Szabadtéri kótyavetye

Tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdett a keszthelyi városvédő egyesület, hogy ne épülhessen lakópark az önkormányzat által dobra vert, nyolcszáz férőhelyes szabadtéri színpad helyén. A mindössze negyvennégymillió forintért felkínált belvárosi telek a XVIII. században épült sörház kertje. Úgy tűnt, a közfelháborodást kiváltó ügyletet simán nyélbe üthetik, ám az öszszetartozó ingatlanegyüttest a hatóság nyár elején ideiglenes műemléki védelem alá vette.

A keszthelyi önkormányzat sorban adogatja el értékes ingatlanait, bagóért, de arra is volt példa, hogy saját határozatát is megszegte – összegzi az elmúlt időszak aggasztó tapasztalatait Ruzsics Ferenc, az Összefogás Keszthelyért Egyesület önkormányzati képviselője. Szerinte a folyamat végül oda vezethet, hogy a város tetemes, jóvátehetetlen vagyonveszteséget szenved el, ráadásul teljesen értelmetlenül, hiszen az eladásokból befolyó pénzt nem fejlesztésre, hanem a büdzsé lyukainak betapasztására használja a vezetés.
Mint mondta, az idei költségvetés tervezetében szerepelt, hogy a hiányokat ingatlanhasznosításból szándékozik pótolni az önkormányzat, ám a szabadtéri színpad eladásáról akkor még nem volt szó.
– Tavasszal, az egyik testületi ülésen teljesen váratlanul került elő ez a téma. Kiderült, hogy egy pécsi cég megvenné a sörkertet, ahol három épületkomplexumból álló lakóparkot építene. Vállalná a terület alatt található avar kori temető feltárásának, valamint az új rendezési terv elkészítésének költségeit is. Az ellenzék álláspontja az volt, hogy legalább írjon ki az önkormányzat versenytárgyalást, ahol a felkínált negyvennégymillió forint kiinduló árként szerepelne. Az ingatlan ugyanis legalább a dupláját éri, ha nem többet. A szocialista-szabad demokrata többség azonban szemrebbenés nélkül megszavazta a licit nélküli eladást – magyarázza a városatya, hozzátéve, hogy ugyanígy jártak a Balaton-parti bazársor eladásakor is. A testület – az ellenzék tiltakozása ellenére – ebben az esetben saját határozatait többszörösen megszegve hatalmazta fel a polgármestert, hogy százötvenhatmillió forintért adja el az ingatlant a bérlőknek. Erre ugyanis nem kerülhetett volna sor addig, amíg nincsenek készen például az újjáépítési tervek. Ma sincsenek készen…, de ez más téma – fűzi hozzá. Mohácsi József polgármester tagadja, hogy így történt volna, Ruzsics Ferenc viszont azt mondja: csak meg kell nézni a jegyzőkönyveket…
A polgármester állítja: a szabadtéri színpad ingatlanának értékét három szakértő becsülte fel, a negyvennégymillió forint napi árnak tekinthető, és a képviselő-testületnek joga van eldönteni: tart-e versenytárgyalást vagy nem. Az ajánlat jó volt, így a testület megszavazta.
Ruzsics Ferenc ezzel kapcsolatban csak annyit mondott: amikor az eladásról szóló döntés megszületett, a képviselők csak egy értékbecslést láttak. De tény: a színpad környékén több mint harmincmillió forintért kelt el nemrégiben egy egyszerű családi ház… Szavaiból persze kiderült az is: a keszthelyi szabadtéri színpad ügye természetesen nem csak, sőt elsősorban nem pénzkérdés. Keszthelyen szinte nincs olyan ember, akit ne fűznének emlékek, érzelmek hozzá.
A sörkert vén gesztenyefái között a hatvanas években épült, nyolcszáz fős színház ma is a legnagyobbak közé tartozik a tó partján, valaha a város kulturális életének központja volt. A legutóbbi időkig itt tartották meg a nagyobb iskolai ünnepségeket, városi eseményeket is. Igaz, az utóbbi három évben az ingatlan bérlője sem bérleti díjat nem fizetett, sem a vállalt karbantartást nem csinálta meg, de akkor sem az eladásán, hanem a hasznosításán, fejlesztésén kellene inkább gondolkodni – vallja Ruzsics Ferenc, és ezen a véleményen vannak a városvédők is, köztük Lukács Beáta, aki korábban Keszthely főépítésze volt.
– Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy lakóparkot építsenek a színpad helyére, hiszen ezzel nemcsak nőne a belváros egyébként is jelentős forgalma, de a helyiek egy közösségi teret, egy zöldfelületet is elveszítenének, ugyanis veszélybe kerülne az ősgesztenyés is. De felháborítónak tartjuk azt is, hogy a város polgárait megkerülve, a véleményünk megkérdezése nélkül döntöttek egy ilyen kérdésben. Aláírásgyűjtést indítottunk, hogy megakadályozzuk a lakópark felépítését. Ez egy értékes műemlékegyüttes. Mi azt szeretnénk, hogy ha el is adják a sörkert területét, az eredeti funkciójának megfelelően hasznosítsa a befektető. Kulturális, szórakoztató-központként, idegenforgalmi célra, de semmiképpen ne lakóparkként – sorolja a kifogásokat a városvédők és a felháborodott polgárok véleményét tolmácsolva Lukács Beáta.
