Európa helyesli az autonómiát

Június végén a Kárpát-medencei politikusok vigyázó szemüket Strasbourgra vetették: az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése plenáris ülésszakán tárgyalta azt a jelentést, amelyet a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatban készített egy baloldali holland politikus, Erik Jürgens és a bolgár Lacsezar Tosev. A státusvita olyannyira lekötötte a politikusok energiáit (de még az újságírókét is), hogy úgyszólván visszhang nélkül maradt az ugyanaznap elfogadott Gross-jelentés, amelyben a raportőr javaslatokat fogalmazott meg a kulturális kisebbségek autonómiájára vonatkozóan. A kérdésnek talán még fontosabb a jelentősége, mint a státustörvénynek: a dokumentum szerint az érintett kisebbség maga dönt a különböző fokú autonómiaformákról (kulturális, részleges vagy teljes autonómia), a törvényhozó és végrehajtó jogkörök egy része hozzá kerül, de a terület az állam szerves része marad. Egy ilyen alapokra fektetett megoldásról ma még csak álmodni lehet a legnagyobb magyar kisebbséget magáénak tudó Erdélyben.
De vegyük sorjában a dolgokat. A magyar kedvezménytörvény akkor került a nemzetközi figyelem homlokterébe, amikor a román ET-delegáció 2001 júniusában aláírásgyűjtést kezdeményezett a jogszabályt kifogásoló indítványához. A szervezet végül a neves nemzetközi jogi szakértőkből álló velencei bizottsághoz fordult. E testület szerint a státustörvény nem lóg ki a többi országban meghozott rendelkezések sorából. Az ET szeptemberben megbízta Erik Jürgens holland baloldali képviselőt egy jelentés készítésével, de az elkészült raportot tavaly júniusban visszaadták átdolgozásra. Közben megjegyezték: Magyarországnak meg kell állapodnia a szomszédaival a törvény alkalmazásának módozatairól.
Bár a mai magyar hatalom szolgai módon kierőltette az Orbán-kormány idején több mint kilencvenszázalékos többséggel megszavazott kedvezménytörvény módosítását, az új verzió sem tetszett az Európa Tanácsnak. Alig két nappal a változtatás után ugyanis Erik Jürgens előterjesztése alapján úgy döntöttek: további módosításokra van szükség. A váratlan reakció Kovács László külügyminisztert is meglepte. Magyarország többet nem fog módosítani a státustörvényen – nyilatkozta a pártelnök, aki mindenkit óva intett a nyilatkozatháborútól, vagyis a hatalmas fiaskó kommentálásától.
Miközben mindenki a Jürgens-jelentéssel volt elfoglalva, az ET csendben elfogadta a kisebbségek önrendelkezésének elvi alapjait lefektető dokumentumot. Az Andreas Gross által előterjesztett, 1609/2003-as számú ajánlás Az autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában címmel kifejti: egy európai egyezmény képessé tenné a belső konfliktusokkal szembesülő államokat, hogy olyan alkotmányos vagy törvényes megoldásokat találjanak, amelyek lehetővé tennék nekik, hogy megőrizzék állami szuverenitásukat és területi integritásukat, miközben tiszteletben tartanák a kisebbségek jogait is. Ezt az egyezményt a miniszterek bizottságának kell kidolgoznia, figyelembe véve a tagállamok tapasztalatait. Az új paktum lehetővé teszi a regionális és kulturális autonómia közös elveinek elismerését és támogatását, tiszteletben tartva az alapvető emberi jogokat, az egyenlőség és diszkriminációmentesség elveit. A közgyűlés szerint az autonóm státussal egy demokratikus módon, helyi szinten megválasztott törvényhozó és végrehajtó testület jár.
Az ET határozata leszögezi: napjainkban Európában a legtöbb politikai válság ténylegesen az államokon belül jelentkezik (részben a két világháborút követő területi változásoknak és a korábbi kommunista rendszer összeomlásának következtében). A konfliktusok nagyon gyakran az államok, valamint az identitásuk megőrzéséhez való jogot kérő kisebbségi csoportok között alakulnak ki. A feszültséget – fogalmaz a határozat – olyan rugalmas alkotmányi vagy törvényhozási szintű egyezségekkel kell megelőzni, amelyek elébe mennek a kisebbségek jogos elvárásainak. Hatalmat kell nekik adni saját ügyeik intézésére, összeegyeztetve a területi egység elvét a kulturális sokszínűség elvével. Az ET úgy véli, hogy az autonóm régiók pozitív tapasztalatai ihletforrásként szolgálhatnak annak a keresése során, hogy miképp kell megoldani a belső politikai konfliktusokat. Bár az autonómiától sokan tartanak, az államok területi integritása szempontjából érzett fenyegetettséget kevés tény támasztja alá: a működő autonómiák tapasztalatai szerint az „állam alatti megegyezés” lehetővé teszi a kisebbségnek, hogy gyakorolja jogait, és megőrizze kulturális önazonosságát, miközben biztos garanciákat nyújt az állam egységére, szuverenitására és területi integritására nézve.
Az oszthatatlanságot nem kell összetéveszteni az egységes állam fogalmával, így előbbi összeegyeztethető az autonómiával, a regionalizmussal vagy akár a föderalizmussal is – vélik. Az autonóm státust mindig az illető terület földrajzi, történelmi és kulturális körülményeinek megfelelően kell kialakítani. A központi kormányzatnak megértéssel kell reagálnia, amikor a kisebbségi csoportok nagyobb szabadságot kérnek saját ügyeik önálló intézéséhez, ugyanakkor az autonómia megadásának sohasem szabad azt a benyomást keltenie a közösségben, hogy a helyi önkormányzás egyedül őrá tartozik.
A pozitív diszkriminációval kapcsolatban a határozat úgy fogalmaz: a kedvezményezett képviselet a központi kormányzat szerveiben gyakran alkalmazható a kisebbségek sokkal hatékonyabb bevonására az országos ügyek intézésébe. A kisebbségen belüli kisebbségek védelmére akár különleges intézkedések is foganatosíthatók, annak érdekében, hogy a többség és más kisebbségek ne érezzenek félelmet az autonóm entitásnak megadott hatalom miatt.
A közgyűlés felkérte a tagállamokat, hogy az autonóm státus adományozásakor tartsák tiszteletben az alapelveket, amelyek szerint mindennek az érintett felek között kialkudott egyezségen kell alapulnia, amely mindig újratárgyalható, de garantálni kell az autonóm hatóságok megfelelő képviseletét és effektív részvételét a döntéshozatalban. A többségnek pénzalapokat kell biztosítania a kisebbségi hatalomgyakorló intézmények működtetésére. Az esetleges viták megoldásába bevonható a nemzetközi közösség is.
Az európai jóváhagyás tehát adott – a környező országok magyarjai immár a nemzetközi közösség támogatásával a hátuk mögött követelhetik jogos jussukat. Andreas Gross jelentése muníciót adhat a magyar érdekekért küzdő politikusoknak, de a teljes vértezethez még szükség van a jelenlegi magyar kormánypártok támogatására és az anyaországi sajtó barátságára is. A dolgok mai állása szerint egyiket sem lesz könnyű megszerezni.