Halállistán

A lézer akkor került be a köztudatba, amikor Reagan amerikai elnök 1983-ban meghirdette csillagháborús védelmi programját. Persze az emberiség már ismerte a különleges, tökéletes fénynyalábot. Széles körű alkalmazásában különleges szerep jutott idáig azoknak a tudósoknak, akik miatt egyre gyakrabban emlegetik Szegedet a magyar szilíciumvölgyként.

A lézer korunk csúcstechnikája. Ugyanolyan fontosságú, mint a számítógépgyártás. Fellegvára a kaliforniai San Francisco melletti szilíciumvölgy – Silicon Valley –, mely körülbelül akkora térséget ölel fel, mint a Budapest–Visegrád közötti terület. Ennél sokkal kisebb az úgynevezett magyar szilíciumvölgy, amely csak egy hosszú emelet a Szegedi Tudományegyetemen. Agytrösztjét az optikai és kvantumelektronikai tanszék alkotja, de más magyar fizikusok is tartoznak a húsztagú világhírű csoporthoz. Különleges ismertetőjegyük, hogy ritkán találhatók itthon. A tanszék vezetőjétől, Bor Zsolt akadémikustól másfél éve próbálok közelebbit megtudni Kaliforniában folyó kutatásairól, amelyek a szuperlátással kapcsolatosak. A tudós olyan lézeres műtét megalkotásán fáradozik, amely lényegesen javítja az ember látását. Ha a korrekciós műtétet a szóban forgó készülékkel elvégzik, akkor a páciens a beavatkozás eredményeként akár öt méterről is el tudja olvasni az újságot. Az optikai és kvantumelektronikai tanszék helyettes vezetőjét, Rácz Béla professzort éppen itthon találom. Segítségével próbálom kideríteni, miért Szegeden jött létre a csúcstechnikát kutató és előállító szupercsapat. Rácz professzor döntő lépésnek azt tekinti, hogy a tanszék egykori irányítója, Budó Ágoston Kossuth-díjas fizikus időben felismerte a kor kihívásait.
– A múlt század hatvanas éveinek közepére Budó tanár úr előtt világossá vált, hogy a szegedi optikai kutatások elérték határaikat, s a korábbi nyomvonalon tovább fejlődni már nem lehet. És ekkor „új pályára állította” a lézerkutatást. Sajnos az első komoly eredményeket nem érhette meg, mert fiatalon infarktusban meghalt.
– Ön mikor kapcsolódott be a vizsgálatokba?
– Friss diplomásként 1969-ben kerültem a tanszékre. Sok jó hatás ért, például amikor a régi tudományos cikkek között keresgélve egy orosz szerzőtől olyan publikációt találtam, amelynek alapján már korábban is feltalálhatták volna a lézert.
– Elkedvetlenítette a felfedezés?
– Szó sincs róla! Gőzerővel dolgoztam tovább.
Nemcsak a gazdagság, a sok pénz, hanem a szegénység is adhat ihletet egy-egy találmányhoz. Szegeden inkább az utóbbi jelentette a felhajtóerőt az elméleti munkákhoz. A tanszék először 1971-ben állította ki alkotását a BNV-n. A saját fejlesztésű festéklézer nagy sikert aratott. A nagyérdemű szájtátva nézte az újdonságot, de ez még nem hozott pénzt a tudósoknak. Szerencséjükre az ipar képviselői megvásárolták a készüléket. Ez volt az első lépés az induláshoz. Három évvel később már fejlettebb változattal rukkoltak ki, létrehozták a nitrogén- és festéklézert. Költöttek is rá tizennégyezer forintot, ami abban az időben egy professzori fizetésnek felelt meg. Ez jelentette a működő tőkét. Természetesen a hetvenes években még nem így nevezték az innovációhoz szükséges pénzmagot. A nitrogénlézer azért váltott ki komoly érdeklődést, mert könnyen lehetett vele a tengeri olajfoltokat azonosítani. A Tisza-parti lézerkutatók szárnyalásához besegített az országos műszaki fejlesztési bizottság is, mert szerződést kötött a fizikusokkal. Anyagi támogatást kaptak, így műszereiket továbbfejlesztették. Ezt a korszakot három mondattal így jellemzi Rácz Béla.
– A pénzt arra használtuk fel, hogy hatékonyabban működjenek saját fejlesztésű készülékeink. Munkásságunkra a külföld is felfigyelt. Nagy örömünkre hamarosan bővültek nemzetközi kapcsolataink.
