Torzó Vereckén

Nyári egyetemet szervezett a napokban a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola Beregszászon mások mellett történelemtanárok számára. A hallgatók nagy számban vettek részt az eseményen. A rövid egy hét alatt kiderült, milyen óriási önfeláldozás és kitartó akarat árán sikerült megteremteni ezen a helyen a magyar nyelvű felsőoktatási intézmény feltételeit.

Több évtizedes múltra tekint vissza a beregszászi Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola létrejöttének története – mondja Orosz Ildikó, az intézmény egyik vezetője. – Néhány értelmiségi Fodó Sándorral az élen 1972-ben megfogalmazta az itteni magyarság kulturálisautonómia-igényét, és – természetesen a lenini nemzetiségi politikára hivatkozva – eljuttatta a dokumentumot a szovjet pártvezetésnek. A beadvány az ungvári egyetem kétnyelvűvé tételét is szorgalmazta és azt, hogy a vezető pozíciókba magyarok is kerülhessenek.
Sajnos a lenini nemzetiségi politikára való hivatkozás sem volt elegendő érv, sőt az ügynek súlyos következményei lettek: Fodó Sándort elbocsátották állásából, mások idegenbe kerültek katonának. Mégsem volt eredménytelen a merész próbálkozás, mert ettől kezdve – legalább hallgatólagosan – bizonyos tantárgyakból magyar nyelven lehetett felvételizni az ukrán egyetemen.
Bő másfél évtizedig reménytelen volt minden változtatási kísérlet, mígnem 1989-ben – tulajdonképpen az 1972-es beadványból kiindulva – megkezdhették a kárpátaljai magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény létrehozásának előkészületeit – tudtuk meg Soós Kálmántól, az intézmény másik vezetőjétől. Kiderült, hogy az ungvári egyetem kétnyelvűvé válására nincs esély. Első lépésként társulási megállapodás jött létre a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolával (ma Nyíregyházi Főiskola), majd egy alapítványt hoztak létre. 1994 májusában az ukrán oktatási minisztérium, a Nyíregyházi Főiskola és a formálódó beregszászi főiskola vezetői megállapodást írtak alá, hogy az engedélyek beszerzéséig a diákok jogilag a Nyíregyházi Főiskola hallgatói lesznek, a tanárok pedig átjárnak Beregszászra felvételiztetni és vizsgáztatni.
1994–96 között zajlottak a legsúlyosabb csatározások. Miközben az engedélyezést többször visszautasították, az ukrán–magyar vegyes bizottság ígéretes tárgyalásokat folytatott. A kárpátaljai magyarok két lényeges dologért szálltak síkra: a vereckei magyar emlékmű felépítéséért és a beregszászi főiskola engedélyeztetéséért. Várható volt, hogy mindkét célt egyszerre nem lehet elérni, ráadásul a vereckei magyar emlékmű ellen – némiképp váratlanul – kifogások merültek fel a Kárpátokon túli ukránok részéről, akik gyorsan felállítottak egy, az 1939-es magyar bevonulás állítólagos áldozataira emlékeztető alkotást.
– Sajnos sok magyar turista, nem értvén az ukrán feliratot, lelkesen meg is koszorúzza az emlékművet – jellemzi a kialakult helyzetet a főiskola egyik tanára. A magyar emlékműhöz, pontosabban annak alapjaihoz egy erdőn keresztül lehet eljutni. A hegygerincen lévő tisztáson alig kezdődött meg az építkezés, amikor az ukránok tiltakozásul eltorlaszolták a felfelé vezető utat, és lefestették a meglévő alapzatot. Az emlékmű építése így abbamaradt, de egyesek szerint éppen ez a torzó a leghitelesebb emlékeztető. Az első cél tehát nem valósult meg, a főiskola létrehozásához viszont – a vegyes bizottság tárgyalásai nyomán – mégiscsak hozzájárultak!
Az ungvári egyetemen eleinte ellenezték a főiskola felállítását, mondván, hogy már több új szak létrejött máshol (például Munkácson), de nem tudták megakadályozni. Az alapítványi intézményként működő főiskola első ünnepélyes tanévnyitóját 1996 szeptemberében tartották. A mérföldkőnek számító eseményen részt vett az ukrán oktatási miniszterhelyettes, de azok a rektorok is, akik korábban ellenezték az önálló főiskola létrehozását. Az infrastruktúra és a személyi feltételek megteremtése fokozatosan történt.
