A legnagyobb zsibvásár, szibériai emlékekkel

Öthektáros területen fekszik Nyíregyházán Magyarország legnagyobb iparcikkpiaca, ahol erős hétvégén akár tizenötezer ember is megfordul. Ahol a nosztalgia és a különlegesség jegyében olimpiai Misa mackót és kínai feliratos bevásárlótáskát is kapni. Ahol a bábeli zűrzavarban még az is előfordulhat, hogy egy lengyel csillárokat és egy orosz konzerveket cipelő férfi egymásra pillant, majd összeölelkezik, mert kiderül, hogy egy században katonáskodtak Szibériában.

Már hajnal fél ötkor megelevenedik Nyíregyházán a Tokaji út környéke. Apró furgonokban, és csomagtartóikra púpozott árukat szállító személyautókban ásítoznak a sofőrök, még bóbiskoló társaikkal hordják majd be a kelmeféleségeket, kínai reklámszatyrot és csaptelepeket az árusítóhelyeikre. A hét minden napján a használt- és iparcikkpiac ezerkétszáz kereskedője lódul neki ilyenkor, hogy a hajnali párát leverje a sátrak ponyváiról, és hat óráig – a nyitásig – portékákkal díszítse a standját. Szombatonként állatvásárt is tartanak, méghozzá EU-szabványoknak is megfelelő körülmények között gördülnek a felhajtókra, a mérlegre, majd a fertőtlenítőbe a kocákkal, vágómarhákkal megrakott teherautók. Mostanában keresett a vágóló. A szabolcsi portákon és földeken kiszolgált állatokat Olaszországba szállítják, ahol leginkább kolbászt csinálnak húsuk javából. Az olaszok megbízottjai itt sertepertélnek a piacon, s tudják, akár a módosabb gazdával, vagy a szikár arcú öreg parasztokkal is üzletet köthetnek. Vasárnaponként a nagybani piac vonzza mágnesként a zöldség- és gyümölcskereskedőket. Most, hogy lement a keserédes dinnyeszezon, a karfiol- és káposztaidény kezdődhet. Hétvégén tartják az autópiacot is. Sokszor az ezret is meghaladja az itt eladásra kínált járművek száma.
Ilyenkor hajnalban belefér az időbe, hogy valamelyik italkimérésben koffeines vagy alkoholos, esetleg kombinált gyorsítót vegyen magához az ember. Az egyik ilyen vendéglátó-ipari létesítményben kiírták: „A mosoly érték. Senki sem elég gazdag ahhoz, hogy nélkülözni tudná, és senki sem olyan szegény, hogy ne tudná adni.”
A pultoslány szerint kevesen fogadják meg a tanácsot. Esetleg délután négy óra után, amikor a vásárlók már elhagyják a piac területét, a bevételt számoló, elégedett árusok kiszakítanak egy-egy ezrest a pénztárcájukból, és kieresztik a gőzt. Ilyenkor oldódhat a hangulat, és kedélyesek az emberek – szögezi le, miközben egy rongy-gyal simít egyet az asztalon.
Orosz kaviár, ukrán cigaretta, román csaptelep, lengyel csillár – akár tíz évvel ezelőtt a KGST-piacon, ám ma már itt vannak a nyíregyházi piacon a török és kínai termékek is. A zsibvásárban cégérként szolgáló madzagra kötött lángosokat fújdogál a szél. Ahogy ott lépdel a babakocsit toló asszony az árusok sorai között, óvatosan figyelve a ringó járművet, egy pillanatra megállnak a büfé pultjánál a lapcsánkát, azaz fűszeres reszelt burgonyát laposra formáló, vastag derekú asszony kezei.
Egyébként maga a babakocsi nem volt a legdivatosabb, de ott gőzölgött benne értékes tartalma: a főtt kukorica s a frissen pirított napraforgó. Gazdája meg-megállt az ismerős kofáknál, a vevőknek pedig óvatosan porciózta a magot.
A piac öthektáros területén egymástól elkülöníthető helyen árusítanak a ruházatot, műszaki cikkeket, barkácstermékeket, autóalkatrészeket kínáló kereskedők és magánszemélyek. A bejárati kapukhoz közel a határon túlról érkezett nem „devizabelföldi”, azaz itt kereskedelmet nem folytatható emberek kínálják portékáikat. Köztük van Miklós, aki orosz és ukrán halkonzerveket és evőeszközöket őriz. Invitálásomnak engedve a pár méterre lévő büfében egy hosszúlépést kérek neki. Mikor kávéra is hívnám, köszönve utasít el, hozzátéve: ez neki elég, amúgy pedig sorsától fogva olyan ember, aki mindig a legolcsóbbat fogyasztja.
