Érettségi tétel

A kormányszóvivői tájékoztatók legutóbbikán Gál J. Zoltán szükségesnek érezte, hogy a Magyar Nemzetről alkotott véleményét csiszolatlanul bár, de formába öntse. Már most készítsük elő stilisztikai túlélőkészletünket, mert a későbbiekben szó szerint fogjuk idézni az államtitkár urat. Mindenesetre előbb válaszoljuk meg azt az érdekes elméleti kérdést, miszerint feladata-e egy kormányszóvivőnek, hogy egy adott médiumot illetően elmarasztaló politikai bírálatot fogalmazzon meg. Nem feladata, sőt kifejezetten ellenjavallt. Ez azonban csak afféle hordaléka az esetnek, mert az ilyesfajta etikai kérdések boncolgatásához az érettségivel sziporkázó Gál J. Zoltánnak értelemszerűen nincs meg a szerzett és örökölt ismeretanyaga.
Essünk túl egy idézeten. „Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg: kik azok a politikusok, és az őket kiszolgáló sajtó, amely ebben az ügyben a tisztánlátás helyett a ködösítésben érdekeltek. Akik ebben az ügyben érdekeltek, hogy a magyar hatóságokat bármilyen módon elbizonytalanítsák. Tényfeltárás helyett rágalmaznak, vádolnak, politikailag inszinuálnak, nem az igazság kiderítését, hanem az ügyben meggyanúsított emberek érdekeit képviselik. Azt kell mondanom, hogy az ebben az ügyben előállt politikai helyzet, és az ezt előállító politikusokat kiszolgáló sajtó az elmúlt hetekben Kulcsár Attila érdekében tevékenykedett. A kormánynak egyetlen célja van, hogy ebben az ügyben az igazság derüljön ki, ebben a köztörvényes bűncselekményben, amelyben állami pénz nem érintett, amelyben a kormány egyetlen tagja nem érintett, annak kiderítését a hatóságokra bízza.”
Nem kívánok elébe vágni az eseményeknek, de rögzíteni kell, hogy a kormányszóvivő később elárulta: a Magyar Nemzetről próbált beszélni. A magam részéről nem értem ezt a hálátlanságot. Gál J. Zoltán már sok érdekességet megtudott lapunktól, például hogy Medgyessy Péter a tavalyi év végén Kubába távozott, hogy Ron Werber tízezer dolláros tanulmányt írt, vagy mostanában azt, hogy Kulcsár Attilának állandó belépője volt a kancelláriára, ahol többek között maga Gál J. Zoltán is múlatja az időt.
Erre ilyeneket mond. És ha megbántódunk? És ha legközelebb nem áruljuk el neki, hogy hol tartózkodik a miniszterelnök? Szerencsére nem vagyunk szőrlelkűek. Tessék, itt van még egy gyorssegély. „Ebben a köztörvényes bűncselekményben, amelyben állami pénz nem érintett…” Államtitkár úr, nézzen utána. Hogy állami pénzek is forogtak a K&H-ügyben, azt önön kívül mindenki tudja.
Felüdülésképpen idézzünk még. „Igen, Gál J. Zoltán vagyok, a Magyar Köztársaság kormányának szóvivője, akinek joga van kikérni azt, hogy ha a kormányt folyamatosan rágalmazzák, vádolják, és hazugságok okán hozzák összefüggésbe olyan ügyletekkel, amelyekhez nincs köze. Kormányszóvivőként jogom és kötelességem a kormány és a sajtó közötti kapcsolat ápolása, ez azonban nem tartozik ebbe bele. Jogom van azt is elmondani, hogy a magyar sajtó túlnyomó többsége, 99 százaléka a média szabályai szerint végzi a munkáját, és van egy kis szelete, aki a politika szabályai szerint végzi a munkáját. Ezek számára, akik így végzik a munkájukat, jogom és kötelességem politikai véleményt megformálni. Ezt tettem meg az előbb.”
Gál J. Zoltán téved, keveri Loppertet Lamperthtel. Éppenséggel a sajtónak ez a bizonyos 99 százaléka, magyarán a balliberális médiumok végzik munkájukat a politika szabályai szerint. A politikai szabály számukra most a hallgatás és a köntörfalazás. Ez a 99 százalék, amely a polgári kormányok idején tényképezőgéppel állította elő alapvetően véleményfeltáró híreit, most uborkaszezonról beszél és a hőmérsékletet kezeli vezető információként. A média szabályai szerint a Magyar Nemzet dolgozik. Az elmúlt hetekben felrajzoltuk azt az érdekhálót és cégudvart, amelynek alkotóelemei részben érintettjei, részben részesei a K&H-botránynak. Aki valóban az igazságra kíváncsi, annak feltűnik, hogy mennyire egy irányba simulnak ezek a szálak. Sem Gál J. Zoltán, sem munkáltatói nem tartoznak az igazságra kíváncsiak közé. Ők azok közé tartoznak, akik év elején egy kormányrendelet módosításával elengedték a pórázról Kulcsár Attilát. Ezért jelentetnek meg a Népszava névre hallgató, nem lapjukban, mert erős túlzás lenne ezt mondani az MSZP-nek erre a nyúlványára, inkább csak jegyzőkönyvükben olyan cikket, hogy Szász Károlynak távoznia kell, hogy a legfrissebb, tegnapi példával éljek. Ezért támadják a Magyar Nemzetet, ezért hivatkoznak a hőmérsékletet buzgón elemző kedvenc 99 százalékukra, ezért próbálják ellehetetleníteni azt a kevéske 1 százalékot, amelyben a K&H-ügy tényei és összefüggései egyáltalán még megjelenhetnek, ezért lépnek fel a független sajtó és a szólásszabadság ellen, amikor csak tehetik.
Mert a teljes csendhez a 99 százalék nem elég.
Tekintve, hogy a balliberális sajtó lapulása a baloldali kormányok idején immár második ciklusukban naponta bizonyított alapvetés, a következő idézeten sincs mit csodálkozni. „Ezt ma Magyarországon csak a Magyar Nemzet engedheti meg magának.” A fentiek értelmében ez igaz. „Én úgy gondolom, hogy ezt a Magyar Nemzet sem engedheti meg magának.” Ez pedig sóvárgás. Csak nyugalom, államtitkár úr, húzzon még egy tételt. Hogy a Magyar Nemzet mit engedhet meg magának, azt nem junior muszkavezetők fogják eldönteni.