A francia kormány nyári mélyrepülése

Franciaországban az első hivatalos jelentések szerint 11 435 áldoza volt az augusztusi kánikulának. Ez naponta ezer életet jelent. A francia kormány eddigi stratégiájának megfelelően a polgárokat hibáztatja nemtörődömségük miatt, a katasztrófa azonban élesen rávilágított az egészségügy szervezettségének és az intézmények közötti kommunikációnak a hiányosságaira.
A jelenlegi adatok csak az első két hét eseteinek számát mutatják. A halálozási arány augusztus 15. után jelentősen csökkent, de még mindig jóval meghaladta az átlagot. A hőség miatt elhunytak 80 százaléka 75 évnél idősebb, s kiderült az is, hogy a férfiak érzékenyebben reagáltak a rendkívüli időjárásra, mint a nők.
A helyzet eddig sem volt könynyű a kormány számára, de a hivatalos adatok megjelenése óta, ha lehet, még több kritika éri. A számok minimalizálására törekvés csak az egyik vád a sok közül. Így például a még augusztus 17-én a szakértők által közölt ötezres adatot Jean-François Mattei egészségügyi miniszter cáfolta. A kritikus időszakban sem az államfő, sem a miniszterelnök nem jelent meg a nyilvánosság előtt. Jacques Chirac először augusztus 21-én nyilvánította ki együttérzését az érintetteknek, Jean-Pierre Raffarin pedig jó két hetet késve, augusztus 14-ig várt a kórházi erőforrásokat mozgósító „fehér terv” beindításával. A késlekedés érthetetlen, hiszen augusztus 5-től a kórházi elhalálozások száma érezhetően megnövekedett. Csak Párizs környékén nyolcvanan haltak meg, kétszer annyian, mint 2002-ben, majd 130-an augusztus 7. és 10. között, valamint 250-en 12-én.

A kormány még márciusban csökkentette az időseknek járó, 2001-ben megszavazott segélyt, majd a legrosszabb pillanatban 100 millió eurót fagyasztott be, a szintén a 2001-ben megszavazott, a nyugdíjasotthonok modernizálására szánt 183 millió euróból. A kormány azonban kitart amellett az álláspontja mellett, hogy valójában a francia polgárok közömbössége az idősek iránt, tette a helyzetet súlyossá. Fő érvként a saját otthonukban elhunyt idősek, valamint a senki által nem keresettek magas arányát hozzák fel. Ekként Jean-Pierre Raffarin felvetette az egyik ünnepnap feláldozásának ötletét, ezzel is támogatandó az időseket segítő szervezeteket.

Az alapkérdés azonban máig megválaszolatlan. Miért nem ismerték fel az illetékesek a helyzet súlyosságát abban az országban, melynek egészségügyi rendszerét nem is olyan rég még a legjobbnak tartották a világon? Árulkodó lehetett volna például az is, hogy a tűzoltóság háromszor több riasztást regisztrált, mint általában. A gyors intézkedést késleltette az információáramlás lassúsága, s az a tény, hogy a fontosabb személyek szabadságon voltak. A vakáció számlájára írható az is, hogy se a kórházakban, se az otthonokban nem volt elég ápoló az idősek ellátására. A meteorológusok ugyan előre jelezték a nagy meleget, nincs azonban semmilyen közvetlen kapcsolat a meteorológiai intézet és az egészségügyi szervezetek között.