El a kezekkel Kövér Lászlótól! – ezzel a címmel jelent meg a választások első fordulója előtt néhány nappal Veér András pszichiáter indulatokat keltő publicisztikája a Népszavában, amelyben elmeorvosként adott úgymond nyilvános diagnózist „a fideszes politikus paranoiájának természetéről”. Az írás miatt a Magyar Orvosi Kamara etikai bizottsága első- és másodfokon is elmarasztalta a szakembert: kamarai tagságának féléves felfüggesztéséről határozott. A döntés nem jogerős, mert a baloldali elkötelezettségéről ismert Veér a közigazgatási bírósághoz fellebbezett, majd nemrégiben a tárgyalás elhalasztását kérte. Tavaly panaszt emeltek a kisgazda Réti Miklós ellen is, aki viszont Torgyán Józsefről jelentette ki nagy nyilvánosság előtt, hogy „beteg ember”. Őt első fokon felmentette a kamara, de Torgyán fellebbezett, másodfokon formai és alaki hibák miatt az eljárás megismétléséről döntöttek, az ügyben szintén nincs még jogerős döntés.
Huszár András, az etikai bizottság elnöke nem kívánt nyilatkozni a még folyamatban lévő ügyekről, de annyit azért elmondott: az etikai bizottság által elmarasztalt személy a közigazgatási bíróságon fellebbezhet a kamara döntése ellen, joga van ahhoz is, hogy a tárgyalás elhalasztását kérje – ahogyan ezt megtette Veér András is. Azonban hat hónapon belül meg kell indítania a bírósági eljárást, s ha ez nem történik meg, akkor semmissé válik a halasztási kérelme, és jogerőre emelkedik a kamara másodfokú döntése. Huszár András leszögezte: a közigazgatási bíróság nem jogosult a kamarai döntés tartalmának megváltoztatására, ehhez sem joga, sem hatásköre, sem törvényi háttere nincs. De alaki és formai hibák miatt megsemmisítheti a teljes eljárást. Az új eljárás során természetesen megjelenhetnek olyan fel nem tárt szempontok, amelyek esetleg módosíthatják a kamara eredeti döntését, ám az ilyen eset meglehetősen ritka – tette hozzá az elnök. Elmondta azt is: egy ügy a fellebbezéssel együtt maximum nyolc hónap alatt jogerősen befejeződik.
Ez azt jelenti, hogy a Veér András még az idén kézhez kapja a megfellebbezhetetlen ítéletet, s ha jogerőssé válik a kamara felfüggesztő döntése, a Telki Magánkórházban folytatott pszichiáteri praxisával fel kellene hagynia. Ám Veér ekkor sem maradna elfoglaltság nélkül, hiszen a választások után a miniszterelnök és az egészségügyi minisztérium tanácsadója lett, és ő vezeti a Miniszterelnöki Hivatal Személyügyi Kollégiumát is, a köztisztviselők alkalmasságát firtatva. A pszichiáter ez irányú tevékenysége kapcsán is aggályok merülnek fel. A Heti Válasznak Zombor Ferenc, az adatvédelmi biztos munkatársa korábban elmondta: 1998-ban, még Horn idején az APEH akkori elnöke – egy külső cég közreműködésével – vezető munkatársait irányított személyiségvizsgálat alá akarta vetni, az adatvédelmi biztos azonban vizsgálatot indított. Az eljárás során megállapították: ilyen felmérés csak akkor végezhető, ha az a munkatársak egészéről ad általános képet – vagyis biztosítják az önkéntességet és a névtelenséget, s még az APEH elnöke sem jogosult az eredményeket a vizsgált személlyel összekapcsolni. Ezzel szemben most – írja a Heti Válasz – egy nem is titkoltan elfogult szakértő vezetésével a kancelláriával munkaviszonyban nem álló társaság mond úgy véleményt egyes emberek személyiségéről, hogy a köztisztviselői törvényben benne foglaltatik: a minősítés szigorúan szabályozott feladatára rendelkezésre áll a humánpolitikai főosztály, nem beszélve arról, hogy a bizalmas munkakört betöltők szerződtetésének az életvitelt is ellenőrző nemzetbiztonsági vizsgálat is feltétele.
Annyi bizonyos: Veér elszánt hévvel és a szcientológiai egyház elleni harcából ismert szívóssággal vetette bele magát a politikába, a választási küzdelembe, és nem is titkolta, hogy szívesen vállalná az egészségügyi tárca vezetését.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet egykori főigazgatója nyilvános szereplései alkalmával bőven szórta a „távdiagnózisokat” – kizárólag a jobboldal prominenseiről. Az orvosi tekintéllyel alaposan megtámasztott, elfogult és megbélyegző „vélemények” alkalmasak voltak arra, hogy elbizonytalanítsák a választókat, félelmeket és indulatokat keltsenek. Orbán Viktor egyik beszédéről már 1996-ban azt írta a Népszavában: „türelmetlen, agresszív, közhelyes és bizonyos fokig félelmetes.” Majd közli azt is: Orbán indulatainak nem tud gátat szabni, s ha hatalomra jutna, „móresre tanítana bennünket” – fogalmaz. A publicisztikában egyébként már felbukkan a szónokló Hitler is, egyelőre csak az asszociációk szintjén, mint hasonló jelenség. A diktátorpárhuzam később nagy „karriert” futott be. Az egészségügyi tárcát végül mégis Csehák Judit kapta meg, Veér András pedig az etikai bizottságon adott számot korábbi nyilatkozatáról.
