Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy életünknek, a két végpont, a születés és a halál között melyik a legfontosabb pillanata. A fészekrakás, a szó szimbolikus értelmében, valószínűleg embernek is, állatnak is döntő jelentőségű esemény, az önálló lét kezdete, s bizonyos értelemben az eljövendő idők biztonságának, nyugalmának, minőségének záloga. A humán szférában ezért épülnek gyönyörű házak, kényelmes otthonok, a hely maga jelzi tulajdonosának örökölt vagy szerzett státusát, s ugyanez vonatkozik a hajléktalanra, a fészekből kipottyantra is, aki nem birtokolhatja a normális élet egyik alapvető feltételét.
Medgyessy Péter választási levelének legmerészebb (és talán leghamisabb) ígérete volt, hogy a ciklus végére mindenkinek fedél lesz a feje fölött. Ezzel egyrészről elismerte, hogy a fészekrakás állami, kormányzati feladat is, másrészről tanújelét adta kifogyhatatlan szociális érzékenységének, á la József Attila: „Még langyos vízben ül, borong, hogy ó, mi mennyire nyomorgunk.” A dúsgazdag szocialistáknak és szabad demokratáknak, legyenek bár pártonkívüliek, ily fogékony a lelkiismeretük.
Jézus azt mondta volt, hogy a Teremtő felruházza a mezők liliomát, s tudta nélkül egy verebecske se veszhet el, épp ezért az ember jól teszi, ha nemcsak e világi létével gondol, hanem túltekint a halálon is. Az ember azonban változatlanul szereti, ha biztos fedél van a feje fölött, s míg a verebecskének tényleg nincs szüksége vagyonkára, addig a homo sapiens létét alapve tően a gyarapodás vágya határozza meg, s ebbe beletartozik a minél nagyobb és komfortosabb fészek.
Persze a borz, a sündisznó, a hangya, a medve és a veréb is lakik valahol, s lakását igyekszik saját igényeinek megfelelően kialakítani. A Teremtő e téren különösen a madarakat ruházta fel csodálatos képességekkel; bizonyos fajták elképesztő luxusfészkeket építenek természeti környezetükben található anyagokból, nyálukból és testnedveikből. E bonyolult alkotások szépek és célszerűek, túltesznek a legjobb építészmérnökök produktumain. Ám a helyzet ugyanaz, mint az emberi világban: vannak rátermettek, és vannak elesettek, mindent megoldók és szerény képességűek. Mintha Medgyessy ígéretét akarnák valóra váltani, a Rákóczi úti hajléktalanok például esténként berendezkednek üzletek és kapualjak biztonságos előterébe, és kartondobozokból emelnek maguk fölé (és alá) fedelet. Ők, szegények, a verebecskék és a gilicék. (A kétéves koromban megtanult vers szerint a gilice az egyik leggyengébb fészekrakó, a szarka pedig mester. Ez utóbbi mintha humán környezetben sem volna másként; vö.: politikusvillák stb.)
A fészekrakás egyik alapfeltétele a felhasználható anyag. Gilicéék annak idején, mint kommunisták a fejlett szocializmus építésének idején, a legalkalmasabb anyagnak a legolcsóbbat és legócskábbat, a panelt vélték. Így sok verebecske jutott fészekhez, miként az itt, cs.-i házunk fedele alatt is történt. A hullámpala alatt számos verébcsalád lakik, amelynek serdületlen tagjai (a népnyelv tökös csurinak hívja őket) ki-kipottyannak a hevenyészett fészekből. Ezek rögvest a létminimum legaljára kerülnek.
Az egyik verébfészek a terasz fölött félig kitüremkedett a tető alól, így alkalmam volt szemügyre venni, hogy korunk fészekrakója miből építkezik. A következő anyagokat sikerült azonosítanom: nejlon ruhaszárító kötél szálakra bontva, OBI feliratú zacskódarab, befőzőgumi, sophianaés doboz teteje, habszivacs és nikecell s valami sztaniolféle csíkok, ahhoz hasonlók, amelyeket a légierő a radarok megzavarására használ. Az építmény úgy néz ki, mint egy szalmakazal a hurrikán távozása után. Rongyok és foszlányok lógnak ki belőle, s lobognak a szélben. A színe piros, sárga, kék és ezüst. Egy született punk frizurája hozzá képest rendezett és elegáns. Ebből a fészekből tavasszal három csuri pottyant ki, a verebek között amúgy is szerény várható élettartamot szörnyen alulmúlva. De azért egy ideig elmondhatták, hogy fedél volt a fejük fölött.
Az a fekete macska, amelyik naphosszat lesi a kis kerti tóban lévő halaimat, s nemrég el is csípte a gardát, a végén már tátott szájjal állt a csodafészek alá, várva, hogy egy csuri a szájába pottyanjon.
Hogy milyen nyelven adjak tanácsot a verebecskének, miszerint jobb, ha legközelebb természetes anyagokat is használ a fészeképítéshez, én nem tudom…