Kiderül, hogy Kárpátalján született, fiatalon, a szakmájában elhelyezkedve, műbútorasztalosként dolgozott, a termékeket a Krímbe szállította, majd Szibéria Permszkaja területén katonáskodott. Nem volt könnyű szolgálat, hiszen 5–15 év közötti időszakra elítélt foglyok tartózkodtak e körzetben, háromsoros szögesdrót védte a táboraikat, a környékbeli településeken pedig KGB-s ügynökök hemzsegtek. A férfi később nyolc éven át az Isolit Kárpátia utászati társaságnál betonozott, majd raktárosként és kocsikísérőként tevékenykedett. A kilencvenes évektől ugyanennél a társaságnál a feleségével az utászati laboratóriumot őrizte, majd 1996-ban Munkácsra került, ahol egy lakatosüzem éjjeliőreként dolgozott. Mondhatni, szerencsés volt, mert csak 2003-ban vált munkanélkülivé. Átjárt Magyarországra feketemunkára, egy nyírbátori maszek építkezési vállalkozóhoz. A vállalkozó kertjében található háromszor négy-méteres üvegketrecben aludt hetedmagával. Ezer forint volt a napszám, napi két étkezéssel. – Többnyire lecsókolbászt kaptunk hagymával és kenyérrel. Otthonról hozott porlevessel egészítettük ki az élelmiszeradagot – mondja a férfi. Kiderül az is: többnyire tíz órát dolgoztatták őket, de emlékszik arra, amikor hajnal kettőkor is pakolták a téglát. A hatvanadik életévéhez közelítő férfi egy éve jár rendszeresen árusítani a nyíregyházi piacra. Ungvártól Nyíregyházáig kétezer forint az autóbuszos retúrjegy, vagy ha négyen-öten sikerül összeállniuk, kiskocsival ruccannak át az ukrán–magyar határon. Gyakran hoz át eladásra kolbászt és füstölt sajtot, na meg halkonzerveket, és a „pár kopejkás” hasznon csirkét vagy pulykapépet vásárol, amelyből odahaza az asszony fasírtot és töltött húst készít. Érdemes nálunk megvásárolnia a száraztésztát, csirkemájat és olajat is – szögezi le.
– Most is nehéz a megélhetés, de a jövő még fenyegetőbb. Ha beáll a vízumkényszer, egy időre elfelejtjük Nyíregyházát – szögezi le szomorúan a férfi. Számára – és hányan vannak itt még ilyen emberek – az árusítás az utolsó esély.
A zsibvásár szomszédjában található Volga Panzióban kávét kanalazgató tagbaszakadt férfiak ülnek. A teraszról kilátás nyílik a Tokaji útra, ahol autók kerülgetik a tátongó mélységű kátyúkat. A vendégek olyanok, hogy első látásra nem szívesen találkozna velük egy szűk utcában az ember. Azonban visszaköszönnek, sőt érdekes módon megnyílnak az ember előtt. Először is megcsodálják mobiltelefonomat, majd azt mondják, hogy Romániában nem lehet ilyet kapni, de azért az övék se kutya. A függönyök és szőnyegek, barkácsgépek, kések és kanalak árusításából élő romák Daciája lerobbant, ezért vesztegelnek a verőfényes délelőttön a szálláshelyükként szolgáló panzióban. Míg társaik a kuplunggal bajlódnak, mivel nem férnek hatan-heten az autóhoz, ők inkább az üzletről beszélnek. Kiderül, hogy az Erdélyben vásárolt függönyökkel és szőnyegekkel a magyarországi településeken házalnak. Elkalandoznak Miskolc, Debrecen és Nyíregyháza környékére is. Korábban a Dunántúlt is a nyakukba vették, ahol kicsit jobb a kereslet. Jártak még Szombathelyen is. Az igazságot megvallva az ország nyugati része mégsem jó piac, mert a benzinköltség és a szállásárak miatt elveszítik a hasznukat. Megtudom azt is, hogy van olyan utca, ahol, bár minden házba becsöngetnek, senki sem nyit nekik ajtót, ugyanakkor látják, hogy otthon van valaki, mert időnként meglibben a függöny. Óvatosan említem meg: ránézésre talán félnek maguktól… Nem válaszolnak, szívnak egyet a cigarettából, üveges szemmel fújják maguk elé a füstöt. Az egyikük kisfia rohan oda hozzánk. Az apja megsimítja a gyermek fejét, majd odamondja: jól van, kérjél magadnak egy kólát.
Délután már hömpölyög a tömeg a nyíregyházi zsibvásár széles soraiban. Farmerokra, hintaszékre, petróleumlámpára, fürdőköpenyre alkusznak az emberek. Fejkendős nénikék szólongatnak: cigarettát, cigarettát… Egyszer csak egy fiatalasszony dühösen káromolva valakit, a földhöz csap egy karton cigarettát. Kilóg a borítás alól a kartonpapír. Az asszony nyolc kartonnal vásárolt belőle „olcsón”, hogy némi haszonnal továbbadhassa.
– Ezek szerint vannak, akik még a nyomorultakat is becsapják – mondja némileg lecsillapodva, elkeseredetten.
Miklóst keresem, de nem találom. Van még négy halkonzerve, azt a szomszédja őrzi. Tőle tudom meg: a férfi beült valahová. Régi ismerőssel, egy csillárárussal találkozott, akivel együtt katonáskodott Szibériában, s most felfedik egymás előtt az elmúlt évtizedek történéseit.