Út a reformoktól a terrorig

Mekka, a szaúd-arábiai iszlám szent város több fegyveres összecsapást élt át az utóbbi hetekben, mint az elmúlt öt évszázad alatt együttvéve. A terrorizmus kétségtelenül felütötte fejét Szaúd-Arábiában, akárcsak az iszlám világ más részein. A radikalizmus, a fanatizmus és a terrorizmus azonban egyáltalán nem igazolható az iszlám által. A Korán a középutat javasolja, a szélsőségesség és fanatizmus, az iszlámmal való szembenállásra utal. Felvetődik hát a kérdés, hogy mégis miért vallják magukat a terroristák mozlimoknak, hogyan jelenhet meg a terrorizmus például Szaúd-Arábiában?

A második világháború után az iszlám világban több helyen egyszerre jelentek meg olyan reformmozgalmak, amelyek nagy szolgálatot tettek az iszlám világ gyarmatosítás alóli felszabadításában. Később ezekből a mozgalmakból kiváltak olyan szervezetek, amelyek messze nem képviselik sem a korai mozlim közösség, sem a keresztes hadjáratok ellen fellépő iszlám seregek vagy a XX. században szabadságharcot vívó mozlimok eszméit.
Az említett reformmozgalmak, amelyek fontos szerepet játszottak a hagyományos gyarmatosító államok elleni harcban, függetlenségi harcot (dzsihádot) folytató iszlámista mozgalmak voltak, amelyek lényegében átfogták a muzulmán világot, és egészen a hatvanas évek végéig, az iszlám országok függetlenné válásáig együttműködtek a hasonló célokért harcoló, zömében baloldali csoportokkal. Ugyanakkor megjelentek olyan szervezetek, amelyek már nem hagyományos értelemben vett gyarmatosítók, Afganisztánban az oroszok, Boszniában a szerbek, Csecsenföldön megint az oroszok, Kasmírban az indiaiak és nem utolsósorban Palesztinában Izrael állam hadserege ellen harcoltak. Ez az iszlám törvénykezése, a saría szerint elfogadott, mondván, ezek a csoportok önvédelmi háborút folytatnak.

Később, a hetvenes években két másik csoport is indult. Egyesek az iszlám világon belüli, „vallási értelemben züllesztő és Nyugat-barát” kormányzatok és a helyi katonaság, rendőrség ellen – sokszor ártatlanokat, turistákat sem kímélő – kisebb hatókörű akciókat hajtottak végre főképp Egyiptomban, Szudánban és Algériában. Rajtuk kívül pedig léteznek az izraeli civilek, valamint az Izrael-barátnak nevezett nyugati országok – például az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália – polgárai és ezen országok érdekeltségei ellen elkövetett, ártatlanokat célzó terroristaakciókat végrehajtó, komoly hálózattal rendelkező szervezetek.

Ebbe az utolsó csoportba tartoznak a Mekkában, Szaúd-Arábia és az iszlám világ legszentebb városában is működő terrorsejtek. Az utóbbi hetekben lezajlott, a szaúd-arábiai rendőrséggel való véres összecsapások és több szaúdi szélsőséges letartóztatása után kiderült, hogy a feltehetően az al-Kaidához tartozó sejtek nagy erejű bombatámadásokra készültek. Ezek a terrorcsoportok ugyan mozlimnak vallják magukat, és támadásaikat a dzsihádra hivatkozva hajtják végre, ám a szaúdi vallási vezetés teljesen elhatárolódik tőlük. Abdul-Azíz Ál-Seikh, Szaúd-Arábia főmuftija nemrégiben adott ki egy vallásjogi rendeletet, amelyben elítéli a terrorizmust, és bűntettnek tekinti. A fatva ellenére egyesek az iszlám világban olyan önjelölt vallástudósokat követnek, akik nem rendelkeznek iszlámjogi tudással, és helytelen értelmezéseik lehetőséget adnak arra, hogy a szélsőségesek félelemben tartsák a civil lakosságot.