Debreceni szép diákjövő?

Amikor az előző kormányzati ciklusban meghirdették a felsőoktatási intézmények integrációját, feltehetőleg hasonló modell lebegett az oktatási tárca szeme előtt, mint amilyen Debrecenben megvalósult. A cívisvárosban nem kíséri nagy felhajtás az egységesült oktatási intézmény mindennapjait. Se egy botrány, se egy vita a várossal, netán a tárca vezetésével. A 2000-ben egyesült Debreceni Egyetem az idén kettős jubileumot ünnepel: kilencvenesztendős az állami egyetem és 135 éves a debreceni agrár-felsőoktatás.

Mára bebizonyosodott, hogy a három híres egyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem, az orvostudományi egyetem és az agrártudományi egyetem, valamint a hajdúböszörményi pedagógiai főiskola három és fél évvel ezelőtti fúziója a legújabb kori magyar felsőoktatás egyik sikertörténete. A három integrálódott tanintézet a város északkeleti részén a szó európai értelmében vett valódi egyetemi várost alkot, s ha van is rivalizálás köztük, az nem egymás ellen történik, hanem az egymást támogató versenyszellem jegyében. Az intézmények közt állandó az átjárás, a hallgatók átlátogatnak az egyik campusból, épületből a másikba, s ez nemcsak a személyi kapcsolatok erősödésére utal, hanem arra is, hogy az együvé tartozás a tanulmányok színvonalát is áthatja. A karok, oktatási, szervezeti egységek együttműködése mind szorosabbá válik, úgynevezett koordinációs központok működnek. Közös kutatási projektek, több kar által gondozott szakok jöttek létre. Elfogultság nélkül állítható: a legszélesebb képzés Magyarországon Debrecenben folyik, a hallgatók több mint 130 alapszakon folytathatják tanulmányaikat. Mindennek következtében a tudományos eredmények sem maradnak el, e tekintetben a Debreceni Egyetem (DE) az objektív mérőszámok alapján rendszeresen az első három oktatási intézmény között van az országban.
Az egyetemen egyébként most zajlott a rektorváltás. Az integráció idején ugyanis az egyetemi tanács úgy döntött, hogy a négyéves átmeneti időszakban egymást váltják az egyes tudományterületek képviselői a rektori székben, hogy aztán 2004-től a többi felsőoktatási intézményhez hasonlóan három évre válasszák az egyetem első emberét. Most augusztus elején adta át a stafétabotot Nagy János agrártudós Imre László irodalomtörténész-professzornak a rektori poszton. A leköszönő rektor – aki a többi volt rektorhoz hasonlóan prorektorként és rektorhelyettesként folytatja tevékenységét – kérdésünkre hangsúlyozta: a Tiszántúl gazdasági és társadalmi felemelkedésében az egyetemnek olyan lehetőségei és feladatai vannak, amelyek nagy felelősséget raknak a vállukra. S amely lehetőségekkel az eddigi tapasztalatok alapján egyre jobban tudnak élni. Mindez a számok tükrében: húsz doktori iskolát működtetnek s több mint ötven doktori programot, ami azt jelenti, hogy húsz tudományos területen van akkreditálva a Debreceni Egyetem. Mindezt úgy, hogy kétéves szakképzést, négyéves főiskolai, ötéves egyetemi és hároméves tudományos doktori képzést folytatnak. A felvett hallgatók száma meghaladja a huszonötezret, s ebből tizenötezer az államilag finanszírozott, úgynevezett alapszakra járó hallgató. Az akadémiai doktor az egyetem többi vezetőjével együtt úgy tartja: kiemelt feladatuk, hogy a régió tudásközpontjaként működjenek, s a térség fejlődését szolgálják az egyetemen felhalmozott szellemi tőke segítségével. S hogy mindezen célokhoz miként vezet az út? Nagy János arról számol be, hogy egyre inkább prioritásként kezelik az úgynevezett külső kapcsolatokat. Ez egyrészt a nemzetközi tudományos kapcsolatok erősítését, másrészt a hazai regionális együttműködések fejlesztését jelenti. Többek közt a tiszántúli főiskolákkal s legkülönfélébb vállalatokkal, például ipari, mezőgazdasági és szolgáltatócégekkel ápolnak egyre jobb kapcsolatokat, ám mintegy a „piramis csúcsa” mégis az igen eredményesen működő társadalmi tanács Berényi Dénes akadémikus vezetésével. Az egyetem mellett működő grémiumot a régió sikeres vállalkozásainak, intézményeinek vezetői alkotják, akik természetesen nem lehetnek az universitasszal alkalmazotti jogviszonyban. A testület tagjai igen komolyan veszik feladatukat, segítenek meghatározni, hogy az egyetemi oktatás, kutatás-fejlesztés milyen innovatív célkitűzéseket kövessen, de eligazítást nyújtanak például abban is, hogy a végzettekkel szemben milyen szakmai igények merülhetnek fel. A leköszönő rektor azt is kitörési pontként értékeli, hogy Debrecenben nagymértékben erősödött az idegen nyelvi képzés, s a társadalmi tanács visszajelzései is szerepet játszottak abban, hogy az egyetem önálló informatikai intézettel bővült. A nem is olyan távoli tervek közt szerepel egy informatikai kar alapítása is. Addig is nagyon fontosnak tartják a szakinformatika fejlesztését. Igen nagy sikereik vannak e tekintetben a természettudományok, az orvosi, az agrártudomány és a műszaki tudományok területén. Nagy János saját szakterületének sikereiről is szól. Amint mondja, nagy az előrelépés a precíziós mezőgazdasági technológia fejlesztésében, a digitális talajtérképek felhasználása pedig egyre nagyobb teret nyer a termesztésben, a vízgazdálkodás tervezésében s a környezetgazdálkodás irányításában is. Az élelmiszer-termelést forradalmasító biotechnológiai kutatások is új, gyakorlati eredményeket hozhatnak.
