A közszolgálati televízió a rendszerváltás óta – bizonyos megszakításokkal – szinte folyamatosan a politikai csatározások színtere és a pénzügyi botrányok helyszíne. Az elmúlt tizenhárom évben csak egyszer fordult elő, hogy a felelős vezető jó gazdasági kondíciókkal, pénzügyi hiány nélkül hagyta hátra a Magyar Televíziót. Ez Nahlik Gábornak, az elnöki jogkörrel felruházott alelnöknek az idejére esik.
– Antall József miniszterelnök úrtól arra kaptam felkérést, hogy elsősorban a Magyar Televízió gazdasági ügyeivel foglalkozzam. Mégis, hét hónapon keresztül nem foglalkozhattam ezzel, mert nem tartozott a jogkörömhöz.
– 1992-ben gazdasági csődben találta a televíziót?
– Ha termelő vállalatról lett volna szó, akkor valóban csődhelyzetről lehetett volna beszélni, de hát egy költségvetési intézmény nem juthatott csődbe, mert az állam mindig köteles kihúzni a bajból. A szakkönyvek mindig azt írják, hogy a csőd jele az, amikor csak készpénzért hajlandók kiszolgálni az illető intézményt. A Magyar Televízió csekkjét pedig nem fogadták el… Amikor az elnöki jogkört átvettem, nagyjából tudtam, hogy mit kell csinálni.
– Mi volt az első lépés?
– A Magyar Televíziót mint költségvetési intézményt és a kereskedelmi igazgatóságot összevontam. Ugyanis áfa-visszaigénylési jogunk nem volt, mégis ezzel értük el, hogy egymilliárd forintos többletbevételre tegyen szert a televízió. A bevételi oldalon látványos növekedést produkáltunk 1993-ban, amit 1994-ben folytattunk. A költségeket is meg kellett fogni. Ehhez centralizálni kellett a kötelezettségvállalásokat. Decentralizált rendszerrel találkoztam, amikor beléptem, ami azt jelentette, hogy nem tudták, milyen kötelezettségei vannak a Magyar Televíziónak. Ezért bevezettem, hogy minden szerződést lajstromba vegyenek, és komoly takarékossági intézkedést rendeltem el. Mert ahol növekszik a bevétel, és egyúttal takarékosan bánnak a köz pénzével, ott előbb-utóbb mindenre jut, sőt még azon is lehet gondolkodni, hogy a maradékkal mit kezdjünk. Ez történt az én időmben.
– Hogyan volt bátorsága ilyen televíziót átvenni?
– Azzal a feltétellel vállaltam a további munkát, ha a Magyar Televíziót szanálják. Ugyanis ha ezt a kormány nem teszi meg, akkor hiába csináltunk volna új szervezeti és működési szabályzatot, hiába próbáltunk volna bevezetni új műsorrendet, hiába hoztunk volna bevételnövelő és költségcsökkentő intézkedéseket, hiszen abból a helyzetből csak úgy lehetett kijönni, ha komoly központi, költségvetési segítséget kap a Magyar Televízió. Az első lépés az volt, hogy azt a bizonyos zárolt egymilliárdot – amit az előző év költségvetéséből az Országgyűlés nem adott át az MTV-nek – megkaptuk. Majd a zárszámadás után derült ki, hogy még milyen milliárdos összegek hiányoznak ahhoz, hogy a televízió folyamatosan működhessen. Megjegyzem, abban az időben az MTV monopolhelyzetben volt, ennek megfelelő árat szabtunk a reklámidőknek is. Összevontam az MTV 1 és MTV 2 vezetését, ez is jótékony hatással volt a televízió költségvetésére.
– A milliárdos hiányok adódhattak abból is, hogy különböző műsorok elkészítésével külső cégeket bíztak meg?
– Ennek következménye volt a jelentős belső munkanélküliség. Kevés embernek volt csak munkája, úgynevezett alkotói irodákat hoztak létre, de alkotások ezekben az irodákban valójában nem születtek. Nagyon gyakori volt például, hogy valaki a saját cégétől rendelt meg művet, a saját cég ezután megrendelte a Magyar Televíziótól az alkotást, aztán a Magyar Televízió eszközeivel legyártották a műsort. Az MTV természetesen sokkal kisebb összeget kapott, mint a magáncég. Nem volt véletlen, hogy az ilyen típusú szerződéseket azonnal megszüntettem.
– 1994 nyara után, miután elment a televízióból, újból hiányok keletkeztek.
