Átharapta a gyerek koponyáját a kutya? – kérdezi telefonon a nagydarab, erős, piros mellényes férfi. Egyike az Országos Mentőszolgálat 380 mentőtisztjének. Egy évben több tízezer esetben segítenek, pedig az emberek többnyire nem emlékeznek arra, aki megmentette az életüket. Pedig ők küzdenek értünk villamos alá szorulva, földön fekve, dühöngő részegek között.
n Farkas Adrienne
Ha van valaki, aki megszokta, hogy soha nem tudhatja, mi fog vele történni a következő fél órában, az Tóth Attila vezető mentőtiszt, a Mentőtiszti Egyesület elnöke. Eredetileg azért találkoztunk volna, hogy a mentőtisztek munkájáról beszélgessünk, de az események közbeszóltak. Augusztus 6-án ugyanis Csehák Judit egészségügyi, szociális és családügyi miniszter bejelentette, hogy az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) élére miniszteri biztost nevezett ki, aki ma kezdi meg a munkát. Székely Tamás a szaktárca közlése értelmében közreműködik majd a feltárt gazdálkodási hiányosságok megszüntetésében, a hiányzó szabályzatok elkészítésében és a kiemelt jelentőségű fejlesztési programok kidolgozásában.
Gőbl Gábor eddigi főigazgató és Moro Ákos gazdasági főigazgató-helyettes esetében a „döntést a közalkalmazotti jogviszonyból eredő kötelezettségek megszegése, gondatlanság indokolta”. A szakminisztérium fegyelmi tanácsa július 25-én hozott határozatot a két vezető ügyében, a büntetés mindkét esetben „a vezető beosztás fegyelmi hatályú visszavonása”.
Gőbl Gábor, az OMSZ leváltott főigazgatója – miután a mentőszolgálat vezetői testülete előtt ismertették a személyi változásokat, és bemutatták az új vezetőket – rögtönzött sajtótájékoztatón közölte: munkaügyi pert indít, mert nem ért egyet a fegyelmi határozattal, amelynek alapján beosztásából felmentették.
„A cselekvési tervben foglalt feladatokat mintegy három hónap alatt szeretném végrehajtani” – mondta a távirati irodának Székely Tamás, aki úgy ítélte meg, hogy ehhez biztosan szükség lesz valamennyi pluszforrásra is, de annak összegét nem nevezte meg. A miniszteri biztos a mentőszolgálatot az eddig megszokott színvonalon szeretné működtetni, ugyanis elégedett a betegellátással. Székely Tamás közölte azt is, hogy elsődlegesen a mentőszervezet működőképességére koncentrál, személyi változásokat egyelőre nem tervez.
Az Országos Mentőszolgálat főigazgatójának leváltása miatt a hét végén országos aláírásgyűjtésbe kezdtek Vácon a mentőállomás dolgozói. Benkó Tamás, a váci mentőállomás főápolója és egyben az akció fő szervezője az OMSZ valamennyi vezető orvosától kéri, hogy aláírásukkal támogassák a „koholt vádak alapján” leváltott Gőbl Gábort. Az így összegyűlt aláírásokat várhatóan egy hónap múlva viszik a minisztériumba.
Meg kell törni a hallgatás csendjét – utal Tóth Attila arra, hogy mennyire felháborította mindaz, ami a főigazgatóval történt, és kikéri maga és a kollégái nevében, hogy őket bárki sikkasztónak tartsa.
A Mentőtiszti Egyesület elnöke azt mondja, eleinte úgy látszott, hogy harmonikus a viszony a tárca és a mentőszolgálat vezetője között, a siófoki baleset után Csehák Judit elismerő szavakat mondott a mentőszolgálat teljesítményéről, és az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága is elfogadta Gőbl Gábor beszámolóját. A képviselők megállapították, hogy a szolgálat alulfinanszírozott. A rendszerváltozás óta tizennyolc alkalommal vizsgálták a mindenkori kormányok az OMSZ gazdálkodását. Legutóbb idén június–júliusban az egészségügyi tárca belső ellenőrei vizsgálódtak egy hónapon keresztül, majd az átvilágítást két héttel meghosszabbították. Gőbl Gábor még a vizsgálat lezárulta előtt fegyelmit kapott, ám még ekkor sem gondolta, hogy magyarázkodnia kellene. A főigazgató a vizsgálat megkezdése óta a kiszivárgott és eltorzított hírekre nem reagált, úgy tudni, szavát vették, hogy elzárkózik a nyilvánosságtól.
Ezért érzi úgy Tóth Attila, hogy itt az ideje a beszédnek. Először is, vissza kell utasítania azt a vádat, hogy követhetetlen volt az OMSZ út- és benzinnyilvántartása, hiszen az ehhez használt Gépinfo 04 nevű számítógépes programot precízen vezetik. Azt pedig, hogy a betegeket honnan és hová szállították, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenőrzi, mégpedig nagyon szigorúan. – Nemhogy csalni nem tudunk, inkább az fordul elő, hogy az orvos nem hagyja meg a pecsétszámát, vagy a beteg elfelejti a taj-kártyáját magával hozni, és ilyenkor az OEP egy fillért sem fizet a betegszállításért. Ilyen okból még soha senkit nem hagytunk ott – mondja Tóth Attila. Ő inkább azt vizsgálná, hogy mindig, minden esetben indokolt-e, hogy a nagymamát a családja helyett a mentő vigye haza. Megesett az is, hogy a művesekezelt megkérte a mentősöket, viszszafelé jövet, ha lehet, a piacnál tegyék ki… Nyugat-Európában csak a mozgássérülteket szállítja mentő a kezelésekre, nálunk viszont mindenki tudja, hogy akit mentősök visznek a rendelésre, hamarabb sorra kerül.