A főiskola működésének finanszírozása persze egyáltalán nem egyszerű dolog, mert az ukrán törvények értelmében az alapítványi intézmények nem kapnak fejkvótát. Ennek oka az, hogy a lakosság ötödét-hatodát kitevő oroszok igen sok alapítványi intézményt tartanak fenn, tőlük pedig – mint az ukrán állam esetleges destabilizációs tényezőjétől – tart az ukrán politikai vezetés.
– A költségtérítéses intézmények száma növekszik, ezért sem fognak változtatni ezen a rendszeren – magyarázza a helyzetet Soós Kálmán –, így az ukránok oroszpolitikája közvetve nehéz helyzetbe hozza a magyarokat. Azt pedig, hogy a beregszászi főiskola is fizetős intézmény legyen, nem bírnák az itteni magyarok, és ezzel értelmét is vesztené az önálló magyar felsőoktatási intézmény léte.
A főiskola finanszírozása eddig magyarországi alapítványok segítségével történt. Az alapvető működési feltételek biztosításához nem lenne feltétlenül szükség sokkal több pénzre, de – Orosz Ildikó és Soós Kálmán egybehangzó véleménye szerint – a fő cél az, hogy a főiskola ugyanolyan státust kapjon, mint az erdélyi Sapientia Egyetem, azaz a magyar állami költségvetésben külön tételként szerepelhessen. Szeretnék fejleszteni a laboratóriumokat, a könyvtárat (különösen tudományos munkák beszerzésére lenne szükség), és sokat segítene a helyzeten, ha a bibliotéka köteles könyvtárrá válhatna.
Egyelőre nagy az igény a magyar tannyelvű tanárképzés iránt, idővel azonban Kárpátalján is telítődhet a pálya. Ezért – és az új igények megjelenése miatt is – indult el a kertészmérnöki és a közgazdasági képzés, s a jövő tervei között szerepel az informatikai, az idegenforgalmi szakmenedzser, az angol–magyar és az ukrán–magyar szak létrehozása. Ez utóbbi különösen fontos, mert a mostani huszonévesek keserű tapasztalata, hogy az ukrán nyelv ismeretének hiánya hátrányt jelent. Ők azok, akik a rendszerváltás következtében oroszul már nem, ukránul pedig még nem tanultak meg rendesen.
A város néhány éve árverésre bocsátotta az 1848-ban Grand Hotel néven átadott épületet. A főiskola az Apáczai Alapítvány segítségével megnyerte a pályázatot, és a romos épületet kollégiummá alakították át. A 2002. februári ünnepélyes átadáson jelen volt Mádl Ferenc köztársasági elnök és az ukrán miniszterelnök is. Az épület egyike azon keveseknek Beregszászon, amelyeknek a renoválására sor kerülhetett. A diákok körülbelül annyit fizetnek, mint egy albérletért, viszont nincs külön rezsiköltség. Mivel Beregszászon éjjel 11 óra körül rendszeresen elzárják a vizet, saját kút és egy vízátemelő segítségével biztosítják a folyamatos vízellátást. Elkészült a kollégium moziterme is, ami azért figyelemre méltó, mert Beregszásznak jelenleg nincs működő mozija.
2002-ben a város vezetése átadta a főiskolának a régi törvényszék épületét, szerencsére jelképes feltétellel: legalább akkora összeget kell a felújításra költeni, amekkorát a meglévő épület értékbecslésekor megállapítottak. Ez mintegy 600 millió forintnak megfelelő összeg, s a pénzt négy év alatt kellene előteremteni. Ennyit persze bőven elnyel az épület, a fő gond az előteremtése. A végleges birtokbavétel legkésőbb hét év múlva esedékes. A főiskola jelenleg a református egyház által rendelkezésre bocsátott épületben működik, amelyet 1996-ban 15 évre kapott kölcsön. Az Illyés Alapítvány segítségével a volt törvényszéki épület tetőszerkezetét már felújították, hiszen az volt a legsürgősebb feladat.
Orosz Ildikó és Soós Kálmán energiáinak jelentős részét az köti le, hogy rendszeresen Budapestre és Kijevbe kell utazniuk, hogy egyengessék a főiskola ügyeit, pedagógiai feladatokra szinte alig jut idejük. A magyarországi támogatás mindig megvolt (legfeljebb a finanszírozás mértéke lehetett kérdéses), de úgy tűnik, hogy végre Kijevben is sikerült áttörni a falakat. A főiskola már két éve szerepel a felsőoktatási tájékoztatóban. (Nem szabad elfelejteni, hogy nem tíz-, hanem 48 milliós országról van szó!) Az idei diplomaosztásra az ukrán oktatási miniszter a főiskola érdemeit méltató levelet küldött.