– Miként alakult ki újra a hiány, azt nem tudom. Az 1994 utáni helyzettel szerencsémre már nem kellett foglalkoznom. Az viszont biztos, hogy amikor 1993-ban a Magyar Televízió zárszámadását elvégeztük, akkor a bevételek és a kiadások egyensúlyba kerültek, és vagyonnövekedésről beszélhettünk. Az 1994-es zárszámadást már nem ismertem, mert én csak 1994 júliusáig vezettem az intézményt. Valószínű, hogy nem volt különösebb probléma az MTV átadásánál, mert egyetlen hivatalos szerv sem érdeklődött nálam.
– Nahlik Gábor egyetemi docens volt előzőleg a Műegyetemen. Ki találta meg erre a médiafeladatra 1992-ben?
– 1990-ig tanítottam a Műegyetemen, azután lettem a magyarországi Open University Business School hazai iskolájának ügyvezető igazgatója, amely az ország egyik legjobb menedzseriskolájának számított. Távoktatással is foglalkoztunk, s ez kapcsolódott a multimédia-rendszerhez. Az oktatási technológiában benne volt a televízió: az MTV oktatási főszerkesztőségével együttműködve megkezdtük az angol rendszerű Business School tananyagainak a honosítását. Ez azt jelentette, hogy televíziós műsorokat is kellett készíteni. Közben kiderült, hogy anyagi okok miatt meg akarják szüntetni az oktatással-neveléssel foglalkozó főszerkesztőséget. Azonban ezekre a műsorokra felfigyelt az MDF felső szintű vezetése. Kapcsolatba léptem – a műsorok megmentése érdekében – Kulin Ferenccel, majd Antall József miniszterelnökkel is. Antall József látta, hogy én komolyan gondolom a televízió tanító szerepét, tudta azt is, hogy értek a gazdasági dolgokhoz, hiszen a közgazdaság-tudományok kandidátusa vagyok, így megkért, hogy legyek a Magyar Televízió alelnöke. Így kezdődött.
– A médiaháború kellős közepébe cseppent. Nem zavarta?
– Nem, mert a Magyar Köztársaság miniszterelnöke csak egyszer kéri meg az embert, hogy legyen az MTV alelnöke. Engem is egyszer kért meg Antall József. Igaz, előzőleg a feltételeim között szerepelt az is, hogy médiatörvény híján csak akkor vállalom el a vezetést, ha az MTV új szervezeti és működési szabályzatát elfogadja a kormány. Ugyanis fel akartam számolni a törvénytelen állapotot. Amikor kulcshelyzetbe kerültem, bizalommal elkészítettem a szabályzatot, amit elfogadtak, így helyreállt a törvényes rend a kormány és az MTV között. Ez nem jelentette azt, hogy sérült volna a szólás szabadsága a közszolgálati televízióban. A kormánynak nem volt befolyása erre. Rövid idő alatt nyolcvan új műsort indítottunk be.
– Örökölte az Egyenleget és a Híradót. Szélsőséges vélemények fogalmazódtak meg a két műsorról.
– Valóban, a politikusok és a közvélemény is a hírműsorokon keresztül ítélte meg, hogy milyen a televízió, de ez szubjektív véleményformálás volt. Amikor átvettem a televíziót, összehívtam a fontos hírműsorok főszerkesztőit, és azt a feladatot adtam nekik – amit egyébként szívesen vállaltak –, hogy a korábban lefordított BBC Etikai Kódexet honosítsák. Ugyanis ki kellett dolgozni a Magyar Televíziónak a maga objektív minősítését. Tehát mire a gazdálkodást szolgáló szervezeti és működési szabályzat kialakult, addigra megteremtettük a műsorok minőségmérési alapját jelentő etikai kódexet is.
– Sok egyéb más műsorral együtt az Egyenleggel mint közszolgálati hírműsorral megszólalhatott a másik oldal egy konzervatív kormányzás alatt. Ezt a hírműsort liberálisnak, baloldalinak tekintették. Az akkori Híradót egyes vélekedések szerint – legutóbb éppen elődje, Hankiss Elemér is – inkább nemzeti irányzatú hírműsornak tekintették.
– Éppen ezért kellett az objektív minőségirányítási rendszert bevezetni, mert mindenkinek szíve-joga, hogy milyen véleményt mond valamiről, valakiről, de nekem az volt a feladatom, hogy a félreértések elkerülése végett objektív mérési rendszert dolgoztassak ki. Olvastam a Magyar Nemzetben nemrégiben megjelent interjút, és tiszteletben tartom Hankiss Elemér véleményét, de csak mint véleményt, mert az objektív méréseken alapuló kritika és a szubjektív vélemény nem biztos, hogy egybeesik. Az akkori mérések alapján az derült ki, hogy a Magyar Televízió műsorai tiszteletben tartották az etikai kódexet, tükrözték a társadalomban meglévő mértékadó véleményeket, és a hírértéket nagyjában azonosan értelmezték.
