Kiadja-e Athén Guszinszkijt?

Az oligarchák elleni moszkvai hadjárat újabb fejezeteként 108 ezer dollár óvadék ellenében mától szabadlábon várhat ügyének eldöntésére az egy hete Athénban letartóztatott orosz–izraeli kettős állampolgárságú médiamágnás, Vlagyimir Guszinszkij. Az orosz hatóságok 250 millió dolláros csalással és sikkasztással, valamint 2,8 milliárd rubeles pénzmosással vádolják az oligarchát, akinek kiadatását látványos nyomásgyakorlással igyekszik megakadályozni az izraeli és az amerikai diplomácia.

Az otthon már lényegében elfeledett Guszinszkij letartóztatását némi meglepetéssel fogadta az orosz közvélemény. Abban ugyan senki nem kételkedik, hogy az oligarcha lefogására az ügy érezhető politikai felhangja ellenére is lehet jogi alapot találni, sokan felteszik azonban a kérdést, miért éppen Guszinszkij került ismét a célkeresztbe. A Kremllel három évvel ezelőtt kenyértörésre vitt szemben állása után ugyanis a bank- és médiamágnás teljesítette az új hatalom feltételeit, és lényegében felszámolva oroszországi érdekeltségeit, kiszorult az országból. Sajtóbirodalma majdnem teljes egészében az állami irányítású Gazprom kezébe került át. Az ugyancsak ez idő tájt kegyvesztetté vált Borisz Berezovszkijjal ellentétben ráadásul Guszinszkij hallgatott önkéntes száműzetésében és nem támadta hangos nyilatkozatokban Putyint. Így aztán sokan gondolhatták, hogy az oligarcha már kikerült a Kreml látóteréből, s nem kell tartania újabb támadásoktól. Talán így ítélte meg a helyzetet maga Guszinszkij is, ezért aztán nem látta veszélyesnek az athéni transzfert. Tévedett. Nem számolt ugyanis azzal, hogy a választási kampánytól nem elválaszthatóan folyó oligarchák elleni hadjárat felfokozott hangulatában ő is jó célpont lehet, s személyén keresztül talán könynyebb demonstrálni az átlagember szemében népszerű rendteremtést, mint a gazdaságilag manapság jóval erősebb Jukosz-elnökkel, Mihail Hodorkovszkijjal.
A túlságosan magabiztos Guszinszkij figyelmen kívül hagyta azt is, hogy Görögországnak hagyományosan jók a kapcsolatai Moszkvával, így az érvényben lévő körözés felett Athénban kevésbé hunynak szemet, mint másutt. Mindemellett nem teljesen világos, hogy a görög hatóságok mi alapján tartóztatták le az üzletembert. Az egyik verzió szerint az Interpol nemzetközi elfogatóparancsát vették figyelembe, Lyonból azonban cáfolták, hogy egyáltalán létezne ilyen. Guszinszkij két évvel ezelőtti spanyolországi letartóztatása és a sikertelen kiadatási eljárás után Moszkva által összeállított újabb vádat a szervezet politikai színezetűnek minősítette. Az orosz hatóságok mindemellett körözték az oligarchát, ráadásul a Görögországgal nemrég aláírt jogsegélyegyezmény alapot is adhat a kiadatásra. Egyes vélemények szerint erre alapozott Moszkva, s titkosszolgálati csatornákon értesítette Athént Guszinszkij érkezéséről. A görög hatóságoknak most 45 nap áll rendelkezésükre, hogy döntsenek a kérdésben, s nincsenek könynyű helyzetben. Egyrészről az oligarcha bűnösségét nem nehéz bebizonyítani, hiszen másokkal egyetemben folyamatosan a törvényesség határain mozogva, azokat át-átlépve szerezte vagyonát, másrészt nem lehet nem észrevenni az ügy politikai motiváltságát sem. Diplomáciai szempontból is kényes a dolog, hiszen Athén nem szeretné, ha emiatt károsodna hagyományosan jó viszonya Moszkvával, de rendkívüli, ellenkező irányú nyomás nehezedik rá Izrael és az Egyesült Államok görögországi nagykövetei részéről is.
Vlagyimir Guszinszkij a kilencvenes évek Oroszországának egyik legismertebb és legbefolyásosabb figurája volt. Vagyonát a Szovjetunió felbomlása körüli zavaros privatizációs ügyletek időszakában alapozta meg. Ennek pénzügyi bástyája a Moszt Bank volt, amelyre építve az oligarcha létrehozta a befolyását, ezen a politikai tőkéjét növelő sajtóbirodalmát, a Média-Mosztot. Ennek volt zászlóshajója az NTV televíziós csatorna, amely kiegészült az Eho Moszkvi rádióállomással és jó néhány lappal. Guszinszkij ezek segítségével tudta feltornázni Borisz Jelcin mélyponton lévő, hatszázalékos népszerűségét, és a többi nagy oligarchával, a „hét bojárnak” nevezett, akkor lényegében az országot irányító körrel egyetemben elévülhetetlen érdemeket szerzett az elnök 1996-os újraválasztásában. Ez a befektetés természetesen bőségesen megtérült, Guszinszkij például milliárdos kölcsönökhöz jutott a Gazpromtól, amely aztán az oligarchák országlását megelégelő Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésekor a vesztét is okozta. A médiamágnás ugyanis nem számolt azzal, hogy a kölcsönt egyszer vissza is kell fizetni, így ádáz csaták után le kellett mondania médiabirodalmáról, s érdekeltségei jelentős részéről is. A sajtóján keresztül is folytatott utóvédharcok részeként élesen támadta Putyint és a második csecsen háborút, a független sajtó elleni támadásként igyekezve beállítani az ellene indított eljárást. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a szakmailag valóban elismert NTV függetlensége ugyancsak viszonylagos volt, mivel azért lényegében Guszinszkij érdekeinek szolgálatában állt. Az üzletember közben elkezdte kimenekíteni vagyonát Oroszországból, s 2000 nyarán szorult helyzetében Guszinszkij maga is az önkéntes emigrációt választotta. Azóta főképp Izraelben és az Egyesült Államokban tartózkodik.