai programot, és „gyors megoldást” ígért egykor elkobzott ingatlanjaik visszaszolgáltatásában azoknak az egykori román, most külhoni vagy kettős állampolgárságú üzletembereknek, akik tőkét, befektetőket hoznak az országba. A határokon kívül élő románoknak pedig megígérte a bukaresti kormány offenzív politikáját és a román státustörvényt, amelyet jobban fognak megoldani, „mint ahogyan azt a magyar kormány teszi a romániai magyarok tekintetében”.
Talán nem árt külön hangsúlyoznunk: egyesek a Medgyessy–Kovács-féle – kizsigerelt – státustörvény sikereként próbálják értelmezni Nastase szavait, ennek elismerését látják a román szándék bejelentésében. Szó sincs ilyesmiről! A román kormányfő szavai – az Adevarul tudósítójának beszámolója szerint – így hangzottak: „»Őszintén hiszem, hogy fel kell hagynunk a védekező magatartással.« Amelyet véleménye szerint »főleg a Romániában élő magyarok érdekében fellépő magyar kormányok offenzív magatartása váltott ki«.” Ami nem mást jelent, mint azt, hogy Nastase a jelenlegi kormányt és státustörvényét éppoly „támadó jellegűnek” tartja, mint az itthon annyit kárhoztatott Orbán-kormányt és kedvezménytörvényét. Szavai szerint mindenik magyar kormány offenzív magatartást tanúsított a kérdésben.
A határon túli románok érdekében követendő, eddiginél sokkal aktívabb politika már jó ideje témája a román közéletnek. A Realitate televíziónak adott interjújában két hete úgy nyilatkozott a miniszterelnök, hogy Romániának immár nem szívességeket kell kérnie az Európai Unióval szomszédos államokban élő románok érdekében: hazája joggal várhatja el, hogy az ő esetükben ugyanazokat az európai normákat érvényesítsék, mint amelyeket korábban tőle megköveteltek. Szerinte a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatban sikerrel megvívott politikai csata után az új román–magyar megállapodásba bekerült a kölcsönösség elve: a Magyarországon élő románok ugyanolyan elbánásban részesülnek majd a magyar állam részéről, mint amilyet a román állam biztosít a nemzeti kisebbségeknek. Románia is létrehoz közalapítványokat a határon túli románság kulturális elképzeléseinek támogatására, és megteremti a román közszolgálati televízió határon túli sugárzásának műszaki feltételeit. Vizsgálják annak a lehetőségét is, hogy a román alkotmány módosításának szenátusi vitájában megfogalmazzanak-e olyan változtatást, amelynek értelmében a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének alkotmányos elvét kibővíthetnék a kölcsönösség elemével. Magyarán: a Romániában élő kisebbségeknek csak akkor járna automatikusan parlamenti képviselet, ha az a kisebbségek anyaországában is jár a román minoritásnak. (Ez az eljárás érvényesül jelenleg Romániában a nem magyar – görög, török, tatár, ukrán stb. – kisebbségek esetében.)
„A magyarországi románság olyan mértékű fogyására, mint amilyet a legutóbbi két népszámlálás között mértünk, még nem volt példa az utóbbi száz–kétszáz évben” – mondja Berényi Mária, a Magyarországi Románok Kutatóintézetének vezetője. Ez azt jelenti, hogy tíz esztendő alatt közel húsz százalékkal csökkent a száma: az 1990-ben mért tízezer-ötszáz fő helyett 2001-ben csak nyolcezer-hétszáz magát románnak valló személyt találtak a kérdezőbiztosok. A kisebbség országos szervezete ennek háromszorosára becsüli a magyarországi román kisebbség lélekszámát, egész pontosan azokét a románokét, akiknek már a nagyszülei is itt születtek. A román kisebbség fogalmának meghatározása ugyanis speciális kérdés: a kommunizmus utolsó éveiben tízezerszám menekültek ide Ceausescu országából románok és magyarok egyaránt, és az áttelepülési hullám a rendszerváltozás után sem állt meg. A Románia területéről érkezők beszélnek románul, egyik-másikuk románnak is vallja magát, így aztán nemegyszer kisebbségi önkormányzatot alakítanak, kiszorítva belőle az „őshonos” románokat – mutat rá Berényi.
A kutató szerint az etnobiznisz más téma: a magyarországi román kisebbség köreiben eddig nem volt gyakorlat a román állampolgárság igénylése, így azt sem tudják, Bukarest pozitívan bírálta volna-e el ügyüket, ha effélét kérnek. A tervezett román státustörvényről tőlünk értesült, de reméli, hogy Bukarest konzultál a kérdésről a magyarországi románsággal, mert nem ugyanarra van szükségük a moldovai, szerbiai és a magyarországi románoknak. Ez utóbbiak elsősorban oktatási célokra, publikációik megjelentetésére és templomaik renoválására várnak támogatást Bukaresttől. Így talán meg lehet állítani a fogyást, amelynek okai közül az erős asszimilálódást és a román kisebbségi önkormányzati választások körül kialakult helyzetet említette az intézetvezető. A hazai román fiatalság körében ugyanis kollektív szégyenérzetet tapasztaltak a botrányok után.