Ne feledjük, a hetvenes években járunk. A falat áttörik a Tisza-parti kutatók. Bor Zsolt 1973-ban fiatal tehetségként kerül a tanszékre, és bekapcsolódik a lézerkutatásba. Hamarosan egyéves ösztöndíjat kap a festéklézer-kutatás európai centrumába, a göttingeni Max Planck Intézetbe. Óriási elismerés ez a szegedieknek. Persze mások is bontogatják szárnyaikat. Így Szabó Gábor, Szatmári Sándor is, akiket napjainkban a lézerkutatás nagyjai között emlegetnek. A Max Planck Intézet együttműködési szerződést köt a szegedi tudóscsoporttal, és a nyolcvanas években ők négyen – Bor, Rácz, Szabó és Szatmári – ingajáratban közlekednek Szeged és Göttingen között. Ekkor már a szegediek nevéhez fűződik egy új módszer alkalmazása, a festéklézer impulzusainak lerövidítése, ami bizonyos tekintetben forradalmasítja a technikát. A négytagú szegedi csoport érdeklődése, kutatási iránya hamarosan kettéválik, az egyik a kisebb, a másik a nagyobb teljesítményű és méretű lézerek vizsgálatára áll rá. Az utóbbi nagy szerepet játszik a hadiiparban is alkalmazható röntgenlézer létrehozásával. Ezért aztán a magyarok is felkerülnek a német ultrabaloldali terrorista csoport, a vörös brigád halállistájára. A nem mindennapi élményre Rácz professzor így emlékszik vissza:
– Az is lehet, hogy műizgalom volt. Ma már képtelenség kideríteni, hogy akkor valóban minket is veszélyeztettek-e a német terroristák. Mindenesetre az tény, hogy miután a német gyáriparosok szövetségének elnökét megölték, az NSZK kormánya nekünk is védelmet biztosított. Óvatosságból golyóálló üvegekre cseréltették ki a göttingeni laboratóriumunk ablakait. Intézetünk körül óránként járőröztek a német rendőrök. Vezetőnknek, Schäfer professzornak pedig páncélozott BMV-t biztosítottak. Főnökünk dühös is volt, mert a kényelmesebb Mercedesét kellett feladnia.
– Akciófilmekbe illő jelenetek.
– Mi, magyarok nem féltünk. De a lézert abban az időben sok titok vette körül, sok embert hozott izgalomba. Egyszer például jöttem haza, és az NDK-s állambiztonsági emberek angol nyelvű, lézerre vonatkozó dokumentumokat találtak az autómban. Valószínűleg ügynöknek néztek, mert nem akartak elengedni… A kilencvenes évektől kezdve az amerikai intézményekkel is szorosabbá vált a kapcsolatunk. Az űrkutatással is foglalkozó kaliforniai egyetemmel közös vizsgálatokba kezdtünk. Kapcsolatban vagyunk az Európai Unió krétai lézerkutató központjával. Ott dolgozunk 1994 óta.
Magyarázatképpen Rácz Béla professzor azt is hozzáfűzi, hogy az utóbbi időben már leginkább a lézer gyakorlati alkalmazását vizsgálják. És a „négyek” mellett mások is híressé váltak, így Szörényi Tamás tudományos főmunkatárs, aki a NATO-nak is dolgozik vagy Bozóki Zoltán, aki több német programban vesz részt, Tóth Zsolt pedig főleg Ausztriában vezeti az ilyen jellegű kutatásokat.
Megpróbálom összeszámolni, mire is használják ma a lézert. Segítségével a legtisztábban hallható a CD-lemezen digitalizált formában tárolt információ. Lézerrel működnek az áruházak vonalkód-leolvasói, a számítógépek nyomtatói, az autók sebességmérői, a gépkocsikat gyártó robotok. Megfelelő optikával elérhető, hogy a Holdra küldött lézernyaláb alig ötven méter átmérőjű legyen. Lézert használnak a bombák, rakéták irányítása során, a szőrtüszők, tetoválások eltávolításakor. Épül az USA legnagyobb lézeralapú energiarendszere, melynek csúcsteljesítménye ötvenezerszer nagyobb lesz, mint a paksi atomerőműé. Folytatható a felsorolás, de Rácz Béla szerint alkalmazása még egyáltalán nincs kimerítve.
– Biztosan észrevette, hogy visszafogottan beszélünk a munkánkról. Ugyanis többségében ipari titok, amivel foglalkozunk. De ne higgye, hogy külföldi partnereink ennél több információt szivárogtatnának ki. Óriási a verseny ezen a területen. Ám ahogy külföldön a megbízásokat elvégezzük, kivétel nélkül hazajövünk, mert vonz bennünket a hely szelleme. Remélhetőleg hamarosan megvalósul közös nagy álmunk, és sikerül létrehoznunk egy lézeralkalmazási ipari központot Szegeden. Egyébként a Széchenyi-terv kutatás-fejlesztési programjában is részt veszünk.
– Ha ennyire titkos a munkájuk, akkor az ipari titkot el sem lehet lopni?
– De igen. Egyetlen példa: régóta együttműködünk a szegedi bőrgyógyászati klinikával, és közösen dolgoztuk ki az övsömör lézeres kezelését. Addig jártak a Tisza partjára az amerikai kutatók, míg el nem vitték az ötletet.