Torta csak egy van

Több mint háromszázmilliárd forintot hagyott örökül utódjának 2002-ben az Orbán-kormány. Ez a hatalomra került baloldali pártoknak talált pénz volt, hiszen a jóléti rendszerváltás befejezése címén átmenetileg sikerült rendezni a közalkalmazottak jövedelmi helyzetét, és jutott még némi öszszeg egyéb hangulatjavító intézkedésekre is. Egyébként ha valaki nem emlékezne rá, a baloldali pártok üres vagy eladósodott kasszát szoktak átadni a mandátumok lejártakor…
Hogy derék dolog volt megemelni a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók fizetését, senki sem vitatta, ám eközben a Medgyessy-kormány úgyszólván elapasztotta a beruházásokat, sőt a külföldi működő tőke is látványosan elkerülte hazánkat. Vagyis: teljesítmény és fedezet nélkül áramlott ki a pénz a költségvetésből. Mint pár hónapra rá a gyakorlatban be is bizonyosodott: az intézményfenntartók nyögik a nyakló nélkül megemelt bérek fedezetét. Az elmúlt hetek híradásaiból pedig már azt is tudjuk, hogy minimum ötszázmilliárd forint elvonástöbbletre számíthatnak különböző területek. S mint azt maga a kormányfő ünnepi beszédében kifejtette: a hagyományos jóléti államok kora lejárt. Ezek szerint a magyarok többsége már idő előtt elbúcsúzhat attól, amelyet lehetősége sem volt megismerni.
Miközben tehát az ország készül az EU-csatlakozásra, minden gazdasági mutató egyszerre romlik. Lelassult a gazdaság növekedése, és ezen belül is elképesztő mértékben – több mint 50 százalékkal – visszaesett az építőipar teljesítménye, az export bővülése helyett pedig a behozatal adatai erősödnek. Ez egy exportorientált gazdaságban felettébb nyugtalanító jelenség, nem is beszélve a felpörgetett inflációról, továbbá a nemzeti fizetőeszköz leértékelését követő káoszról. Utólag nem is lehet csodálkozni azon, hogy a nagyvállalatok rendre elhagyják Magyarországot, és folyamatosan emelkedik a munkanélküliek száma. Aggasztó jelenség az is, hogy az idegenforgalom fejlesztésére szánt központi források a jelek szerint taszítják a külföldi turistákat. Hazánk, mely évtizedekig profitált ebből az ágazatból, immár sereghajtó ezen a téren is a régióban.
Unalomig ismételgetett tétel, hogy minden kormánynak szűk a mozgástere egy piacgazdaságban. Ez való igaz, ugyanakkor a gazdaságpolitika kialakításában, a kedvező feltételek megteremtésében igenis van lehetősége a döntéshozóknak. A Medgyessy-kormány hivatalba lépése kezdetén azt ígérte, hogy helyes útra állítja a magyar gazdaságot, amelyet szerinte az elődje vitt rosz irányba. Az eltelt szűk másfél esztendő azonban éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítja. S a dolgok jelenlegi állása szerint most sem azzal foglalkozik a kormány, amivel kellene. Úgy tűnik, nincs intézkedési, illetve konkrét cselekvési terv a beruházások élénkítésére, a külföldi működő tőke visszacsalogatására, a kis- és közepes vállalkozások feltőkésítésére, a munkanélküliség csökkentésére. A kormány tevékenysége ékes példája tehát annak, hogy az ország életét, működését nem lehet száz napokra szeletelni, és az osztogatásnak nagy ára van. Torta ugyanis csak egy van. És még azt is az Orbán-kormány sütötte.