Rejtett vér

Magyarországon hosszú évek óta a vezető halálokok között tartják számon a daganatos megbetegedéseket. Évente hatvanezer új esetre derül fény. Minél hamarabb fedezik fel a tumort, annál nagyobb az esély a teljes gyógyulásra. Így tehát a korai diagnosztika versenyfutás az életért.

Furcsa nép a magyar. Nálunk csak annak van becsülete, amiért fizetni kell. Magyarországon e pillanatban mindenki számára hozzáférhető ingyenesen a nőgyógyászati, az emlő- és vastagbélrákszűrés, de ide sorolható a tüdőszűrés is, hiszen az a tüdőben fejlődő daganatok felismerését is lehetővé teszi. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy hiábavaló a behívólevelek sora, hiába a médiakampány, az emberek nem mennek el. Igaz, ezek a szűrővizsgálatok csak a kialakult betegséget képesek kimutatni.
A Pronuk Diagnosztika Főváros Kft. igazi sikertörténettel dicsekedhet. Dr. Tulok István gyógyszerész szakmai vezetésével, két magánbefektető tőkéjéből nyitotta meg tavaly novemberben magánlaboratóriumát. A hozzá fordulók véréből több tízezer forintért kimutatja, vannak-e benne olyan enzimek, amelyek esetleg daganatos elváltozásra utalnak.
A Pronuk az utóbbi hetekben azért került az érdeklődés középpontjába, mert az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) – az orvosi kamara, az Onkológus Szakmai Kollégium és Diszciplína kezdeményezésére – vizsgálatot kezdett a kft. működése jogszerűségének, illetve az általa alkalmazott eljárás tudományos megalapozottságának tisztázására.
A fővárosi ÁNTSZ a helyszínen megállapította, hogy „a kft. a működési engedélyében foglaltaktól eltérően, azon túl terjedő tevékenységet végzett. A laboratóriumi vizsgálati eredmények közlésén túl konkrét onkológiai prognosztikus és klinikai értékelést is végzett, és javaslatot adott a vizsgálatot kérő pácienseknek. A laboratóriumi vizsgálatok ilyen fajta onkológiai célú szűrővizsgálatoknál történő felhasználása azonban tudományosan jelenleg nem bizonyított szakmai elgondolásokon alapul. Ezt az illetékes szakmai és országos intézetek szakvéleményükben határozattan megerősítették. Ezek a nem megalapozott prognosztikus értékelések a páciensek jelentős részének megtévesztését eredményezhették.”
Néhány nappal később Ungváry György országos tiszti főorvos közleményt adott ki, amelyben kiemelt népegészségügyi feladatnak nevezte a daganatos megbetegedések elleni fellépést és a betegség korai felismerését, de leszögezi: „Erre a célra – az orvostudomány mai állása szerint – csak tudományos módszerekkel bizonyítottan hatásos szűrővizsgálati módszerek alkalmazhatók. Ennek a feltételnek máig csak három szűrővizsgálati módozat felel meg, éspedig a sejtvizsgálatot alkalmazó méhnyakszűrés, a mammográfiás emlőszűrés és a székletben lévő rejtett vér kimutatásán alapuló vastagbélszűrés. Minden más, szűrővizsgálatra alkalmasnak vélt módszer hatásossága tudományosan bizonyításra szorul, mielőtt lakossági alkalmazására gondolni lehetne.”
A vér alapú rákdiagnosztika körül kialakult vita sokban hasonlít az őssejtperre. A polémia nem az eljárás tudományosságát kérdőjelezi meg, hanem annak biztonságosságáról, esetleges megtévesztő voltáról folyik, illetve továbbgondolva a dolgot, arról, hogy a betegségtől rettegő embereknek szabad-e valamiről – amiről nem vagyunk tökéletesen meggyőződve – azt mondani, hogy segíteni fog rajtuk.
A Pronuk laboratóriumában alkalmazott tumormarker-eljárással (azaz rákszűréssel) kapcsolatban Tulok István úgy fogalmazott, hogy nem az eljárás új, hanem az, ahogyan csinálják. Az enzimatikus tumormarkereket ugyanis el kell különíteni a hagyományos tumormarkerektől. A két eljárás között az a különbség, hogy a hagyományos tumormarkerekkel a daganat által termelt anyagok mutathatók ki, míg az enzimatikus tumormarkerekkel a daganatsejtek kialakulását kísérő sejtszintű anyagcsere-változásokat lehet mérni. Az enzimatikus tumormarker abban a szakaszban alkalmazható, amikor klinikai tünetek még nincsenek, de a daganat fejlődése már intenzív. Az elváltozások jól azonosíthatók a daganatsejt anyagcsere-folyamataiban részt vevő, azokat katalizáló enzimek aktivitásának és más értékeknek a meghatározásával. A Pronuk laboratóriumában a levett vérből 48–50-féle vizsgálatot végeznek el, ezek között szerepelnek a rutinvizsgálatok is. Tehát aprólékos képet kapnak a vizsgált személy egészségi állapotáról, így rejtett, addig nem ismert betegségeire is fény derülhet.