A polgármester szerint azonban nem kell tartani a forgalom növekedésétől, sőt… A tervek még nem véglegesek, de legfeljebb tíz-húsz-harminc lakás épülne a területen, valamint üzletek. A város egy kulturált épületegyüttessel gyarapodna. Szerinte bebizonyosodott: a színházra nincs igénye a helyieknek, tíz éve lelakatolva, elhagyatottan áll. Gaztenger borítja. Az egykori főépítész viszont arról számolt be: még az idén is tartottak iskolai ünnepséget itt. A Vajda János Gimnázium diákjai jöttek, és rendbe tették a területet, hogy ott tarthassák a ballagásukat.
A serfőzdét és a hozzá kapcsolódó barokk lakóházat egyébként 1770 körül tervezte Hofstadter Kristóf, a Festetics uradalom számára. Az épületben szállt meg II. József, mikor a megyében állomásozó darmstadti ezrednél tartott díszszemlét. Festetics Pál ugyanis nem volt itthon. Az uradalmi sörházat 1861-ben vásárolta meg Reischl Vencel, aki később a város bírája lett. Az árkádos épület alatt hatalmas boltozatos, liftes pincerendszer található, amely benyúlik a sörkert alá is, amit már Reischl idejében így neveztek. A századforduló táján, mikor a polgárok felfedezték a Balatont mint üdülőhelyet, igen megélénkült a forgalom a sörkertben is. Egyre több volt a vendég, ezért aztán a tulajdonosok építettek egy kiskocsmát, ami ma is áll. Az árnyas fák alatt tekepálya is várta az úri közönséget, de már tartottak előadásokat a látogatók szórakoztatása érdekében. Az épületegyüttest az 1950-es években műemléki jegyzékbe vették, és egészen a hatvanas évekig eredeti funkcióját is megtartotta: sörfőzdeként és hangulatos kocsmakertként üzemelt, a városlakók nagy örömére. Aztán ezt a szigetet is elérte a nagy, szocialista átalakítási láz: az aranyló ital helyett sajtot kezdtek gyártani az évszázados falak között. A sajtgyártással vége lett a műemléki védettségnek is. Már nem volt szükség a több ezer négyzetméteres sörkertre sem, ám a korcsmai hagyományok mégis folytatódtak. Szabadtéri színház épült. Koncerteket, népdalesteket rendeztek a sörkertben, de nyáron moziként is működött – amíg a város használta. Ma már elhanyagolt állapotban van, bár Lukács Beáta szerint azért a helyzet nem tragikus. Mint mondta, az épületegyüttes műemléki védettségének visszaállítását az ő főépítészkedésének idején, csaknem két éve kezdeményezték, ám a folyamat meglehetősen lassan haladt.
Az események akkor gyorsultak fel, mikor kiderült, hogy a sörkertet el akarják adni a tulajdonosok. A kulturálisörökség-védelmi hivatal nyár elején ideiglenes műemléki védelem alá helyezte az együttest, ami a legrégibb ilyen jellegű épületeink közé tartozik, és mint kiderült, már a hetvenes–nyolcvanas években is születtek tervek a méltó hasznosítására. Egy építészhallgató például diplomamunkáját erről a kérdésről írta annak idején. Mini serfőző üzemet, panziót, éttermet, múzeumot képzelt el… És az idén újabb diplomamunka készült a témában.
Lázár Gabriella, az örökségvédelmi hivatal keszthelyi regionális irodájának vezetője elmondta: az ideiglenes védettség egy évre szól. Eközben a hivatal tudományos osztálya vizsgálja az országos védettség indokoltságát. Dönthetnek úgy, hogy az az egész ingatlanegyüttesre vonatkozik majd, hiszen ezt a területet együtt használták. Az ideiglenes és az országos védettség esetében is az örökségvédelmi hivatal – mint elsőfokú építési hatóság – beleegyezéséhez kötött bármiféle átalakítás. De a regionális iroda szakhatóságként is mindenképpen közreműködik az építési engedélyezési folyamatban, hiszen az ingatlan a védett belvárosban van.
Mohácsi József polgármester tájékoztatása szerint a szabadtéri színpad adásvételéről szóló szerződést még nem írták alá, mivel mind az önkormányzat, mind a leendő vevő tárgyalásokat folytat az örökségvédelmi hivatallal. Szavai szerint a vevő vállalta, hogy amennyiben megkapja a telket, felújítja a sörházat is, erre az örökségvédelmi hivatalnak ugyanis – a polgármester állítása szerint – nincs pénze. Tárgyalások folynak arról is, hogy mit és hogyan építhetne a vevő a saját területén.
– A város rendkívül nehéz helyzetben van. Az évet 1,2 milliárdos hiánnyal kezdtük, a közalkalmazotti béremelés 50 millió forint pluszkiadást jelent, és a kompenzáció nem elég. Naponta kettőszázharmincmillió forintos mínuszt görgetünk magunk előtt, lépéskényszerbe kerültünk – sorolja a polgármester a gondokat, hozzátéve, hogy természetesen mindent a város érdekében tesz a testület. – Itt Keszthelyről van szó, nem a politikáról. Mindenki jó szándékára, segítségére számítunk – szögezte le Mohácsi, aki a kormánypártok színeiben nyerte el posztját. Megválasztása után egy büntetőügyben jogerősen elmarasztalták, de nem mondott le. Arra a kérdésre, hogy hová vezet a koncepciótlan vagyonfelélés, kijelentette: a városnak vannak tervei, a turizmussal kapcsolatos fejlesztési elképzelései, ezek tartós bevételt jelenthetnének. Strandról, látványfürdőről, szállodáról ábrándoznak. Keszthely szeretne ismét a Balaton méltó fővárosa lenni. De pillanatnyilag sajnos nincs pénz…