A magyarországi románok név nélkül nyilatkozó képviselői elmondták: Románia csak tíz éve kezdett foglalkozni velük, de korábban sem voltak ők „annyira románok, mint a moldovaiak”. A kisebbség tagjai közül már csak az idősekben él erősen az anyaországhoz való tartozás igénye. A magyar oktatási rendszer „százötven éve ügyel arra, hogy ne legyenek ilyen érzéseink” – vallják. Aki esetleg mégis kérné a román állampolgárságot, az vélhetően gazdasági okok miatt tenné: esetleges romániai vállalkozását könnyítené meg a kettős állampolgárság.

Bukarest megkülönböztetett figyelme a határon túl élő román kisebbség iránt nem új jelenség, legfeljebb a hangsúly eltolódásának lehetünk szemtanúi. A Moldova Köztársaságban élő románokra az 1989-es események óta figyel a román politika – egyes politikusok gyakran hangoztatják a két ország egyesülésének fontosságát is. Bukarest gyakorlatilag korlátozás nélkül ad állampolgárságot azoknak a moldovaiaknak, akik kicsit is tudnak románul, hiszen az 1991/21. számú román állampolgársági törvény szerint a külföldi állandó lakhely megőrzése mellett is megszerezhetik a román útlevelet azok, akik egykor Románia állampolgárai voltak, magatartásukkal a román állam és nép iránti elkötelezettségről tesznek tanúbizonyságot, nagykorúak és büntetlen előéletűek. Sőt az idén májusban úgy módosították a jogszabályt, hogy az egykor román területen éltek leszármazottai is megszerezhetik az állampolgárságot, ráadásul ingyen.
Egy ideig Bukarestig sem kellett utazniuk ezért a moldovaiaknak, hiszen a határ közeli megyék rendőrkapitányságán is beadhatták a kérvényüket. Egyes vélemények szerint mára egymillió moldovai rendelkezik két útlevéllel. A román hatóságok nem adnak ki erről adatokat, mert júniusig a Pruton túli ország alkotmánya tiltotta a kettős állampolgárságot. A román passzus felértékelődésében nagy szerepe van annak, hogy birtokosa tavaly januártól a schengeni térségbe is vízum nélkül utazhat. Két hónapja „szigorodott” a román állampolgárság megszerzésének feltétele: a kérelmezőnek kell tudnia románul is, a nyelvtudást szóban ellenőrzi a konzulátus alkalmazottja. Válaszul a Moszkva-barát chisinaui kormány moldovai–román szótárral sértette vérig a románokat, hiszen a két nyelv egy és ugyanaz.
A pozitív elbírálás után a kérelmezőnek esküt kell tennie a román hatóságok előtt: „Esküszöm, hogy hazámnak és a román népnek elkötelezettje leszek, védem a nemzeti jogokat és érdekeket, tiszteletben tartom az alkotmányt és Románia törvényeit.” Az újdonsült román bármelyik őshonos állampolgárral azonos jogokat élvez, és ha áttelepedik Romániába, egészségügyi ellátásban, nyugdíjban is részesül.
Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés: mi történne, ha a magyar hatóságok is hasonló könnyedséggel osztogatnák a magyar állampolgárságot az erdélyi (határon túli) magyaroknak? Román részről nem volna alapja a felháborodásnak: az ország évekkel ezelőtt beleegyezett abba, hogy a bánsági horvátok horvát állampolgárságot és útlevelet szerezzenek, ráadásul abban az időszakban, amikor a román okmánnyal még nem, a horváttal viszont már lehetett utazni szerte Európában. A lehetőségnek köszönhetően a romániai horvátok száma tíz év alatt majdnem megduplázódott annak ellenére, hogy a hatóságok szigorúan csak a vér szerinti származást vették figyelembe.
A jelenlegi román törvények nem tiltják a kettős állampolgárságot, de az alkotmány korlátot szab bizonyos jogok gyakorlásának: a kettős állampolgársággal rendelkezők nem lehetnek katonai vagy civil közhivatalnokok, és nem is választhatók képviselővé vagy szenátorrá. Igaz, ez a jogszabály várhatóan megváltozik, mert a képviselőház már megszavazta a diszkrimináló alkotmánycikkely módosítását.
***
Adatok a magyarországi román kisebbségről
Magyarországon az 1999–2000-es tanévben 1067 tanuló részesült román nyelvű általános iskolai képzésben, ezt a költségvetés 300 millió forinttal támogatta a normatív támogatáson kívül. Az előző ciklus alatt Gyulán 450 millió forintos beruházással elkészült az új román kollégium és művelődési központ, Méhkeréken pedig 40 milliós költségvetési támogatásból felújították a település román iskoláját. A hazai románság legfontosabb intézménye, a Magyarországi Románok Kutatóintézete különféle kutatási programok megvalósítására hárommillió forintos támogatásban részesült. A magyarországi román ortodox egyház tizenkilenc településen húsz parókiát működtet, ehhez a költségvetés 2000-ben 9,8 millió forinttal járult hozzá. A román állam egyre jelentősebb anyagi támogatásban részesíti az itt élő román közösségeket – pénzt adott templomfelújítási munkákra, évente 30–40 fiatal számára biztosít romániai tanulmányi ösztöndíjat, és segíti a magyarországi román lapkiadást is. A Foaia Romaneasca című román nyelvű hetilap megjelentetéséhez 2000-ben a magyar költségvetés 24,2 millió forinttal járult hozzá.