Gőbl Gábor régi kollégája a vezető mentőtisztnek. Tóth Attila nemzetközileg elismert, jó szakembernek tartja, aki évtizedek óta a mentőszolgálatnál dolgozik, itt járt végig minden grádicsot. Számos tanulmányt adott közre a sürgősségi betegellátásról. Erkölcsileg feddhetetlen ember – jelenti ki Tóth Attila, hozzátéve, hogy ha nem lenne így, vajon miért ajánlott volna mindkét most leváltott vezetőnek állást a miniszter asszony? Ha nem dolgoztak jól, miért fogalmazott úgy a tárca illetékese, hogy azt szeretné, ha az OMSZ a jelenlegi színvonalon működne tovább? – Majoros Mária államtitkár asszony szerdán azt mondta nekünk, jól tudják, hogy nem történt sikkasztás. Miért nem mondta ezt el a sajtó előtt is?
Miért távolították el őket mégis? – adódik a kérdés.
– Azért, mert ellenezték a magánosítást – hangzik a következtetés. – Hét éve már volt hasonló próbálkozás, kht.-t is szerettek volna csinálni a mentőkből. Ez a közalkalmazotti munkaviszony megszűnésével és beláthatatlan következményekkel járt volna több mint 7000 dolgozóra nézve. A főigazgató felmentését követő főorvosi értekezleten a minisztérium képviselője azt mondta a kollégáinak, hogy nem lesz privatizáció. Tíz perc múlva Székely Tamás miniszteri biztos kiállt a sajtó elé, és azt mondta, hogy lesz. Melyik az igaz?
E percben az OMSZ több mint 7500 dolgozója nem is tudja pontosan, hogy hány magánmentő dolgozik a betegellátásban – magyarázza tovább Tóth Attila. Véleménye szerint azért lenne a szó szoros értelmében életveszélyes ezen a területen a magánosítás, mert a sok kis cég egy siófokihoz hasonló tömeges katasztrófa esetén nem lenne képes olyan hatékonyan fellépni, mint az egész országban szervezetten dolgozó, több mint 800 betegszállító kocsival, 160 esetkocsival (ebből 27 rohamkocsi) felszerelt OMSZ.
– Ezt a kisfiút például, akit Turán megharapott egy kutya, az aszódi esetkocsi nem tudta ellátni. Pestről azonnal indítottunk egy helikoptert. De erre csak egy centralizált szervezet képes – magyarázza Tóth Attila. Nemrégiben egy katasztrófagyakorlaton kiderült, hogy a magánmentőkre nem lehet számítani. Ők abból élnek, hogy időre szállítják a betegeket az otthonuk és az egészségügyi intézmények között, alapvető üzleti érdekükkel ellentétes, hogy megszakítsák az útjukat. De többe is kerülnek, mint az állami mentősök: Fejér megyében néhány évvel ezelőtt a magáncégek felmondták a betegek művesekezelésre való szállítását. Ebben az időszakban egy hónap alatt 15 új vesebeteget regisztráltak, az OMSZ autói mégis havi tízezerrel kevesebb megtett kilométerről állítottak ki számlát az OEP-nek. Sok gépkocsivezető dolgozik itt is, ott is, nem sikerült elérni, hogy a beosztásokat egyeztessék, abból a célból, hogy fáradt sofőr ne ülhessen volánhoz. Az OMSZ dolgozói attól tartanak, hogy a tárca elsősorban a betegszállítást magánosítja, ami pedig megmarad a szolgálatból, azt közhasznú társasággá alakítja. Ez esetben meg kell sokszorozni az esetkocsik számát – hiszen elvesznek a most tartalékként funkcionáló, betegszállítást végző, de tökéletesen felszerelt mentőautók, és megeshet, hogy egy nagyobb baleset esetén nem lesz elég kocsi.
Ha kht.-vá alakulna a mentőszolgálat, több mint 7000 ember veszítené el közalkalmazotti munkaviszonyát és az ezzel járó előnyöket és biztonságot, ami további lemorzsolódást eredményezne.
Bár nagyon nehéz, embert próbáló fizikai munka a mentőtiszteké, Tóth Attila szerint aki öt évnél többet itt tölt, az soha nem hagyja el a pályát. – Valakinek újra dobogni kezd a szíve, és az ember azt mondhatja magának: ha én nem vagyok ott, már nem él. Ezt az érzést nem lehet megszokni, ez tart a pályán.
origo.hu
Példátlan lépést terveznek Weberék, hogy Magyar Péter megtarthassa mentelmi jogát