– Igen, de a Híradót egyesek nem tartották tárgyilagosnak, kiegyensúlyozottnak, semlegesnek. Ezt ön hogyan értékeli?
– Ez egy vélemény, és ellentétes a mi méréseinkkel. A Híradó is – mint sok más műsor – becsületesen, szabálytisztelően működött.
– Mit gondol, nem kellene a mai közszolgálati televízióban is ellenhírműsort készíteni? Sokan úgy vélik, hogy főként a kormányoldal felé húznak a hírműsorok.
– A médiatörvény hatálybalépése révén létrejött az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), és a törvény alapján köteles műsorfigyelő és -elemző szolgálatot működtetni. Mióta ez a monitoringszolgálat működik, azóta a hírműsorok, a politikai jellegű adások nagyjából egyharmad része a kormányoldalé. Ugyanis a kormánynak pontosan definiálnia kell az akaratát, a másik kétharmadon osztozik a kormányoldali politikusréteg és az ellenzéki politikai erő. Ez az úgynevezett CSA-modell: Franciaországban így osztják fel az időt a közszolgálati műsorokban. Az ORTT-nek is ez volt az ajánlása. Amíg nincs akarat arra, hogy ezen az arányon változtassanak, illetve a tényadatok nem térnek el hosszú távon ettől a megállapodástól, addig a hírműsorok a rendelkezésre álló mérési adatok szempontjából jól működnek. De mivel én egy éve nem vagyok testületi tag az ORTT-nél, s nem ismerem a mérési adatokat, ezért nem tudom, hogy kinek a javára billent a mérleg, és tartják-e még a közszolgálati politikai hírműsorok ezt az arányt.
– Mi az oka annak, hogy az MTV Rt. 2003-ra ismét a csőd szélére került? Pedig hét éve van médiatörvény is.
– Amíg a televízió monopolhelyzetben volt, addig a bevételek nemhogy inflációkövetők voltak, de még az infláció mértékét is meghaladták. Az más kérdés, hogy a televízióelnökök közül nem mindenki tudta kordában tartani a költségeket a bevételekhez viszonyítva. Ha azt vesszük, hogy a Magyar Televízió bevételei nyolcmilliárd forintot tettek ki 1990 körül, tizennyolcmilliárdot 1993-ban, harmincnégymilliárdot 1996-ban, akkor ez inflációt követő bevételnövekedésnek tekinthető. Tehát lényeges különbség a bevételek és a kiadások között nem volt. Ugyanakkor a kereskedelmi televíziók beindulásakor a feltételezett modell nem működött. A feltételezett modell szerint a reklámtorta harminc százalékát a Magyar Televízió kapja, harminc-harminc százalékot a két országos kereskedelmi csatorna, és tíz százalékon osztoznak a kis műholdas vagy más módon működő kereskedelmi televíziók. Nem ez történt. Harminc százaléknál több reklámot kaptak a kereskedelmi televíziók, és a tervezett százaléknál jelentősen alább került a közszolgálati MTV, vagyis óriási finanszírozási hiány keletkezett.
– Ez a tudományos magyarázat. De a televíziónál tolvajlásokról, pazarló gazdálkodásról, a pénz kimenekítéséről beszélnek.
– Ezt nem elemeztem, ez a kuratórium feladata. Egyet tudok, a drága műfajok kikerültek a televízióból. Nincs hetente új tévéjáték, nem vesz részt olyan mértékben a filmfinanszírozásban, ahogyan azt közszolgálati televíziótól el lehetne várni. A közszolgálati televízió irányítását új alapokra kellene helyezni.
– Tehát legyen végre egy valóban közszolgálati televízió?
– Igen. Módosításra szorul a médiatörvény abból a szempontból is, hogy a kuratóriumok mélyen beleszólhatnak a gazdálkodásba, de nem szólhatnak bele a műsorszerkezetbe. A törvény nem ír elő közszolgálati műsorszerkezetet. Szükség lenne sok független produceri irodára, mivel uniós pénzeket nem tudunk a médiában megnyerni, mert azokat csak független producer pályázhatja meg. De ehhez közszolgálati műsormegrendelésekre volna szükség. A közszolgálati médiumok kuratóriumainak jogkört kellene kapniuk arra, hogy a műsorszerkezetben megkövetelhessék azt, hogy kellő mennyiségű közszolgálati műsor szerepeljen. Ugyanakkor ha nem tartják be ezeket a szabályokat a műsorkészítők, akkor törvénnyel szankcionálhatók legyenek. A megoldás a médiatörvény módosítása.
tisza párt
Itt az első tiszás – bemutatjuk Magyar Péterék kedvenc baloldaliját + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!