Szabados György, a Pronuk ügyvezető igazgatója úgy tudja, hogy egyedül náluk végeznek enzimatikus tumormarker-vizsgálatokat. Az eljárás nemcsak arra alkalmas, hogy a lappangó vészt kimutassa, hanem arra is, hogy a daganatellenes szerek hatásosságát igazolja. „Míg a hagyományos tumormarkerekkel akár öt-hat nap is eltelhet addig, amíg kimutatják, hogy hatásos volt-e a kezelés, vagy sem, addig az enzimatikus tumormarkerek – az anyagcsere-folyamatok gyorsasága miatt – akár 24–48 órán belül is jelezhetik ezeket. Ez azért fontos tényező, mert ha a daganat ellenálló egy kemoterápiás beavatkozással szemben, az enzimatikus tumormarkerek segítségével korábban tudja meg az orvos, hogy a kezelés hatásos-e, vagy sem, hogy a terápián módosítani kell-e, vagy sem.” Tulok István és Szabados György azt állítja, hogy az általuk alkalmazott módszerek a szakirodalom szerint 80-90 százalékos pontossággal jelezhetik az elváltozásokat.
Kásler Miklós professzor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója úgy nyilatkozott az egyik internetes újságnak, hogy meggyőződése szerint az eljárás hatékonyságára nincs tudományos bizonyíték. Magyarország igen előkelő helyet foglal el a tumormarkerek kutatásában és vizsgálatában. Évente mintegy 300 ezer ilyen jellegű vizsgálatot végeznek az országban, s három évvel ezelőtt az Országos Onkológiai Intézet szervezésében Budapest adott otthont a témával kapcsolatos szakmai világkonferenciának is. Sem akkor, sem azóta nem jelent meg azonban olyan szakmai közlemény, amely a Pronuk módszerét szűrővizsgálatként ajánlaná. Kásler Miklós elmondta: az eljárás sem az érzékenységről (szenzitivitás, azaz a rákos folyamat gyakorisága és valószínűsége), sem a specifitásról (azazhogy melyik szerv rákos folyamatáról van szó) nem ad értékelhető felvilágosítást. Az érzékenységre példaként a méhnyakrák szűrését hozta fel, ahol a citológiai vizsgálat gyakorlatilag százszázalékos, ám ugyanez a módszer például a pajzsmirigy vizsgálatánál már csak 70–80 százalékos eredményt nyújt, így ott szűrésként már szóba sem jöhetne.
Kásler szerint a Pronuk módszere nem alkalmas arra, hogy biztonsággal megállapítsa, melyik szervben van a daganat, illetve jelen van-e daganat egyáltalán a szervezetben. A professzor példaként a PSA-vizsgálatot említette, amelyet főként a prosztata mirigyei által termelt és a vérben is megjelenő sajátos fehérje, az úgynevezett prosztataspecifikus antigén (PSA) vérben, illetve szérumban lévő szintjének megállapítására végeznek. A tapasztalatok szerint prosztatarák esetében a PSA szintje jelentősen megemelkedik. A PSA koncentrációja azonban a vérben a prosztata egyéb, nem daganatos megbetegedései (gyulladás vagy dülmirigytúltengés) esetén is megemelkedik. A PSA-szint emelkedése tehát prosztataspecifikus (azaz a PSA-szint változása biztosan a prosztata elváltozásához köthető), ám nem prosztatarák-specifikus.
A fővárosi ÁNTSZ határozatban írta elő a Pronuknak: a laboratórium tartózkodjon attól, hogy az általa elvégzett vizsgálatok leleteit közvetlenül a páciensnek értékelje prognosztikailag és klinikailag, hiszen azt csak a szakorvos, háziorvos, kezelőorvos teheti meg. Szabados György hangsúlyozta, hogy ők is fontosnak tartják a hivatalos szűrővizsgálatokat, azt az általuk alkalmazott eljárás sem hetyettesítheti. Egyes sajtóhírek szerint megkezdték a tárgyalásokat az OEP-pel annak érdekében, hogy a szűrővizsgálatot a tb térítse meg.