Genetikai térkép a Kárpát-medencéről

Ott tart a molekuláris biológia, hogy a genetikai „ujjlenyomatok” több ezer éves emberi csontmaradványából is képes megállapítani egyes népcsoportok eredetét, a rokonsági kapcsolatokat. Ezen tudományos módszer segítségével a Széchenyi nemzeti kutatási pályázat anyagi támogatásával az MTA Régészeti Intézet Bálint Csanád, illetve a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézete Raskó István professzor vezetésével három évvel ezelőtt feladatul vállalta a honfoglalás kori Kárpát-medence genetikai jellemzését. A nagyszabású, a közvélemény érdeklődésére számot tartó kutatómunka befejeződött, és a genetikai térkép is elkészült.
Érdekes történeti összefüggéseket tártak fel a vizsgálatok, amelyeket Raskó István ígérete szerint fél éven belül kimerítően ismertetnek a tudományos folyóiratokban. Ám azokból valószínűleg sem a régészek, sem a történészek nem tudnak felállítani a magyarság honfoglalás kori állapotával kapcsolatos új teóriákat, de ennek ellenére sem voltak feleslegesek a vizsgálatok. A szegedi biológusok negyvenkét honfoglalás kori csontleletet használtak fel a kutatáshoz, amelyek jól reprezentálják a Kárpát-medencébe benyomuló magyarság elhelyezkedését is, mert a feltárt temetkezési helyek az egész ország területére kiterjedtek, a Kisalföldtől Észak-Magyarországig, a Dunántúltól az Alföldig. Raskó István szerint páratlanul gazdag csontanyag állt rendelkezésükre, más országok genetikusai sokkal kevesebb leletből dolgoznak. A vizsgálatok azért tartottak három esztendeig, mert többféle összehasonlítást végeztek. A kutatás első szakaszában az ezeréves csontokból a DNS-t – az ember örökítő anyagát – választották ki, majd pedig a sejtben több száz példányban jelen lévő részecskék (mitokondriumok) egy-egy szakaszát sokszorozták fel. Ez a genetikai „ujjlenyomat”, amelyből meghatározták őseink építőköveinek sorrendjét, amit később összevetettek a világ százötvenhárom népcsoportjának – ami hétezerhatszáz egyéntől, illetve leletből származik – biológiai jellemzőivel. Valójában ez a tevékenység a detektívek nyomozó munkájához hasonlítható. Ezen a ponton sem fejeződött be a kutatás, mert a régi leleteket ma élő honfitársaink DNS-szakaszával vetették össze, amit természetesen nem csontjukból, hanem hajszálukból szereztek.
A hármas vizsgálatból Raskó professzorék azt a következtetést vonták le, hogy a régészeti leletekben sokkal nagyobb százalékban fordulnak elő olyan csoportok jellemzői, amelyek kifejezetten az ázsiai népek genetikai tulajdonságait viselik. Ugyanakkor a ma élő honfitársak genetikai kódja azt bizonyítja, hogy az eltelt ezer év alatt jelentős volt a Kárpát-medencében a népcsoportok keveredése. Amíg a honfoglalási leleteknél tizennyolc százalékos az ázsiai népekre jellemző genetikai tulajdonság, addig a ma élőknél ez az örökség három százalékra csökkent, tehát a mai magyar ember ázsiai génvonala alaposan elvékonyodott, és megerősödött az európai jelleg (az európai magában foglalja az öreg kontinensen ma élő több népcsoportot is a germántól a latinig bezárólag). Az úgynevezett európai génkód honfitársaink DNS-ében negyvennyolc százalékos arányban mutatható ki a honfoglalás kori leletek huszonegy százalékával szemben. Érdekes módon a balkáni beütés mind az ősöknél, mind a kortársaknál közel azonos mértékű. Bizonyára bőven csemegéznek a történészek a genetikai kútfúrásból, és levonhatják azt a következtetést, hogy honfoglalás kori elődeink genetikailag bizonyított ázsiai vonásai megerősítik a historikusok hídfőállásait: Keletről, az ázsiai népek nagy családjából szakadtunk ki, de a genetikai örökség alaposan megváltozott az évszázadok során. Az anyai vonal erősítette fel az európai jelleget, mert a szegedi tudósok az anyai öröklődést kísérték nyomon a mitokondriumos vizsgálattal. Raskó profeszszor szeretné a kutatást folytatni, és a jövőben az apai öröklődési jegyek feltérképezésére is kiterjeszteni. Ez a munka azonban sokkal bonyolultabb, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a nőkre jellemző X kromoszómák felsokszorozhatók, míg a férfiaknál az Y kromoszóma csak egy példányban fordul elő, ezért az ezeréves csontokból nehezen kimutathatók.
Amíg hazánkban ezek a vizsgálatok újszerűnek számítanak, addig a világ egyes részein közkinccsé váltak a hasonló kutatások. Valójában eddig tizennyolc genetikai térkép készült, és Raskó István úgy látja, hogy kettő miatt talán újra is lehet írni a történelem egyes fejezeteit. A csendes-óceáni szigetvilág lakói nem Dél-Amerikából, hanem Tajvan szigetéről vándoroltak be – állítják a genetikusok a történészekkel szemben. Bebizonyosodott a sejtek őslenyomatai alapján, hogy a Koreai-félsziget népessége nem egy népcsoporttól származik, mint ahogy azt korábban hitték. Bebizonyították a biológusok az izlandi férfiak viking erdetét s asszonyaik skóciai származását, illetve azt is, hogy az angolok őseinek egy része már a jégkorszak előtt is a szigeten élt. Ezt a perdöntő adatot a chedes barlangban talált jégkorszak előtti csontváz DNS-e produkálta. A genetikai származási fa azt is mutatja, hogy valamennyi, a földön jelenleg élő emberfajta egyetlen afrikai őshöz vezethető viszsza, aki csak százötvenezer évvel ezelőtt élt. Az afrikaiak és a nem afrikaiak szétválása ötven-nyolcvanezer évvel ezelőtt következett be. Napjainkban elfogadott evolúciós teória szerint az Afrikán kívüli népcsoportok egy vagy több Afrikában induló migrációs hullámból származnak az előző százezer év alatt. A DNS-vizsgálatok szerint egyes afrikai népcsoportok közelebb állnak az európaiakhoz és az ázsiaiakhoz, mint más afrikaiakhoz. Európa jelenkori genetikai térképe tükrözi az archeológiai adatokkal is alátámasztott népesedési folyamatot, amiből az első 40 ezer évvel ezelőtt következett be a jégkorszak utáni populációs robbanásként. Európa benépesedése ekkor Közel-Keletről indult el, de a jégkorszaknak voltak európai túlélői is, mint a ma élő baszkok, akik északról „csorogtak” le délre.
A molekuláris biológia fejlődése Raskó professzor szerint eljuttathatja az emberiséget más nagy titok megfejtéséhez is. Ha a jelenleginél tökéletesebben rekonstruálják a régi leletekből a széttöredezett és károsodott DNS-t, akkor kimutathatják, hogy milyen betegségre hajlamos az ember. Még az is bizonyíthatóvá válik, hogy a mai népbetegségek, mint a rák és a cukorbetegség gyakoribb előfordulása a környezeti ártalmak miatt következett-e be. A biológusok remélik, hogy ezzel közelebb kerülhet az orvostudomány a még gyógyíthatatlan betegségek sikeres terápiájához – ami új fejezet lesz, és akkor majd újabb genetikai térkép rajzolható.