Tisztelt Szerkesztőség!

Domonkos István (Budapest): Régóta ismert a jó király története. Ez a jóságos, mosolygós király hagyja, hogy miniszterei raboljanak, a néptől könyörtelen adószedők annyi adót hajtanak be, amitől nyomorba süllyed az ország. Aki megmukkan, hamarosan jó sötét helyen találja magát, ahol az állam védelmére hivatott kemény legények kiokosítják, mit szabad és mit nem szólani az ország dolgairól. Mikor már nagy az elégedetlenség, a nyomorúság forrongás felé hajtja a szegény népet, akkor hazajön külhoni üdüléséből a jó király, és némi könnyebbséget ad az embereknek. A hivatalnokait, minisztereit nyilvánosan megfeddi az elkövetett erőszakoskodásokért. Aztán minden megy tovább ugyanúgy, mint azelőtt. Ezt a jó király szerepet próbálja eljátszani mosolygós miniszterelnökünk. Medgyessy Péter inkább a francia Riviérán tölti napjait akkor, ha az országban válságos helyzet van. Miniszterei megkísérlik elfogadtatni az emberekkel, hogy jó lesz a nyugdíjasoknak a törvénybe előírt összegeket csak a jövő évben kiutalni, és jó lesz nekünk, ha a távfűtés ára a fogyasztási adó emelkedése miatt lassan megfizethetetlen lesz. Most aztán jön a jó király, és utasítja pénzügyminiszterét, hogy igenis a törvény szerint novemberben kell a szegény nyugdíjasoknak járandóságukat kifizetni, és gyorsan megállapodik a főpolgármesterrel, hogy nem emelkedik a távfűtés adója. Ne nézzék azért ennyire balgának a magyar népet! Medgyessy úr ne próbálja Mátyás király szerepét játszani! Szégyen és gyalázat ez a módszer, az egyszerű emberek megcsalása: tisztességtelenség.

Dr. Benedek Zoltán (Budapest): Megdöbbenéssel figyelem a huzavonát a délvidéki magyarok magyar állampolgárságának a kérdésében. A kettős állampolgárság megtagadását többek között azzal is indokolták, hogy nincs olyan ország, ahol ily módon adnának kettős állampolgárságot. Miért kell mindig máshoz alkalmazkodnunk? Különben is: ilyen kérdés fel sem merül más országban. A bácskaiak csupán visszakérik magyar állampolgárságukat, hiszen ők vagy a szüleik, nagyszüleik magyar állampolgárok voltak, s az állampolgárságukat akaratuk ellenére szüntették meg.

Dr. Péter Béla (Budapest): Szász Károlynak, a pénzintézetek felügyelete elnökének megveretése valamiféle politikai okból, megfontolásból történt. Sőt, valószínű az is, hogy nem a jobboldalról történt. A rendőrség tehát, amikor a kizárható okokat megjelölte, nem hagyhatta volna el azt a másik, nem kizárható okot sem, amire, úgy látszik, a rendőrség nem, de igen sokan joggal gondolnak. Nevezetesen azt, hogy a megveretés kapcsán nem lehet kizárni a bűncselekmény politikai jellegű indíttatását sem. S ha már csupán találgat az elkövetés okáról, módjáról, azok közül nem lehet csupán az egyik elkövetési mód kirekesztéséről nyilatkozni.

Lengyel Miklós (Nagykanizsa): A rendőrségi szóvivő nyilatkozott Szász Károly, a PSZÁF elnöke megveretésével kapcsolatban. A rendőrség feltételezi, hogy Szász Károlyt egy éppen arra tévedt kocogó verte agyba-főbe egy seprűnyéllel, miután az elnök úr gépkocsijával elsodort egy kerékpárost. Én ebből a hírből arra következtettem, hogy a lelkes amatőr sportoló egy váltónak volt a tagja, különben mi a csudát keresne nála futás közben egy körülbelül egy méter húsz centiméteres bot? Igaz, ez a méret eltér a szabványostól, de hát amatőr szinten ez nem számít. Sajnálom, hogy a rendőrség nem kereste meg a váltónak sem azt a tagját, akitől átvette, sem pedig azt, akinek át kellett volna adni a stafétát a valószínűleg utcai harcos kiképzésben is részesült sportemberünknek. A rendőrségi tájékoztatás felvetett bennem néhány kérdést: vajon miért vitt magával az a kocogó seprűnyelet? Ennyire rossz lenne 2003-ra a közbiztonság Budapesten, hogy a futni vágyók is csak ütlegekkel, fegyverekkel felszerelkezve mernek elindulni otthonról? Netán ennyire agresszívek lettek a kocogók az autósokkal szemben, hogy akivel először összefutnak, azt félholtra verik, s utána nagy lelki megelégedettséggel továbbállnak? A rendőrség felé csak anynyit: szlogenjüket komolyan gondolják? Szolgálunk és védünk. Kit?

Kerner Barbara, Baranya Megyei Európai Információs Pont, EIP-vezető, Európa Ház (Pécs): Érdeklődéssel olvastam a szerdai Magyar Nemzetben Pataki Norbert tollából a Tájékoztatás helyett eltapsolt forintmilliárdok című cikket. A hiteles és korrekt tájékoztatáshoz, úgy érzem, hozzátartozik a másik oldal bemutatása is. A Külügyminisztérium EIP-hálózatáról, mely már 1999 óta működik, sajnos egy sort sem olvastam a cikkben. Magyarországon 19 Európai Információs Pont létezik, feladatunk többek között „a hazai közvélemény részletes tájékoztatása arról, melyek azok a követelmények, előnyök és kihívások, amelyek hétköznapjainkat a csatlakozás után érinteni fogják”, és „hazánk európai integrációját megelőző, illetve azt követő közvélemény-felkészítési program helyi szintű megvalósítása”.
Az EIP-irodák, a KüM, az EU-vonal és az EC-delegáció munkatársai rengeteget dolgoztak/dolgoznak a népszavazást megelőző és azt követő időszakban is. Ők képviselik azt a szakmai bázist, amely nélkül a szerző sem tudna túl sok EU-s információhoz jutni. Javaslom, keressen fel egy EIP-irodát vagy akár a KüM EU-kommunikációs és társadalmi kapcsolatok főosztályát, és miután meggyőződött arról, hogy igenis érdekel valakiket a lakosság uniós ismeretekkel való ellátása, kérem, ezt is tegye közkinccsé, hisz bármennyire is megingott a BBC jó hírneve mostanság, a korrekt tájékoztatáshoz minden állampolgárnak joga van.