Régóta várt gazdasági konferencia Újdelhiben

A száz pakisztáni üzletember harminchat órán keresztül utazott, hogy a szomszédos Indiában megtartott indiai–pakisztáni gazdasági konferencián részt vehessen. Iszlámábádból ugyanis először Dubaiba kellett repülniük, hogy beutazhassanak az óriásország fővárosába. India és Pakisztán között ugyanis szünetel a közvetlen légi járat (amely egyébként mindössze 45 percig tartana!) és a buszforgalom is csupán július első napjaiban indult meg ismét. A pakisztáni üzleti delegáció vizitje néhány nappal ezelőtt egyébként nagy esemény volt: több mint másfél esztendeje ugyanis, hogy a két, szomszédos ország üzletemberei nem találkoztak egymással. Pontosan azóta, hogy az indiai parlamentet pakisztániaknak tulajdonított terrortámadás érte, majd Kasmír miatt ismét nyílt háborúskodássá fajult a két ország között az ellenségeskedés.
India és Pakisztán, a két nukleáris hatalom azonban békülni kezd egymással, s a politikai enyhülés kéz a kézben jár a gazdasági kapcsolatok javulásával, élénkülésével is. Ennek egyik jele volt ez a minapi vizit is. A száz pakisztáni üzletember érkezett Indiába; sokan közülük életükben először jártak ott. „Rendkívül otthonosan érzem magam itt, Indiában!” – mondta a brit Financial Times című napilap munkatársának Makszud Iszmail Ahmad, aki Karacsiban konfekciós ruhákat gyárt és forgalmaz. A pakisztáni üzleti küldöttségben egyébként a pakisztáni gazdaság csaknem valamennyi ágazatának képviselője helyet kapott. Mindkét ország gazdasági szakemberei felismerték ugyanis, hogy szükségük van egymásra.
Az immár két esztendeje húzódó megszorítások miatt – amelyek érintik többek között a normális közlekedést vagy a vízumpolitikát is –, az India és Pakisztán közötti kétoldalú kereskedelem tavaly mindösszesen kétszázmillió dollár volt, azaz Újdelhi és Iszlámábád teljes exportjának mindössze két-két százaléka. Az Indiai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége – amely a mostani találkozót szervezte – úgy becsüli, hogy az illegális kereskedelem révén további kétmilliárd dollárt tesznek zsebre a két ország élelmesebb kereskedői. Ez az illegális kereskedelem indiai áruk kivitelét jelenti, Iránon és Afganisztánon keresztül.
Az Újdelhiben most összegyűlt felelős gazdasági vezetők és vállalkozók szerint a kereskedelem bővülése hozzásegítheti a két országot politikai nézetkülönbségeik közelítéséhez is. Újdelhi és Iszlámábád álláspontja ugyanis nem látszik közeledni egymáshoz, Kasmír kérdésében persze.
„Ha sikerül feloldanunk, eltörölnünk a megszorításokat a kereskedelemben, és helyreállíthatjuk a normális légi és közúti közlekedést is India és Pakisztán között, akkor szerintünk mindkét ország hatmilliárd dolláros vagy még nagyobb növekedéssel dicsekedhet, méghozzá nagyon rövid időn belül” – mondja az Indiai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetségének főtitkára.
Pakisztáni kollégái panaszkodnak is: az indiai bizalmatlanság miatt még mindig nem épült meg az a gázvezeték, amely Iránból és Türkmenisztánból szállítaná a földgázt Pakisztánon keresztül Indiába. Pedig Indiának – egyre növekvő energiaéhsége okán is – rendkívüli szüksége volna erre a gázra. S ráadásul ezzel Pakisztán elesik a mintegy évi 600–800 millió dollárra becsült bevételtől is.
„Itt az ideje, hogy a gazdaság vezetői és döntéshozói végre már megmutassák a politikusoknak is a járható és követendő utat. Mindkét országban!” – mondja a főtitkár.
Mindenesetre a követendő út egyik első állomása volt az idén júniusban megalakult indiai– pakisztáni teaforgalmazó vegyes vállalat. Az új cég a pakisztáni Beludzsisztánban jön majd létre, és Indiából származó teát fog feldolgozni és csomagolni. A beruházás ugyan nem kerül többe, mint ötmillió dollár, ám a megállapodás – a pakisztáni Lakson és az indiai Tata cégek között – kisebbfajta szenzációnak számított gazdasági berkekben.
A kereskedelmi és gazdasági elzárkózás hűvös időszaka után ugyanis ez az egyik legnagyobb s legjelentősebb – s egyben az első – közös vállalkozás a két ázsiai ország között. (India a világ első számú teatermelője, Pakisztán pedig a harmadik legnagyobb teaimportőr.)
Az újbóli együttműködésnek ezek persze még csak az első lépései. S ezek is botladozóak. A gazdasági együttműködés elmélyítése ugyanis mégiscsak a politikusok döntéseitől függ. Ráadásul a két ország gazdasági köreinek egymás iránti gyanakvása is egyelőre változatlannak látszik. Pakisztán például, India nagy bánatára, mind a mai napig elutasítja, hogy megadja Indiának a leginkább kedvezményezett nemzet státusát (amely segítené az indiai importokat), ugyanakkor India ezt még 1995-ben garantálta Pakisztánnak.
Iszlámábád változatlanul érvényben tart egy különös listát: ez annak a hatszáz indiai portékának a felsorolását tartalmazza, amelyet szabadon lehet pakisztáni földre bevinni. A kitiltott cikkek, úgymond „negatív” listája változatlanul hosszú: a többi között cement, gyógyszerek és tartós fogyasztási cikkek szerepelnek rajta. Ha nem volna érvényben ez a tiltólista, az indiai áruk elözönlenék Pakisztánt – próbálják félelmeikkel és aggodalmaikkal indokolni az intézkedést Iszlámábádban. Újdelhiben maga a külügyminiszter válaszol: Indiának kereskedelmi deficitje van Nepállal szemben, pedig a himalájai királysággal szabadkereskedelmi egyezményt kötött.
A pró és kontra érvekkel szemben – vagy ezek mellett – mindenesetre azoknak a gazdasági szakembereknek lehet igazuk, akik szerint a sok tiltás és ódzkodás helyett meg kellene nyitni a piacokat és országhatárokat, és a védelmi kiadások helyett a gazdasági fejlesztésre kellene már végre költeni!
Pakisztán minden költségvetési dollárjából huszonkilenc centet költ hadi célokra, India pedig öszszes kiadásának tizenhárom százalékát szenteli honvédelemre. „Nem fegyverek tesznek erőssé egy országot, hanem elégedett és boldog emberek” – Ilyas Bilour, pakisztáni parlamenti képviselő véleménye ez. Ő szintén részt vett az indiai összejövetelen, s minden bizonynyal megosztotta ebbéli nézeteit indiai kollégáival.