Szabad-e az orvostudományt politikai fegyverként forgatni? Hol a határ, ameddig egy politizáló orvos elmehet? Alkalmas-e az ilyen típusú véleménynyilvánítás az orvosi hivatás lejáratására? A kamara a két politikus ügye kapcsán kénytelen volt választ adni ezekre a kérdésekre. A probléma csak első látásra tűnik egyszerűnek. Veér például pszichiáterként a saját szakmájában „diagnosztizált”, Réti viszont szemészként mondott orvosi diagnózisként is felfogható véleményt Torgyánról. Az etikai kódex nem tesz különbséget a diszciplínák szerint, de a különbségtétel az ítéletek súlyosságában mégis érzékelhető. És mi történik akkor, ha valaki szándékosan befeketítő, hamis diagnózissal manipulálja a közvéleményt?
Huszár András, a bizottság elnöke elmondta: az etikai statutuum az orvosok közéleti szereplésével kapcsolatban meglehetősen egyértelműen fogalmaz. Kimondja többek között, hogy az orvos gyógyító munkája etikai szempontból összeférhetetlennek minősülhet olyan társadalmi, szakmai és gazdasági tevékenységekkel, amelyeket a törvények nem korlátoznak, de erkölcsi normákba ütközik. Szigorúbban fogalmaz egy másik paragrafus: „Az orvos közéleti tevékenységével vagy közszereplése során az érdeklődés középpontjában áll, ezért etikátlan tevékenységével, helytelen szakmai gyakorlatával az egyénnek és a társadalomnak súlyos károkat okozhat. Mindnyájunk közös érdeke, hogy az orvos megőrizze a közélet tisztaságát és az orvostársadalom tekintélyét.” Többek között e két paragrafus alapján döntöttek a két orvos-politikus ügyében. Személyes véleménye egyébként az: ha valaki politikai nyilatkozatot tesz mint orvos, és abba az orvosi tevékenységét is belefoglalja, akkor vállalnia kell a szankciók kockázatát is.
– Az orvosetika írott és íratlan szabályai szerint az orvos személyiségről (akár betegről) az ő beleegyezése nélkül orvosi adatokat, diagnózisokat hivatalosan nyilvánosságra nem hozhat. Én azt gondolom, meg kell találni a jogi kereteket, hogy a politikusokról az úgynevezett minimálisan szükséges egészségügyi információkat, amelyek a társadalom szempontjából fontossággal bírnak, nyilvánosságra lehessen hozni, és nem csak azt, hogy éppen milyen az anyagi helyzetük. Ez Nyugaton elfogadott gyakorlat, ám nálunk ehhez még nincs megfelelő szinten a politikai kultúra – vélekedett. Azt is hozzátette: bízik benne, hogy egy éven belül lezárul az orvosi etikai kódex revíziója, amely az orvosok társadalmi, közéleti szereplését is egyértelműen szabályozza:
– Ennek alapján majd tárgyilagosan meg lehet ítélni, hogy a két orvos-politikus ügyében hozott precedensértékű döntésünk szigorú volt-e, esetleg kettős mérce működött, vagy a testület az évezredes normák szemmel tartásával ítélt. Annyi azonban bizonyos, hogy az orvosokat nem lenne szabad elriasztani a politikai szerepvállalástól, hiszen mindig is aktívan részt vettek a társadalom formálásában, és sok olyan település létezik ma az országban, ahol a lakosság az orvost tekinti a valóban tenni is akaró kevés közszereplő egyikének.
Veér András egyébként korábban az Origónak elmondta: nem kíván nyilatkozni az ellene folyó eljárásról, mivel az megítélése szerint nem közügy, hanem magánügy…
***
El a kezekkel Kövér Lászlótól! „Évek óta figyelemmel kísérem Kövér László vergődését az egészség és a betegség határán. (…) Az orvostudomány meghatározta: a paranoia olyan mentális betegség, mely képes megbetegített áldozatát időszakosan teljesen normális gondolkodás mentén vezetni, de a betegben rejlő hatalmas feszültséggel és gyűlölettel párosuló szorongás gyakran váratlan explózióra vezet. Így jön lére például a hazaárulózás, a strigázás, legutóbb a politikai ellenfelek tömeges önakasztására való biztatása, és a gyakori, egyre inkább rendszeressé, már-már hétköznapivá váló gyűlöletbeszéd. Ez a betegség megfelelő kezelés nélkül többnyire progrediál – előrehalad. (…) A Fidesz háza táján ugyanis még sokan vannak, akik hasonló – de nem ugyanilyen – gondolkodással bírnak. Mint orvos s mint demokratikusan gondolkodó állampolgár úgy vélem: a vele kapcsolatosan meghirdetett tüntetés inkább szóljon egy szánalmas, egyre betegebb embert a végletekig kihasználó párt, a Fidesz ellen. (Népszava, 2002. április 3.)
Útszéli hangon: Orbánról. „Rákosi óta nem emlékszem egy másik párt programjának ilyen demagóg és hazug módon történő, aljas meghamisítására, rémhírek – gázár, diákhitel, lakáshitel – terjesztésére, az emberek érzelmeinek, félelmeinek előhívására. … saját szavaitól megrészegülve egyre harsányabban és talajt vesztetten kísérelte meg megfélemlíteni a szocialistákra szavazó nyugdíjasokat, diákokat, fiatalokat, egyszóval mindenkit. Megfélemlíteni, rémhíreket terjeszteni, suttogó propagandával környezetszennyezni, híreket meghamisítani fasiszta diktatúrákra jellemző vagy a bolsevista diktatúra legocsmányabb napjaira emlékeztet.” (Népszava, 2002. április 11.)
volodimir zelenszkij
Ali Baba mégsem távozott?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!