A Debreceni Egyetem kiemelt feladatának tekinti az uniós felkészülést – válaszolja érdeklődésünkre az akadémiai doktor. Igyekeznek olyan előpályázatokat, programokat készíteni, amelyek a régió fejlődését, felzárkózását segítik. Ebben a DE Agrártudományi Centrumának kulcsszerep juthat, mert a Tiszántúlon még hosszú ideig meghatározó szerepe lesz a lakosság megtartásában a mezőgazdaságnak. Debrecenben nemzetközileg is elismert agrárképzés folyik, s a tudományos hagyományokat jól tudják kamatoztatni a régió vállalataival való együttműködésben. Ez a szakmai továbbképzéseken, a közös kutatási projekteken és konzorciumok létrehozásán keresztül valósul meg, mivel Debrecenben a gyakorlati képzés magas színvonalát mindig prioritásként kezelték. Ennek jegyében létrehozták egy éve a tradicionálisan jól ismert mezőgazdaság-tudományi kar mellett az agrárgazdasági és vidékfejlesztési kart is, s számos olyan szakot is létesítettek, amelyek az uniós kihívásoknak megfelelnek. Ilyenek például a vidékfejlesztési, a szakigazgatási, a környezetgazdálkodási és az élelmiszerminőség-biztosítási szakok.
Arra is választ kerestünk, vajon milyen direktívákat kell követnünk, hogy az unióban versenyképes lehessen a mezőgazdaságunk. Az agrártudós úgy véli, a magyar mezőgazdaság termelési, ökológiai adottságai rendkívül kedvezők, hiszen a napfényes órák száma, a hasznos hőösszeg magas, talajadottságaink kiválók. Szerinte a vetőmagtermesztésben, a jó minőségű kenyérgabona termesztésében igen sikeresek lehetünk, s széles perspektíváink lehetnek a zöldség- és a gyümölcstermesztésben, valamint a fűszer- és gyógynövények termesztésében is. Ehhez azonban mindig figyelembe kell vennünk az éppen időszerű piaci igényeket, magát a termelést pedig magas technológiai színvonalon kell megvalósítanunk. Nagy János mindezért emlékeztet sürgős teendőinkre: a magyar mezőgazdaságban ma még nincs kellő marketing, termesztési és piaci információ, a termesztők nagy százalékánál pedig a megfelelő szaktudás is hiányzik. A Debreceni Egyetem kiemelt feladatának tekinti a felnőttszakképzést is.
S hogy mennyire érintik érzékenyen az egyetemet a költségvetési megszorítások? A leköszönő rektor emlékeztet rá, hogy az előző három évben az ország egyetemei közül gazdaságilag az egyik legstabilabb volt, köszönhetően a szigorú pénzügyi gazdálkodásnak. Megbirkóznak a kényszerű kihívással, az ez évi 380 millió forintos elvonás viszont kétségtelenül nehéz helyzetet teremt, mert a dologi, működési kiadásokat kell csökkenteni, amelyek egyébként is szűkösek. Nagy János hozzáfűzi: mindez azért is sajnálatos, mert az egyetemek amúgy is alulfinanszírozottak, holott az uniós csatlakozás előestéjén inkább újabb forrásokat kellene felszabadítani számukra, hogy többet áldozhassanak a kutatás-fejlesztésre és eredményeik gyakorlati hasznosítására.